Uncategorized – Mindennapi NLP

Évindító szőnyegsimító

Tibi — Tue, 01 Jan 2019 02:13:35 +0000

Nem, mintha magától nem tudna elindulni az év, de nem mindegy, hogy csak úgy elindul, vagy pedig elindítjuk. A különbséget szerintem mindenki tudja.

Ha csak úgy elindul az év, és lesz, ami lesz, akkor ez az esztendő szólhat az elfogadásról. Ez nem biztos, hogy gond, hiszen elfogadhatunk egy csomó jó dolgot is. De jöhetnek kevésbé kedvező események, és ezeket is elfogadhatjuk, vagy tehetünk ellenük.

Az évindítás azt jelenti, hogy te adod meg az irányt, mert van egy szándékod az életeddel, és ezzel kapcsolatos feladatokat akarsz végrehajtani az életedben.

Nem szeretnélek egy komolyabb célkitűző gyakorlattal lerohanni az év elején, így egyetlen dolgot javaslok most kezdésként:

Figyelem

A figyelemnek vannak fokozatai. A minimum, hogy egyáltalán tudomásul veszel valamit. Így ha az életed minden fontos ügyét, dolgát és
helyzetét hajlandó vagy tudomásul venni, akkor már megtetted az első apró lépést a boldogság felé.

Ez azt jelenti, hogy nincsenek odabent, a fejedben lezáratlan ügyek.
Mondjuk, hogy túl sokat iszol. Tételezzük fel, hogy alkoholtartalmú italokat. Ez egy bizonyos tényező az életedben. Sokat inni még lehet jó, de túl sokat már nem, tehát ez egy negatív dolog.
Azonban van, amikor e fölött egyszerűen szemet hunysz, például "nem olyan sok az még", vagy "bármikor abba tudom hagyni", vagy "na és aztán, nem érdekel".

Legtöbbször meg nem oldott nagy problémákat szoktunk egy laza mozdulattal a szőnyeg alá söpörni. Ezek fölött persze egy idő után felpúposodik a szőnyeg, és napról napra belebotlunk, nem igazán jól megy az életünk, de bicebóca módjára elbukdácsolunk a mindennapokban. Ez nem igazán felel meg a tudatosság kritériumainak. Változtatni szükséges, ha jót akarsz magadnak.

Érdemes tehát a fontos dolgokra legalább egyszer teljes figyelmet szánni. Ha ez egy nagy, nagyobb, vagy legnagyobb probléma, akkor alaposan mögé kell nézni, és ehhez elő kell kotorni a szőnyeg alól. Tudom, nem hiányzik most egy nagytakarítás, de nem is kell. Hagyja a porszívót másra. De azért a szőnyeget érdemes kisimítani.

Nem kell semmit sem megoldani. Tehát nem kell kétszer kifordítanod a világot a sarkából mielőtt megváltanád. Azt majd a Bruce Willis. Csupán annyit tegyél meg, hogy ELGONDOLKOZOL azon, ami fontos, és aztán valamiféle döntést hozol. A döntés annyi is lehet, hogy ezzel a problémával nem tudsz mit kezdeni, vagyis elfogadod. Ez nem nagy dolog, egy kis agymunka csupán, de mégis nyugodtabb leszel tőle, és így jobban tudsz más, fontosabb feladatokra figyelni, amelyekkel nagyobb változást érhetsz el.

Ha mondjuk nagy a feneked, és sehogy sem tudsz tőle megszabadulni, akkor elfogadhatod azt (őt), és vehetsz rá valami menő boxert (csak fajtisztát), vagy csak simán lehetsz rá büszke, és megtanulhatsz franciául, amivel kitűnhetsz a barátaid közül, anélkül persze, hogy túl nagy feneket kerítenél a dolognak.

Az elfogadás egyszerű, könnyű és megnyugtató. Van azonban egy másik út, egy nehezebb s talán jobb, és ha erre szeretnél rátérni, akkor ehhez létezik egy nagyon hasznos kérdés:

Hogy tudnám ebből a helyzetből a legjobbat kihozni?

Nem csak a legjobbat, hanem abból is a legtöbbet. Optimidális megoldásra kell törekedned. (Optimális és ideális egyszerre.) Persze teljesen természetes és nyilvánvaló, hogy mindenki ezt akarja, nem? Mindenből a legjobbat kihozni.

