Szia Izabella!

Egyrészt teljesen igazad van. (Főként ha az adott személy nagyon fontos nekünk.)

Másrészt viszont vannak helyzetek, amikor mégis megtehetjük, hogy nyugodt lélekkel megyünk aludni, ha az illető vígan használja az adott platformot, csak minket mellőz. Ilyenkor szerintem nem érdemes egy olyan busz után futni, ami úgysem áll meg nekünk 🙂

Szia Tibi,
Lena esetét olvasva -ami bárkivel megtörténhet- nem szemlélhetjük olyan oldalról, hogy ez rólam szól én meg tettem amit az érték rendem kívánt pl. írtam, hívtam, …stb. és utána a labda nála van és ha ő ezt így látja akkor így lesz a jövőben, de én nyugodt lélekkel megyek aludni este, mert magam részéről megtettem mindent. Ezt a képet csak én gondolom, hogy neki már kellene válaszolnia, de neki lehet egész mást jelent egy platform vagy e-mailre válaszolni.

Szia Lena!

Az emberek, akikre nincs idő, tudhatják is, hogy fontosak, meg nem is, de akkor is úgy van, ahogyan mondod, hogy az együtt töltött idő a mérvadó. Szerintem nem elég tudni, hogy fontos vagyok valakinek, ha nem vagyunk együtt eleget, akkor a „hajunkra kenhetjük” a nagy szeretetet 🙂

Bár a szeretetnyelvek között vannak kevésbé nagy „befektetést” igénylő nyelvek is (pl. elismerő szavak), de az együtt töltött időnél nem igazán találhatunk fontosabbat.

S ha valakinek tényleg nem férünk bele az életébe, akkor a legjobb, ha valaki máséba bújunk bele. Úgy kell neki 🙂

Értem. KöSzi a választ, Tibi!
Ami a leveleket illeti: igen, amit nem lehet gyorsan megválaszolni, az tolódik. Nálam is. 🙂 Pont azért, mert kimerítő, alapos választ akar az ember adni ilyenkor, nem ? 🙂 / Én alapvetően chates kommunikációra gondoltam, amikor ott könnyen megválaszolható kérdésekre napokig-hetekig (vagy utána se) sem kapok visszajelzést. Ezekkel tényleg nem tudunk túl sok mindent kezdeni. Volt már, hogy ilyenkor hagytam is az egészet. Pl. rájöttem: nem férek bele az illető életébe. Nem is beszéltünk azóta se.

A kommented első felében leírtakról az jutott eszembe, hogy tudják-e ezek az emberek, (akiket említettél) hogy mennyire fontosak neked, hogy aggódsz értük, stb? Érzik-e?
Mert tapasztalataim szerint vannak emberek, akik leginkább az együtt töltött időből (személyes tali, telefonbeszélgetés) érzik, hogy szeretve vannak és fontosak. A minőségi időből, ahogy a Szeretetnyelvek írja. Én is eléggé ilyen vagyok, ezért is esik rosszul, ha valakinek aki szeret, nincs ideje rám,
és ezért esik NAGYON JÓL, hogy pl. TE most itt időt szánsz arra, hogy válaszolsz.

Mióta ezeket tudom, próbálok figyelni arra, hogy kik azok még a környezetemben, akiknek ez a „minőségi idő” kiemelt fontosságú, és náluk tudatosan igyekszem az állandó időhiányomban is vhogy úgy managelni az időmet, hogy beleférjen több velük való kontaktus. 🙂

Sajnos nem következik belőle. Például nagyon fontos a gyerekem, imádom, csak érte élek.
De nincs időm vele játszani, mert dolgozom érte.

Fontos a nagymama, bármit megtennék érte – de anyák napján mégsem jutok el hozzá.

Aggódom a barátom miatt, de nincs időm leülni vele beszélgetni.

Ami még az eszembe jutott, hogy jellemzően én is azokra a levelekre válaszolok sokára, amelyeket nem lehet pár perc alatt megválaszolni. Ha valaki ír egy nagyon hosszú levelet, akkor még az elolvasására sincs mindig idő, ha pedig a válasz megírása is hosszabb idő, akkor ez tolódik. Ez persze nem általános, de ez is egy jelenség. Vagyis kérdezni és kérni is tudni kell…

Köszi 🙂 🙂
Ez érdekes: „Néha maga a személy fontos, mégsem válaszolnak, mert nem becsülik meg magát a kapcsolatot.” Ha a személy fontos, akkor abból nem következik, hogy a kapcsolat is az? Vagy ez csak nekem triviális? 😀

Szia Lena!

Köszönöm a hozzászólásod! 🙂

Valóban van egy ilyen jelenség, hogy valakinek írsz, és nem reagál – miközben a Facebook-on vagy máshol vígan kommentelget.

Sajnos ez is egy kicsit olyan, mint a hírlevélküldés. Ha kiküldünk 1000 levelet, azt megnyitják 300-an, elolvassák 200-an és hasznosítják a benne lévő információt ötvenen.

Persze ezek nem valós arányok, csak a hasamra ütöttem (aúúú).

Biztosan vannak, akiknek hiába írunk, és sokszor úgy van, ahogyan te is mondod. Nem elég fontos nekik a kapcsolat. Néha maga a személy fontos, mégsem válaszolnak, mert nem becsülik meg magát a kapcsolatot. Ezzel szerintem nem tudunk túl sok mindent kezdeni. Meg kell válogatnunk, hogy kivel állunk szóba 🙂

Tibi

Én is köszönöm, Lili 🙂

Köszönöm, Eta!