Kedves Tibi, bár (szinte) mindent elolvasok, amit küldesz, jól tudod, hogy ritkán ragadok billentyűzetet, na most mégis megteszem. Mert 2022.01.21=10=1, ami legyen most az én értelmezésemben A KEZDÉS. Töredelmesen bevallom, hogy távol-s-közel SEM végzek el minden feladatot(h), pedig TUDOM, hogy a fejlődésemet szolgálná. DE minden egyes írásod - és már "csak" az érkezése is - JELZŐLÁMPAKÉNT figyelmeztet a LÉNYEGRE. Arra, hogy figyeljek és ne veszítsem el a FÓKUSZT. Az autóm is azért lett anno Focus, hogy minden pillanatban emlékeztessen arra, főleg, amikor benne ülök, hogy maradjak fókuszban. Mint a Forma-1-es versenyzők, amikor rajta vannak a kanyaríven és annyira betapadnak a gumik, hogy felborítani sem lehet - a fizika törvényeinek határait feszegető villámmekkvín sebességgel repesztő - versenyautót, mert az egyszerűen ... felboríthatatlan. Kipróbáltam, tavaly ősszel, a Focussal, a Hungaroringen. Nem verseny-, hanem utcai - igaz, puhább- téligumikkal ÁMDE azok is úgy betapadtak, hogy a fizika törvényeinek határait EGYÁLTALÁN NEM feszegető és TÁVOLRÓL SEM villámmekkvín sebességgel repesztő Focus is felboríthatatlannak bizonyult. Csak arra kellett figyelnem, hogy ... maradjak rajta az íven. Nos, számomra ilyenek a leveleid. Nem mindig végzek írásgyakorlatot, cserében mindig valami számomra kreatívval foglalkozom. Legyen az BÁRMI. Olyankor SATORI állapotban vagyok. Csak az ITT és csak MOST van, és ebből aztán a világon SEMMI sem bír kizökkenteni. (mondjuk, nem is hagyom) :-) Csalafinta módon mégiscsak "rávettél" az írásra! :-) Ez nem piskóta! ...viszont ami a mai kreatívkodásom eredményeképp a sütőben éppen hivogatóan aranybarnul, no, az AZ! :-) Csók a családnak! ToTTi-Tibi ui:...és ha már volt Forma-1-el kapcsolatos gondolatom, akkor ma stílusosan ezzel is fejezném be: ...hová tűnt démonhill, illetve a brendedhez már-már hozzátartozó enelpé-szűcstibis loboncod? :-)