Nos, ez logikus volna, valójában azonban az emberek szörnyű halogatók, unottak, vagy fáradtak, és még fásultak is. Tudom, kivételek vannak, persze, hogy vannak. Csak én most nem róluk beszélek, hanem azokról az emberekről, akiknek egyszerűen nincs ideje magukkal foglalkozni, mert komoly vállalásaik vannak, és azokat tényleg nem lehet csak úgy letenni. Vagy olyan nehéz helyzetbe kerültek, amiből nem tudnak kijönni, mert nem tudják, mit tegyenek. Vagy egy nagy csalódás miatt nagyon szomorúak, és nincs kedvük semmihez. Vagy ezek mind egyszerre, mert a helyzet mindig kellően összetett. Ilyenkor hajlamosak vagyunk mindenkit elküldeni a francba.

Kézenfekvő megoldás az elfogadás, de én most pont erről az elfogadásról szeretnélek lebeszélni. Persze maradhat úgy sokminden, ahogy most van, de szerintem sokaknak éppen, hogy valamiféle globális változásra volna szüksége. Néhány területen komolyabb módosítást kellene tenni, és akkor sokkal boldogabbak lennének az emberek.

Épp ezért célszerű most kipiszkálni a szőnyeg alól a nagy problémát, alaposan megnézni, és kitalálni, mit kellene kezdeni vele ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. És erre kigondolni egy megoldást.

Annyi mindent lehetne tenni, de olyan keveset teszünk. Pedig kellene. Nem baj, ha nem érünk el átütő sikert, mert legalább megpróbáltuk. Azt szokták mondani, hogy "ne próbáld, hanem csináld", de szerintem ez fordítva jobb. Nem kell mindenképpen csinálni, de legalább próbáld meg. A gyerekeimnél ez beválik. És nálam is. Nálad? Megpróbáltad már a legtöbbet kihozni az életedből?

Te mit fogsz megpróbálni ebben az évben, hogy jobban érezd magad?

Holt tér

Tibi — Mon, 28 May 2018 23:37:55 +0000

Mindig is szerettem az alagutakat meg a folyosókat, nem kizárt, hogy előző életemben vakond voltam, de nadrág nélkül, vagyis nem a mesebeli kisvakond, bár, ebbe ne menjünk mélyebben bele.

A lényeg, hogy az alagutakban nem látható, hogy mi van odakint, és ha még pontosan tudnánk is, hogy hol vagyunk épp, akkor sem látjuk ezt, csak van egy elképzelésünk. Mondjuk, nekem nincs. Piszok rosszul tájékozódom, viszont bármikor játszi könnyedséggel, teljes természetességgel, sőt, spontán el tudok tévedni. Az ezzel kapcsolatos élményeimet talán már megosztottam valamikor, így erre ne is fecséreljük a szót. Bár, lehet, hogy pont ebben gyökeredzik a vonzalmam az alagutakhoz, hiszen egy alagútban nem igazán lehetséges eltévedni, ez még velem sem fordult elő soha, mert azt mindig tudtam, hogy milyen irányba megyek (de csak az alagútban). Az egyik oldalon bementem, a másikon kijöttem. Ilyen zseniálisan meg tudom oldani ezeket a helyzeteket.

Csőbe húzva

Bár eddig a valóságos alagutakról beszéltem, sokkal érdekesebb, hogy hány metaforikus alagút van az életünkben. Az olyan utakra gondolok, amelyeken stabilan járunk nap mint nap. Talán már évek óta használjuk ugyanazokat az utakat, és sosem változtatunk rajtuk semmit.

Például vízóraleolvasóként járod a várost, és szereted a munkádat, csak a pénz nem elég, de ezzel megbarátkoztál, mert máshoz úgysem értesz, vagyis jó neked így is, mert VÉGÜL IS...

A "végül is" a beletörődés előszobája. Mindegy, mi a problémád, ha végül is, nem olyan vészes a helyzet.

- Végül is nem olyan rossz ez a párkapcsolat.
- Végül is sokan szeretik a ducikat.
- Végül is a megélhetést tudom biztosítani a családomnak.
- Végül is nem lehet mindenkiből író.
- Végül is, nem rossz ez az élet.

