Hozzászólások ehhez: Attól félek…

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Fri, 28 Jan 2011 13:53:57 +0000

Kedves Tamás!Egyetértek veled: amivel foglalkozunk, amire a figyelmünket irányítjuk, az megerősödik, növekszik. És valóban nem könnyű eldönteni, hogy jogosan félünk valamitől, vagy ok nélkül. Köszönöm a hozzászólásodat! :)Tibi

Szerző: Lovas Tamás

Lovas Tamás — Fri, 28 Jan 2011 12:38:30 +0000

Kedves Tibor!Tetszenek az írásaid.A félelmet mindig próbálom rövid pórázon tartani, vagyis nem adok neki nagy teret. Szerintem amivel foglalkozunk az megerősödik. Lehet agykontrollosnak hangzik, de nekem bevált. Tudom, hogy az élet produkálhat olyat amikor képtelenek vagyunk ezen uralkodni (szerencsére nem kerültem még ilyen helyzetbe), de mindig próbálom megtalálni az okot, ez rengetegszer segít(het). 🙂 Ettől függetlenül fel kell ismerni azt a fajta félelmet ami előre mutat, de én inkább ezt megérzésnek nevezném. Valós vagy vélt a félelmünk, ezt nem mindig könnyű eldönteni, de tény hogy szükségünk van rá.Legjobbakat: Lovas Tamás

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Mon, 24 Jan 2011 09:59:40 +0000

Éva, köszi szépen, és nagyon jó, hogy vetted az üzenetet! :o)János, biztosan igazad van, én azonban a szavaknak ezen a szintjén a tudatos elméhez szóltam, az pedig felismeri a "ne" szócskát is, legalábbis én azt gondolom! A másik dologban is igazad van, mégis azt hiszem, a nagyon bonyolult dolgoknak is van nagyon egyszerű megoldásuk.

Szerző: Ádok János

Ádok János — Sun, 23 Jan 2011 11:04:04 +0000

Kedves Tibor!Kerüld el, hogy negálsz! Ne félj ,ne légy hülye, ne légy nyuszi! A tudattalanunk nem ismeri fel " Ne"szót, ezért a felszólítást úgy értelmezi, hogy félj, légy nyuszi, légy hülye.A félelem alapérzelem, amelyet egyrészt öröklünk, másrészt kondicionálással épül be elménkbe.Gyökere a biztonság szükségletének a sérüléséből fakad.és ez sokkal bonyolultabb, minthogy "mindenféleképpen a gondolkodásunkból" fakadna.Üdvözlettel: Ádok János

Szerző: Éva

Éva — Sat, 22 Jan 2011 07:47:20 +0000

Kedves Tibi, a félelem amit nagyon nehezen tanultam meg kezelni. Egyik legnagyobb élményem amikor téli reggeli edzésem közben, a lámpák hatására megjelent mellettem az árnyékom és összerezzentem. Hú, még az árnyékomtól is félek, fogalmazódott meg bennem. Megkérdeztem magamtól, miért félek még az árnyékomtól is. Azóta megtudtam, hogy mit kell tennem és miért nem kell félnem még az árnyékomtól sem. Bátor lettem. Megléptem és meglépem nap mint nap amitől eddig féltem. Ezt pedig a saját árnyékomnak köszönhetem. Most olvasva a soraidat megtudtam, hogy mennyit segített nekem a félelmem. Előrelökött. Látod, sokat jelentenek az írásaid. Üdvözlettel: Éva