Hozzászólások ehhez: figyelő szemek

Szerző: Ági

Ági — Fri, 01 Oct 2010 11:57:44 +0000

Köszönöm mindkettőtöknek, lényegesen világosabbá vált a dolog:)Ja igen, a szabad akarat. Jó lenne, ha sok ember tudna mit kezdeni vele. Itt az élet nagy kérdése: rabok legyünk, vagy szabadok? Már Petőfi is tudta…Sőt, azt is, hogy választhatunk. És ezt nem tudják sokan.Szerintem is szép ez a hernyó! És nem lehet az annyira kellemetlen, ha a válladon mászik (mondjuk nagykabátban…:))Tibi, kidolgozhatunk egy tervet … 🙂

Szerző: Kisvic

Kisvic — Fri, 01 Oct 2010 10:12:43 +0000

Szépnek még csak szép a hernyó, de ha bele gondolok, hogy mit szeretnék jobban: azt hogy egy hernyó másszon a vállamon, vagy azt, hogy egy pillangó szálljon rá, akkor elég egyértelmű nekem :))))) De biztos az analógia miatt is a pillangóhoz húz a szívem: én a szárnyalás választom. 🙂

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Fri, 01 Oct 2010 10:00:34 +0000

Sziasztok!Ági, néha a pillangónak jobb, néha meg az embernek! Hernyóknak ugyan még nem csináltunk célkitűző tanfolyamot, de remek öltet! 🙂 Bár, szerintem ők teljesen képben vannak.Kisvic, a metamorfózis találó! De azért nekem a hernyócska is tetszik, szerintem szép!Meg ami az eszembe jutott, hogy nem erőszak a disznótor, szokták mondani, szóval nem kötelező pillangóvá alakulnunk, maradhatunk hernyócskák egész életünkben.Tetszik a kisfiús történet!Szép napot nektek :o)

Szerző: Kisvic

Kisvic — Fri, 01 Oct 2010 09:45:26 +0000

Hű, ennyi minden reggel 11-kor éhgyomorra? :))Engem legjobban zöld hernyócska fogott meg :).Nekem egy szó jutott róla eszembe, de abban benne van minden: metamorfózis. Ez a szó (legalábbis a görögben) a teljes átalakulásra, amiben ennek a hernyócskának része van. Egy csúnya, görcs, visszataszító hernyóból egyszercsak egy gyönyörű szép, kecses pillangó lesz. A hernyó, akit fogva tart a báb és mozdulni se bír; szabadon repkedő pillangóvá válik. Számomra a pillangó a szabadság és egyben a boldogság jelképe is. Ezért használom a blogomon és a névjegykártyámon is. Ha megkérdezzük az embereket -talán ti is kérdeztétek már-, hogy mi a célja, mire törekszik? Akkor nagyon sokan azt válaszolják, hogy "hát szeretném, ha a családom boldog lenne" vagy " szeretnék boldog lenni". Lehet, hogy pont ez a baj… Hogy a boldogság a céljuk. Pedig érdekes, hogy a boldogság az egy melléktermék. Egy szemléltetés talán segít átlátni ezt: Van egy kisfiú, aki szeretne lepkét fogni. Nem tudom, hogy ti már próbáltatok-e lepkét fogni? Ha az ember nagyon ügyes akar lenni, akkor fog egy hálót, lehet kifejezetten lepkeháló is, kimegy a rétre és figyeli, hogy hol vannak a lepkék. Amikor meglát egyet, ami neki nagyon tetszik, akkor odasettenkedik mögé, megvárja, amíg a lepke békésen üldögél az egyik virágon és lecsap. De a lepke észre vette, hogy el akarták kapni és odébbrebbent. Repül, repül; a kisfiú utána, megvárja még megint egy virágra száll, lecsap rá, de a lepke megint gyorsabb volt, szalad utána és nem bírja elkapni, mert állandóan észre veszi. A kisfiú már teljesen kimerül és összecsuklik ott a mezőn, és ahogy ott fújtat egyszercsak a lepke odaszáll a vállára. Ági 🙂 tetszik a gondolatmeneted. 🙂 AZ a különbség köztünk és a hernyó között, hogy a hernyó akár akarja, akár nem, pillangó lesz belőle. Ösztönösen bölcs, mert belé van programozva. Mi tudatosan élünk (jobb esetben 🙂 és rendelkezünk szabad akarattal, ami nagy kincs szerintem. AZ agyunk nem statikus vagy szilárd szerv, ezért ilyenné vagy olyanná válhatunk. Ahogy Thomas Mann írta a Tonio Krögerben: "Ezer létforma lehetőségét" hordozzuk magunkban. Rajtunk áll, hogy mi lesz belőlünk. Nekünk nem kell szabadon szárnyalni, ha nem akarunk :). Évi

Szerző: Ági

Ági — Mon, 27 Sep 2010 11:58:40 +0000

Tibi, először is utánanéztem, mi is az a legényfogó leves… aha, gomba. Az első kép nekem inkább nevető száj (lehet, hogy kárörvendően nevet, mert ha közelebb mégy, hamm, be is kap, aztán elfelejtheted a legényfogó levest…is…) A harmadik az viszont tényleg szép, köszönet érte. Micsoda szép pillangó lesz egyszer belőle! Főleg ha elvégzi a célkitűző tanfolyamot 🙂 Vagy neki nem is kell? Tudja pontosan, mi a célja? De jó neki! És nekünk rossz, hogy emberek vagyunk és mi nem tudjuk? Inkább jó, mert megtudhatjuk. Most akkor kinek jobb? Vagy az mindegy?Belebonyolódtam a saját gondolataimba?Valaki, akinek ez világos, világosítson már fel, légyszi!Ági