Jó nekem vízóraleolvasóként, végül is szeretem ezt a munkát, egy csomó emberrel találkozom, és különben sem biztos, hogy megérné bárhová elmenni.

A rossz helyeken alkalmazott közmondások különös biztonságot adnak saját kishitűségünknek. Lassan járj, tovább érsz. Bizony, hova rohanjunk? Majd meggondoljuk később. Nem szaladnak el a lehetőségek olyan gyorsan. Aki sokat akar, keveset markol, és addig jár a korsó a kútra, amilyen a törölköző. De ami a legfontosabb: Járt utat járatlanért fel ne adj.

Házi feladat:
Rakd félre az összes ilyen "bölcsességet", de azért tartsd meg őket, hátha egyszer tényleg szükség lesz még rájuk. Most azonban egy NLP előfeltevés. Sőt, kettő:

Minél több lehetőséged van, annál jobb.
A változékonyság lényeges.

Ne kérdőjelezzük meg ezeket az állításokat, csak tételezzük fel, hogy tényleg úgy van, ahogy mondják. Ebben az esetben viszont egy egyszerű utasítással leírható a siker receptje.

Addig változtasd a viselkedésed, amíg el nem éred, amit akartál.

A józan paraszti ész nem engedi meg, hogy kételyeket társíts a fenti recept hatékonyságához. Ha akarsz valamit, és teszel érte, és ha valami nem jön be, akkor mindig másképpen csinálod, máshogyan akarod megszerezni azt a dolgot, ami a személyes célod, akkor igencsak valószínű, hogy el fogod érni a célodat.

Bármilyen célodra igaz lehet ez. Mindegy, hogy szálkás izomzatra, pályázati támogatásra vagy forró éjszakákra vágysz, neked kell érte csinálni valamit, hogy megvalósuljanak. Ha eddig kívülről vártad, hogy bekövetkezzék a csoda, ideje a saját kezedbe venni a dolgokat.

Ennek persze csak egyféleképpen működhet jól: Mindig TE legyél az irányító. Vagyis cselekedned, változnod és változtatnod kell, ha jól akarod érezni magad a bőrödben, és ha a legtöbbet akarod kihozni az életedből.

Sajnos azonban az emberek metaforikus alagutakon keresztül közlekednek, ugyanazt a rutint futtatják minden nap. Ezeken az utakon semmilyen lehetőséget nem láthatnak meg. Ezt úgy is szokták mondani, hogy az illetőnek csőlátása van. A vízóraleolvasó nem fogja észrevenni az állásajánlatokat, nem támadnak majd nagyszerű ötletei, nem fog hinni a változásban, mert elzárkózik mindezek elől. Eldöntötte, hogy a változás nem lehetséges, nem éri meg, vagy csak egyszerűen úgy tesz, mintha nem tudná, mit kell tennie.

Sok ember nem foglalkozik magával. Ilyenkor a "bizonytalan" és "tanácstalan", esetleg az "összezavarodott" jelzőket használják magukra, mintegy felmentésként a cselekvés alól.

Olyan szerencsétlennek érzem magam. Nem is hiszek már magamban. Az önértékelésem közelíti a zérust. Örülök neki, hogy lyuk van a fenekemen. Ezt a helyzetet nem tudom megoldani. Képtelenség, itt ragadtam. Már nem is érdekel.

Ilyen és hasonló érzésekre és hiedelmekre van szükség, hogy annak a látszatát keltsük, hogy nem mi vagyunk ezért a felelősek. A körülmények mindent meghatároznak és mások miatt kerültem ilyen helyzetbe.

De egyik alibi sem állja meg a helyét.
Ha már eldöntötted, hogy valamit meg sem próbálsz, pedig fontos, vagy valamiről lemondtál, akkor nézz szét, hogy hány lehetőséget nem vettél figyelembe, amelyek mind változtatnának valamit a helyzeten. Egy hosszú ideje fennálló probléma esetén a legkisebb pozitív változás is rendkívül örömteli eredménynek számít. Miért is ne tennél valamit pont most a változásért? Nem éreznéd magad ettől jobban?

