Szia Gabi!

Köszönöm a hozzászólásod. Szerintem ezzel nem vagy egyedül – sokkal könnyebb összhangot teremteni azokkal az emberekkel, akik közel állnak (vagy ülnek:) hozzánk. Sőt, van olyan is szép számmal, akivel vagy akikkel egyáltalán nem szeretnék összhangba kerülni.

A hibákat jó dolog kijavítani, bár ez sokszor mást jelent, mint amit gondoltunk.

Szép napot neked!

Tibi

Ez az írás nagyon ott volt. Nekem egyszer sikerült ilyesmi, de akkor nagyon. Persze kellett hozzá a másik fél, aki amúgy piszkosul otthon van ebben a témában, vagy nála zsigerből jött. Ment az összhang sokáig, aztán egyszer csak durván elbaltáztam valamit, és azóta se szó se beszéd, próbáltam kijavítani a hibát, valamennyire sikerült is. Van mit tanulnom, elsősorban figyelni másokra, sokszor inkább kapkodok a kommunikációban ráhangolódás helyett, mert attól félek, ha nem vagyok elég gyors és hangos, akkor csak úgy továbblépnek, vagy hogy úgy sem vagyok elég érdekes, vagy talán mindenki csak a saját orra előtt bogarászik, szóval fölösleges. Nekem igazán ez a ráhangolódás csak a közeli barátaimmal megy, a lányommal és néha a párommal. Mert egyszerűen vagy ismerősként kezelek valakit, az már feloldja bennem a belső gátakat, vagy nem és akkor pedig hiába kísérletezek.
hú, ezt úgy egy lélegzetre, köszönöm, hogy időt fordítasz rá!
üdv: Gabi

Mások elfogadása tényleg könnyebb, mint a magunké, pedig magunkkal töltünk a legtöbb időt. Az is lehet, pont ezért nehezebb.
Mi a baj a muffinokkal?

Nem is kell tökéletesnek lennie, Kata.
Köszönöm a figyelmed.

Márta, nálad ezek a dolgok egészen rendben vannak 🙂 Az, hogy nem jön zsigerből, egyfajta védelem is lehet. Nem biztos, hogy egyből mindenkivel összhangba akarunk kerülni.

Köszi, Éva 🙂

Üdv. Éva