Hozzászólások ehhez: A különleges királyfi

Szerző: pályi Gabriella

pályi Gabriella — Tue, 02 Oct 2018 11:39:52 +0000

S még annyit , hogy egyébként annyira nem vagyok az elengedés bátorságának képességével egyedül. Sőt bárhová nézek szinte törvényszerűen megtalálom az emberekben ezt a képtelenséget, túlzó ragaszkodást. Legutóbbi legfájdalmasabb tapasztalatom is egészen nagyon pontosan ezzel függ össze. Lehet, hogy a régi ruha levedlésének élménye olyannyira félelmetes, hogy az ember még saját magát is képes megfosztani az új élmények gyönyörűségétől, és ezzel egyidőben a másikkal is ugyanezt teszi???

Szerző: pályi Gabriella

pályi Gabriella — Tue, 02 Oct 2018 11:19:03 +0000

Nekem ez a mese eleve lenyűgöző volt és varázslatos! Ezúton köszönöm, hogy olvashattam. Az pedig már csak hab a tortán, hogy milyen sokat tanulhatunk belőle saját magunkról. Hú, most azt kell mondjam, ha nem lennének már előzetes ismereteim a hírlevelekből, már akkor is simán felismertem volna az üzenetet. Így meg aztán pláne. Mondjuk magamról sem tudnék soha szemléletesebb jellemrajzot összehozni, mint ahogy ez a mese kifejezte, milyen elvakultan ragaszkodunk az önmagunkról alkotott fals elképzelésekhez, s milyen nehezen akarjuk befogadni azt ami egy szempillantás alatt előrevihetné az életünket. Engem már gyerekként az elképzelhető legnagyobb bizalmatlanságra neveltek, s ez felnőttkorban elég sokat tud ártani és erős korlátokat ró az emberre. Persze néha szükség van óvatosságra és józan mérlegelésre kapcsolatok tekintetében. Viszont olyan is van amikor a régi tanításokat, amik rosszul működő programként futnak, bizony nem árt felülírni. Lényeg, hogy imádtam ezt, bár ilyen csodákat tudnék írni, mert az illusztráció már meglenne tarsolyban hozzá. Lehet, hogy teszek egy kísérletet.

Szerző: Tibi

Tibi — Fri, 20 Apr 2018 09:31:19 +0000

Válaszként erre: Krisztina Köszönöm, szerintem is! :)

Szerző: Tibi

Tibi — Fri, 20 Apr 2018 09:26:53 +0000

Válaszként erre: Ibolya Ezek bölcs gondolatok és következtetések... Köszönöm, Ibolya.

Szerző: Ibolya

Ibolya — Thu, 19 Apr 2018 22:04:09 +0000

Ha meglenne az a hitünk (ősbizalom vagy nem tudom minek nevezzem), hogy amire szükségünk van, az mindig, minden körülmények között rendelkezésünkre áll, szükségtelenné tenné a felhalmozást. Az állatok tökéletesen mutatják ennek működését, egyszerűen és tisztán. Tanulhatjuk tőlük a jelenlétet, az elengedést, láthatjuk az élet lényegét: a mozgást, az áramlást. Ami statikus, az élettelen és előbb vagy utóbb, de hat láb mélyre juttat.
Felismerhetjük azt is, hogy mennyire sok figyelmet köt le a ragaszkodás, másra nem vagy alig marad idő. Megjelenik a rugalmatlanság is, ami a ragaszkodás egyenes következménye. Szélsőséges megnyilvánulása : inkább nem eszik. (Vajon hány embernek van mozgásszervi vagy keringési problémája?)

Szerző: Tibi

Tibi — Thu, 19 Apr 2018 21:30:05 +0000

Válaszként erre: Judit Szia Judit! Tetszik az 1 ajándék életre szólóan! :) És ez is: "ami a lényegem, nem veszíthetem el." Ez egy nagyon szép (és erőteljes sugallat). Köszönöm!

Szerző: Judit

Judit — Wed, 18 Apr 2018 09:31:30 +0000

Kedves Tibor, én ezt hallottam: ami a lényegem, azt nem veszíthetem el! Ha megosztom én is növekedek, sőt boldog is leszek! Azt is mondhatnám a növekedés/fejlődés a megosztás/nagylelkűség gyómölcse!

és még egy dolog: érdekes volt nekem a számosság: 100 szolga 100 óra; 10 szabó 10 óra; és akkor mondhatnám 1 ajándék egy életre szólóan?

Szerző: Krisztina

Krisztina — Tue, 17 Apr 2018 16:49:40 +0000

Csak akkor tudok újat, mást, jobbat találni, ha régit elengedem.

Szerző: Márta

Márta — Fri, 13 Apr 2018 21:00:04 +0000

Még az jutott most eszembe, hogy az elengedés egyben egy DÖNTÉS. Amikor ragaszkodunk valamihez, az kevésbé látszik döntésnek, mert amíg a kezemben van, úgy érzem ez a természetes, talán észre sem veszem, mert hozzám tartozik (akár ember, akár tárgy). De ha leteszek valamit a kezemből, az jól látható, egy aktív cselekedet. Az elengedést gyakran veszteségként éljük meg , a megtartást (ami egyben birtoklás is) evidensebbnek tekintjük és a gazdagság illúzióját is kelti bennünk. Természetesen a mérték az nagyon fontos. Mennyit tartok meg és miből és mennyit engedek el és miből.

Szerző: Tibi

Tibi — Fri, 13 Apr 2018 20:57:47 +0000

Válaszként erre: Márta Hűha, Márta, a lelkembe láttál :) Nagyon pontos és mély ez az értelmezés, minden apróságra felfigyelve. Itt jön elő, hogy egy metaforának több rétege is van. Sok hasznos gondolattal lettem gazdagabb. Köszönöm!