Máris kipróbálhatod.

- Kezdj el álláshirdetéseket olvasni.
- Járj el futni.
- Festesd be a hajad.
- Feküdj le esténként fél órával korábban.
- Mostantól megint olvass könyveket.
- Hagyd el a cukrot a kávédból.
- Hívd fel azt, aki tetszik neked.
- Hallgass zenét!
- Tedd bele mégis a cukrot a kávédba.

Apró tettek, amelyek új utakra terelnek.

Holt tér

Tudod, az autónak van holttere. A holttér egy holt tér. Azért holt, mert nem látjuk. Valami kitakarja azt a területet (vagy betakarja, vagy eltakarja, szóval... takarja.)

Eszembe jut, amikor a Vissza a jövőbe c. filmben Biff összetöri Marty McFly apjának a kocsiját, és amikor visszaviszi, még neki áll feljebb:
"Mit mondjak, egyszerűen nem tudom elhinni! Kölcsönadod a kocsit, és nem szólsz arról, hogy holttere van. Majdnem ott maradtam!"

Azért ebből is lehet tanulni önbizalmat, bár ez már inkább pofátlanság.

Nagyon szeretem ezt a filmet, de az autó holttere kevésbé izgalmas most számunkra, vannak ugyanis azok a holtterek, amelyek a mindennapi életünkben mutatkoznak meg. Ez azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat egyszerűen nem látunk meg. Valami (egy hiedelem, egy másik ember, korábbi tapasztalataink) falat emelnek körénk, amelyen keresztül nem vesszük észre a nyilvánvaló dolgokat sem.

Neked vajon vannak ilyen holtterek az életedben? Vannak olyan dolgok, amelyekre "vak vagy"?
Nézzünk csak pár alaptípust ezekből a holtterekből.

Más személyek által kitakart holtterek

Mondjuk, hogy annyira elfogult vagy egy másik személy irányában, hogy azt sem veszed észre, ha kihasznál, vagy az orrodnál fogva vezet. Ha túlságosan meg akarunk felelni a másik személynek, akkor szemet hunyunk annak minden hibája felett, miközben magunkkal túl szigorúak vagyunk. Ez nem túl vidám dolog, mégis nyújthat egyfajta biztonságot és örömöt is. Az viszont biztos, ha van az életedben Valaki, akit szeretsz, az nagyon jó érzés, és áldozatokkal is jár. Legtöbbször. De aki egyedül van, az vélhetően alig várja, hogy hozhasson egy kis áldozatot.

A gyerekek is rád tudnak ám telepedni. Én minden nap megkapom, hogy a gyerekeim hülyére vesznek, mert nem tudok nekik nemet mondani. Legyen ez az én vakfoltom, nem látok túl a gyerekeimen. Azért igyekszem, de számomra ez a legnehezebben. Más nem tud igent mondani, én meg nemet nem tudok.

A szerető családtagok is rád telepedhetnek. Miközben csak jót akarnak, nem veszik észre, hogy megfosztanak téged lehetőségektől. Ez nem baj, a probléma ott kezdődik, ha te magad sem veszed észre, hogy a támogatásuk korlátokat emelt köréd.

Aztán itt vannak az ismerősök, a "barátok", a főnököd, és mindenki más, aki bele akar szólni az életedbe. Ha túlzottan nagy figyelmet szentelsz az általuk támasztott igényeknek, akkor bizony holttered lesz neked is, vagyis bizonyos dolgokat nem fogsz észrevenni az életedben.

Legyen minden rendben, legyen mindenki elégedett - ez amúgy sem reális elvárás, de az garantált, hogy lekorlátozod magad. Ha erre a problémára keresel gyógyírt, akkor tartsd észben a következőt:

Mindig te vagy a legfontosabb.

Csak így felelhetsz meg másoknak is igazán. Akinek nem tudsz így megfelelni, azokkal ne is foglalkozz. (Hacsak nem egy nagyon fontos személy az.)

Hiedelmek által létrejött holtterek

Gyerekkorodban kinevettek az osztályban, és azóta is félsz a nyilvános beszédtől?
Az exed csúnyán becsapott, és ma sem tudsz bízni senkiben a párkapcsolatban?
Elestél a biciklivel, és azóta sem használod?

