Hozzászólások ehhez: merre kell menni?

Szerző: Ági

Ági — Tue, 09 Nov 2010 11:26:23 +0000

Bambulni jóóó 🙂

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Mon, 08 Nov 2010 14:22:15 +0000

Ez igaz! Nagyon jól tudok bambulni! 8^)

Szerző: Judit Antal

Judit Antal — Mon, 08 Nov 2010 14:18:05 +0000

Erről ez jutott eszembe: "Az elméd a legtöbb kérdésre válaszol,ha megtanulsz ellazulni és várni a válaszra." 🙂 És különben is, bambulni is profin érdemes.. :DD

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Mon, 08 Nov 2010 14:13:19 +0000

Ez nem professzionalizmus, meg enelpé, tudod, csak sokáig bambultam. 🙂

Szerző: Judit Antal

Judit Antal — Mon, 08 Nov 2010 14:02:35 +0000

Tényleg, és az arca is határozottan balra fordul.Hogy irigylem én a professzionális nlp-s látásmódotokat…Sebaj, én se leszek mindig kezdő. 🙂

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Mon, 08 Nov 2010 10:36:06 +0000

Hogy könnyebben felfedezd: a női alak magából az útból rajzolódik ki.

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Mon, 08 Nov 2010 10:35:23 +0000

Sziasztok!Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy leírtátok, amit leírtatok! Sokat tanulok a hozzászólásaitokból.Én balra mennék, és elmondom miért. Miközben gondolkoztam, melyik volna a legjobb út nekem, felfedeztem, hogy az út számomra egy üzenet. Egy női alak áll velem szemben: egyik kezét figyelmeztetően felemelve eltakarja a jobb oldali utat, a másik kezével pedig határozottan a bal oldali útra mutat.Persze lehet, csak én látom ezt a nőt az úton (útban), de nekem ez nagyon egyértelmű üzenet volt.

Szerző: Kláari

Kláari — Sun, 07 Nov 2010 16:48:59 +0000

Kedves Tibor!Újra egy gyönyörű kép ami kitörő boldogságot okoz!!!!KÖSZÖNÖM!Természetesen tudom merre mennék!S,hogy miért pont arra?Hát azért,mert a belső hang ezt súgta és természetesen hiszek neki,főleg ha ehhez még egy belső megnyugvás és kitörő örömérzet is társul!Mindig figyelek és megfogadom a belső irányítást amit kapok.Örömmel fogadom és vágok neki a nekem szánt útnak bármi is jöjjön,hiszen ez visz előbbre,ettől fejlődöm!Szeretem ezeket a hírleveleket!…még mindig a legnagyobb KINCS a számomra!Ui.:Most olvastam egy cikket Tőled,kedves Tibor a Pozitív gondolkodás című folyóiratban!GRATULÁLOK az is szenzációs!További sikereket!-hamarosan csatlakozom-Mindenkinek pedig, kellemes időtöltést kívánok!

Szerző: Lacus

Lacus — Sun, 07 Nov 2010 16:09:16 +0000

A jobboldali, emelkedő utat választom, mert az visz a jövőbe. Abba a jövőbe, amit magamnak teremtek. A baloldali út a múltba visz, ott már jártam, és nem volt minden tökéletes. A középső, kicsit balra tartó lejtő a jelenben rekedést és a sodródást ígéri. Ok akarok lenni, nem okozat! Remélem, logikus és érthető volt e tisztán teljes elmés észrevétel?

Szerző: Trixi

Trixi — Sat, 06 Nov 2010 21:57:35 +0000

Szia Tibi! Nagyon tetszik ez a gyönyörű őszi táj-kép.Imádom az ősz színeit, ami számomra a melegséget, a lágyságot, a nyugalmat, megnyugvást, mint érzést adja át nekem.Hogy merre mennék?Először én is a középsőt akartam választani, de miután tovább néztem a képet, a középső út számomra a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot jelzi, mert ugyan maga az út egyenesnek mondható (egyenesen a Célba érünk!), de a vége nem érzékelhető, mégha egyenesen is megy a távolba.Nekem bizonytalan, hogy hol a vége és mi van a végén?Nem szimpatikus, mint választás, hogy ezen bárhova is eljuthatnék!A bal oldali pedig kimondottan "éles",merev, szinte veszélyesnek tűnik a nagyon határozott egyenessége és keskenysége miatt.Nem mennék ezen az úton sem sehova semmi pénzért sem.Ez is bizonytalanságot, sőt veszélyt jelent számomra.Mindenképpen a jobb oldali úton mennék tovább, annak ellenére, hogy az út maga egy idő után nem látszik, kanyargós és szintén nem tudni, hova lyukad ki az ember, mégis ahogy bemegy ez az út a gyönyörű, nyugalmat árasztó őszi színekben pompázó fák, bokrok közé, valami titokzatosságot érzek abban, hogy ha erre az útra térek, akkor az izgalmas és nem bizonytalan, vagy félelmetes, hogy eltévedhetek a kanyargóssága miatt, hanem izgalmas, hogy a kanyarok után vajon mi következik, milyen "csodával", felfedeznivalóval, újdonsággal, esetleg kihívással találhatom szembe magamat.Ösztönösen érzem, hogy ennek az útnak van "vége", visz valahova, ott van a végén a Cél.Mindegy, hogy csak picike, és nem "egetrengető" Cél, inkább csak valami Szép, Kellemes dolog,amiért már megérte ezt az útat választani, mert az az aprócska meglepetés,ami ott vár a végén; megnyugtató,lélekmelengető érzéssel ajándékozza meg a Lelkemet, ami pedig közvetetten járul hozzá az igazi Nagy Célom eléréséhez.Bocsánat, ha kissé bonyolultan fogalmaztam meg a mondandómat, de talán érthető a választott út lényege.Köszönöm, hogy elmondhattam a gondolataimat:Trixi