Kedves Mariann, mintha csak én írtam volna ezeket a sorokat! A rendszeresség a mozgásban, ezt igen nehezen tudom tartani. Futás, bicaj, jóga – szeretem mindhármat, mégis valami miatt felülírom. Próbálom megfejteni magam:)

Kedves László!
Egyetértek, néha tényleg nehéz.
Az írás nagyon jó ötlet!

Addig én is 😀

Hú, az nagyon klassz lesz!!! Várom már! Röpke 122 nap (uszkve) – addig legalább kondiba hozom magam.

Szia Angéla!

Nagyon köszönöm a hozzászólásodat.

Az akarással kapcsolatban nekem is eszembe jutott egy fontos gondolat. Az emberek sokszor pontosan tudják, hogy mit akarnak, sajnos azonban ez nem mindig azonos azzal, amire szükségük van. Valójában erre való az NLP-s célkitűzés, amit úgy is nevezünk, hogy „érdemes, elérhető cél” kitűzése. Az „érdemes” itt azt jelenti, hogy ha elérjük ezt a célt, akkor elégedettek is leszünk vele.

A másik, amiről írsz, az számomra egy igen erőteljes belső konfliktusra utal. Az egyik részed nagyon akar valamit, de egy másik nem. És akkor még csak két személyiségrészről beszéltünk, de legtöbbször sokkal több van jelen egy ilyen problémánál. Talán ismered a „Mély belső átalakulás” c. könyvet, módszert (Core Transformation). Ezt jó szívvel ajánlom, pont erre való, hogy közös nevezőre juthass odabent, és kibékítsd az ellentmondó részeidet, hogy végre helyreálljon odabent a harmónia. Sok csodát megéltünk már ezzel!

Tibi

Először is: hálás vagyok a sorsnak, hogy az utamba sodort Téged és az NLP-t. Valamikor, talán húsz évvel ezelőtt olvastam egy NLP-s könyvet egy bizonyos témában és emlékszem már akkor megjegyeztem magamnak, hogy ez egy jó módszer és többet kellene foglalkozni vele, de aztán ez valahogy elmaradt. De sebaj, mert most bepótolhatom, amit akkor nem tettem meg.
Több dolog is eszembe jutott a fenti írásoddal kapcsolatban. Az akarásról például az, hogy volt az életemnek olyan időszaka, amikor nagyon akartam dolgokat. Megtettem mindent, hogy elérjem a célt és amikor odaértem akkor kiderült, hogy ez nekem nem is olyan jó, én ezt nem így képzeltem. Számomra kissé negatív felhangja lett ennek a szónak. Ezért aztán néhány éve úgy döntöttem felhagyok az akarással és azt mondom magamnak:szeretném ezt vagy azt. Ennek érdekében meg is teszem amire képes vagyok és a többit odabízom az égiekre.
De jó maradjunk az akarásnál és tegyük fel, hogy jelenleg is akarok valamit, de a testem furcsán viselkedik. Talán veled is előfordult már, hogy éjszakánként felébredtél és rögtön beugrott az éppen aktuális élethelyzeted, ami akkora feszültséggel tölt el, hogy úgy érzed menten szétreped a mellkasod. Csak forgolódsz félálomban és érzed a nyomást a mellkasodban, aztán reggel meg úgy ébredsz mint akit jól összevertek az éjszaka. Na és amikor ez már így megy egy ideje, akkor nem szeretnél mást csak egyszerűen kirohanni a világból, hogy egy kis enyhülésre, békességre lelj. Aztán amikor egy picit jobban vagy és gondolkodsz akkor rájössz mitől van a feszültség. A lényed egyik része igenis változni akar, fejlődni, kiteljesedni, a lényed másik része viszont azt mondja ezzel a változással árulóvá válsz és fájdalmat okozol azoknak akik a legfontosabbak számodra. Az énem egyik fele hisz abban, hogy ez jó irány, a másik fele pedig azt mondja ettől rosszabbat nem is tehetnél.
Ugyanakkor az egyik kedvenc gondolatom így szól:Túl a helyes és a helytelen cselekedetektől vallott gondolatokon van egy rét. Ott várok rád.”
És most ott tartok, hogy nem tudom mit akarok. Kis lépésekben haladok előre (ami kívülről nézve akár helyben toporgásnak tűnik), de valami folyton visszahúz.
Van esetleg valami ötleted az ilyen helyzetekre is?
A többi ponttal kapcsolatban is lenne még mondani valóm, de Te is mindig szabadkozol, ha úgy érzed már túl sokat beszéltél. Követve a mestert tehát egyenlőre befejezem.
Talán még a kitartással kapcsolatban megjegyezném. A Titkos erdőben készített mesém nagyon jól inspirál ezen a téren!

Köszönöm, szép napokat!

Angéla

Nahát, Mariann, képzeld, én mindig utáltam futni, de most a karantén alatt bezárták az uszodát, meg minket is 😀 ezért elkezdtem futni, és rájöttem, hogy szeretem csinálni.

Na, majd ha jössz írástáborba, mehetünk együtt, megmutatom, merre szoktam járni. 🙂