Ha nem megfelelően értelmezed vagy értékeled az életed eseményeit, könnyen begubózhatsz a problémáidba. Korlátozó hiedelmeket alakíthatsz ki, amelyek garantáltan "megvédenek" majd téged a kudarctól, a fájdalomtól, a csalódástól, és persze a pozitív változástól, a sikerektől és a boldogságtól is.

Ha vannak ilyen hiedelmeid (márpedig vannak, mint ahogyan mindenkinek vannak), nem biztos, hogy tudomásod van róluk. Az emberek legtöbbször TÉNYKÉNT kezelik ezeket a feltételezéseket. Hisznek bennük. Nem kérdőjelezik meg azokat, hiszen IGAZAK.

Ez egy igen erőteljes holtteret képezhet az életedben. Talán emiatt nem mész el az osztálytalálkozódra (kövér lettem, kinevetnek), az uszodába (nem való az nekem), nyaralni (honnan is volna rá pénzem). És minden, ami megoldást nyújtana, rejtve marad előtted. Fogyókúra (nincs rá pénzem meg időm és kitartásom), ingyen lehetőség az úszásra (nincs egy normális fürdőruhám sem), felajánlott ingyen nyaralás (költőpénz is kéne, meg kedvem sincs igazán), és így tovább. Ha egyszer beindul a kifogásgyár, nincs leállás. Semmilyen lehetőséget nem fogsz meglátni. Működik a holttér.

Van olyan, ami kellene, de sehogy sem jó? Biztosan tudod, hogy mit akarsz? Tettél érte valamit mostanában?
Ne aggódj, inkább tekintsük ezeket költői kérdéseknek. (Pedig nem is rímelnek.)

Rossz napok

Van az úgy, hogy egyszer valami árnyékot vet az életünkre, ahonnan többé nem tudunk kilépni a fényre.

Életünknek olyan tragédiái lehetnek, amelyeket nem lehet "megoldani", mert azok nem problémák.
Ha valakit elveszítünk, az hatalmas fájdalommal járhat, akkor is, ha az illető vígan éli tovább az életét. Szerencsétlen események, betegségek, vagy egyszerűen csak túl sok rossz és apró dolog együttállása miatt is kerülhetünk árnyékba. Ha innen nem tudunk kilépni, akkor saját magunkra lesz holtterünk. Csak a fájdalmunk, félelmünk vagy a haragunk lesz majd érezhető, és semmit sem teszünk igazán, hogy kilépjünk a fényre.
Ez talán a legnagyobb holttér, a lehetőségek tejes elutasítása, teljes vakság az élet vidámabb oldalára.

Szerencsére azonban a hónapokon keresztül tartó éjszakákat is felváltja egyszer a fény, így el kell jönnie annak az időnek, amikor eleged lesz a saját szenvedésedből, és hirtelen megrázod magad, hogy elkezdj cselekedni.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, apró változások is elindíthatnak az úton. Csak tegyél valamit.

Nos, ennek az írásnak igen nehéz betölteni a rendeltetését. Azokra a területekre akarom felhívni a figyelmed, amelyeket nem látsz.

Gondolkozz csak el, mi az állandó problémád? Mi az a nehéz élethelyzet, amelyből nem tudsz kilépni? Van-e olyan, amitől régóta tartasz, és ez megakadályoz téged valamiben?

Ha van ilyen az életedben, nem lehetséges, hogy a megoldás mindig is az orrod előtt volt, csak valahogyan holttérbe került?
Mi van, ha a sziklaszilárd szent meggyőződéseid valójában csak szappanbuborékok?
Mi van, ha mégiscsak van kiút a problémákból?

Szívesen látnám a gondolataidat a hozzászólások között...

10 tipp kimerültség ellen

Tibi — Tue, 10 Oct 2017 00:31:57 +0000

Az ember elfáradhat munka közben, vagy akkor, amikor autót vezet, vagy például liszteszsákokat cipel. De ugyanígy kimerülhet egy döglesztő értekezleten, a bevásárlásban, vagy a gyerekek istápolásában. És persze van a jóféle fáradtság, egy nagyszerű napot, egy kiadós úszást vagy egy fergeteges romantikus estét követően.

