Hozzászólások ehhez: sínek mentén

Szerző: Ilona Hartai

Ilona Hartai — Sun, 28 Nov 2010 14:32:25 +0000

Szia Tibi!Nekem az jut eszembe,hogy egy itt egy nyíl egyenes út/ami tudjuk, hogy a legrövidebb/ amelyen már a végállomásig nagyon sokan végig mentek és így értek célba. Ez egy ragyogó lehetőség!Üdvözlettel, Ilona.

Szerző: Zs. Ági

Zs. Ági — Tue, 23 Nov 2010 19:56:39 +0000

Márti, tényleg nagy baj akkor van, amikor azok a sínek már nem is párhuzamosak, hanem széttartanak… És nem csak átvitt értelemben… 🙂

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Tue, 23 Nov 2010 07:27:48 +0000

Köszönöm Trixi, szépen leírtad, hogy mit jelent neked a vonat, a sínek. A legtöbbször nagyon-nagyon sok minden benne van egyetlen képben…

Szerző: Szendrey Beatrix

Szendrey Beatrix — Mon, 22 Nov 2010 23:02:41 +0000

Szia Tibi!Itt is mondjuk?Nekem ez a kép GYÖNYÖRŰ! És Fennséges!Mindíg is csodálattal néztem az állomásról elegánsan kisikló vonatot.Felemelő érzés még ma is!Az egyenesen, szinte egybeforró, stabil szerelvény gyorsuló mozgása, távolodása számomra valamilyen "felszabadító" féle élményt nyújt és szinte ettől sírhatnékom van.Már sokszor kipotyogtak ilyenkor a könnyeim,de legalábbis könnyesek lettek a szemeim.A mozgás fennsége, a távolodás szép és mégis fájdalmas érzése szép és mégis valahol rossz, mert öröm, hogy valahova odaér a vonat, viszont rossz, hogy elmegy valahová a távolba (és itt a lényeg azt hiszem:hogy én oda nem mehetek, nem szállhattam fel a vonatra és nem érkezhetek meg ezzel a számomra fennséges járművel oda, ahova az megy)Mindegy hova, csak el, vigyen el, mert a vonattal biztonságban érzem magam!Nagyon fura érzés és magyarázat, nem is tudtam jól megfogalmazni, de a lényeg talán érthető! A sínek ugyanezt szimbolizálják, mert a vonat suhant rajta és most itt csillognak-villognak messze a távolba nyúlóan, legalább követhetik a vonat útját ( az én gondolataimban legalábbis!)Viszont az szomorú, hogy itt maradtak magányosan,vagy inkább én maradtam itt MAGÁNYOSAN!!! A picike fehér felhőpamacsok viszont a boldogságot, a vidámságot, a huncutságot varázsolják az ég kékjére és a szívembe! Közben rájöttem, hogy valójában az a bajom, azért lesz könnyes a szemem, mikor elmegy a vonat, mert én nem lehetek rajta, elviszi a LEHETŐSÉGEIMET, amiket nem használtam ki; a távolba, az ismeretlenbe, amit annyira szeretnék "meghódítani".Valójában azt hiszem ÖNMAGAMAT sajnálom, amikor könnyes lesz a szemem!!!Köszönöm, hogy elmondhattam:Trixi az NLP-ből

Szerző: Márta Dinnyés

Márta Dinnyés — Mon, 22 Nov 2010 22:51:09 +0000

Jól van, na,láthatjuk persze úgy is, hogy előbb utóbb még a magányos sínek is egymásra találnak.Sőt: egész úton együtt haladnak, párhuzamosan, mégis mindegyik fél megőriz egy bizonyos fokú önállóságot….:-)

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Mon, 22 Nov 2010 20:47:24 +0000

Ez igazán kedves hasonlat, Márti :^)

Szerző: Márta Dinnyés

Márta Dinnyés — Mon, 22 Nov 2010 17:26:30 +0000

Nekem az jut eszembe, hogy a párhuzamosok olyanok mint némely párkapcsolat.Úgy tűnik,együtt vannak, valójában ez csak végtelen távolságból nézve igaz…