Mivel annyiféle fáradtság létezik, pontosítsuk elsőként, mire is gondolok.
Arra a kimerültségre gondolok, amit akkor érzel, ha későn fekszel és korán kelsz, egész nap rohansz, vagy a gép előtt ülsz, közben a gyerekkel is foglalkozol, és mindig van valami, amit meg kell csinálni, és mindig van olyan is, amit meg KELLETT VOLNA csinálni, és közben még másokra is vársz néha, és magaddal már semmit sem tudsz foglalkozni. Fáradt vagy és túlterhelt, ezer dolgod van, mindenért te vagy a felelős.

Ha mindezek a jelek rajtad is jelentkeznek, vagy csak egy részük, de az nagyon, akkor szeretettel ajánlom figyelmedbe a most következő tíz tippet. Minél többet megfogadsz, annál komolyabb változás köszönt be az életedbe, ezért ne fogadj meg túl sokat. Jó az az állandóság, bánjunk csínján a személyiségfejlesztéssel, a változással pedig bínján, még akkor is, ha pozitív.

1. Nyugodj meg!

Ez most a lelkiállapotodra vonatkozik. Nem szeretném, hogy idegeskedj. Azzal nem sokra mész.
Remélem, erre a tippre nincs is szükséged, mert eleve nyugodt vagy.
Szükséged lehet viszont erre mégis, ha túl komolyan veszed a dolgaid. Hajlamosak vagyunk ugyanis másokat a középpontba helyezni. Ezen emberek egy része rendkívül jelentőségteljes személy, például az anyukánk vagy az apukánk, a gyerekünk, a kedvesünk, a nem kedves főnökünk vagy a szülői munkaközösség. Mindenhová tartozunk valamivel valakinek, és még a kutyát is le kell vinni közben. Kicsi az esélye annak, hogy kiváló eredménnyel teljesítjük a napot, számíthatunk kudarcra és elégedetlenségre, és azon sem csodálkozhatunk, ha valaki a szemünkre hány.
Jól van, mivel meghatározott helyzetekről beszélünk, tekintsük ezt ténynek. Minden nem megy egyszerre. Valami, amit beterveztünk, nem fog megvalósulni. Valaki úgyis beszól végül.
Nos, elsőként is felejtsd el a kudarcot. Az csak egy tapasztalat, s mint olyan, rendkívül értékes. Jegyezd fel, gondold át, alkalmazd. Örülj a "kudarcoknak", mert a fejlődésedet szolgálják.
Másodszor, ha már úgyis elégedetlenkednek páran, akkor engedtessék ez meg nekik, mert sokaknak lételeme az elégedetlenkedés. Ne akarjuk ezt elvenni tőlük.
Az már teljesen más kérdés, hogy rád hogyan hat a pampogásuk. A legjobb, ha külsőleg és belsőleg is jól kezeled a dolgot.

Példa:
Már megint fél háromra lett kész az ebéd?

Külsőleg: Örülök, hogy észrevetted, hogy ma korábban tudtam teríteni. Jó étvágyat, drágám.
Belsőleg: Fontosabb dolgom is volt ma az ebédkészítésnél.

Ne izgasd magad, Nem éri meg. Légy nyugodt, minden rendben lesz. De legalábbis sokminden.

2. Légy pozitív!

Hagyd abba a panaszkodást. Ha valaki megkérdezi, mi újság, ne a kilógó beleid lengesd előtte, hanem a kedves mosolyod. Ha azt látják rajtad, hogy teljesen kivagy, a végén már magad sem fogod tudni, hogy ki vagy. A panaszkodás olyan, mint a zabálás. Állatira jól tud esni, de mindig felszedsz egy kis felesleges súlyt. Aztán egyre nehezebb lesz mozdulni. Rád telepszik a saját sirámod.
Van a fejedben egy hang, amely néha beszél hozzád. Nem kell megijedni, ez normális. (De ne bízd el magad, nem biztos, hogy te is normális vagy.) Belső beszédnek hívják, és az emberi gondolkodás egyik formája.
Ki vagyok váncsi, hogy milyen az a belső hang a fejedben. Mit mond például, amikor leejted a mobilod? "A ***** életbe, mekkora egy csődtömeg vagyok!" vagy "Jaj, drágám, remélem, semmi bajod!".
A belső hang, amellyel nap közben el szoktál társalogni, lehet negatív, és összeszidhat, miközben pesszimista jóslatokkal árnyékolja be az életed - de lehet pozitív is. Kedves, vidám és optimista.
Na, ilyen legyen. Kell neked egy kedves, vidám és optimista belső hang.
És külső is.
És az egész hozzáállásod legyen pozitív.
Ha nem megy, akkor CSINÁLJ ÚGY, mintha menne, és menni fog.

3. Tegyél ellene!

Ez annyira egyszerű, hogy az már képtelenség. Valószínűleg ezért nem értik sokan.
Sanyarú sorsom megoldókulcsa a farzsebemben rejlik. Ha hónapok óta szenvedek, akkor csupán annyit kell tennem, hogy valamit másképpen csinálok, hogy megváltozzon az áldatlan állapot. S ha ettől még nem is kerülünk egyből áldott állapotba, javulni fog a helyzetünk.
Ezt persze csak akkor tudjuk működtetni, ha elfogadjuk azt a szintén képtelenül nyilvánvaló tényt, hogy A SAJÁT VISELKEDÉSÜNK HATÁROZZA MEG AZ ÉLETÜNK. Nem a párunk, nem a gyerekünk, nem a munkahelyünk, a képzettségünk, a végzettségünk vagy a nézettségünk számít, nem a politika, az adók meg az ország a fő okozók, sőt, szép nagy és globális vonalakban kijelenthetjük, hogy a világnak nem sok beleszólása lehet a lelki állapotunkba, ha urai vagyunk a helyzetnek, azáltal, hogy tudunk másképpen viselkedni.
Szóval ismerd fel, hogy dacára a körülményeknek ennek az egésznek te vagy az oka és a fenntartója is. S ha már így van, akkor az irányítója is. Ha mást akarsz, másképpen kell viselkedni.
Ha idáig eljutottál, és nem vagy elégedett a jelenlegi helyzeteddel, akkor tegyél ellene.

4. Légy hatékony!

Nem kell feltétlenül feladni a küzdelmet, ha van értelme. Nem elégedhetsz meg a jelenlegi teljesítményeddel. Ennél azért jobb vagy, ugye? Ki kell magadból hozni a maximumot.
Ez azt jelenti, hogy ideje abbahagyni a rinyálást, és az energiádat MÁSKÉPPEN felhasználni. Jobban.
Nem árt tisztában lenni azzal, hogy mi az, ami számít az életedben. Mondjuk mindened a gyereked. Épp ezért éjt nappallá téve húzod az igát. Egy csomó pénzt kell keresned, mert a gyerekedet csak úgy tudod felnevelni. Rengeteg melózól, és rendkívül hatékony vagy, mert dől a pénz.
Itt képzelj egy egy stoptáblát, és ne merj rajta áthajtani. Állj meg egy pillanatra, és (persze csak a példa kedvéért) gondolj arra, ha a gyereked a legfontosabb, akkor hol érdemes lemérni a hatékonyságod? Valószínűleg nem a pénztárcádon, hanem a gyerekeden. Így, ha egy csomó pénzt keresel, és mindent megadsz a gyerekednek, csak MAGADAT NEM, akkor megkérdőjelezhető, hogy normális vagy-e. Nem lehet, hogy hasznosabb volna kevesebb pénzzel több minőségi időt tölteni a gyerekeddel, és megmutatni neki, hogy nem a pénz a legfontosabb dolog a világon?

Ha tehát hatékony akarsz lenni, akkor fogd a gyereked, és
- beszélgess vele
- kirándulj vele
- játssz vele
- utazz vele
- tanulj vele
- maradj vele

Látod, ez egy példa volt. Ha rád nem vonatkozik, akkor más vonatkozik rád. Érted, hogy értem.

Ha például a pénz a legfontosabb, de sosem elég, akkor csináld másképpen. Kérj többet a munkádért. Dolgozz kevesebbet drágábban. Ehhez persze nem árt, ha képzed magadat, hogy értékes legyen a munkád, de nem baj, mert úgyis erről szól a következő tipp.

5. Tanulj!

Talán nehéz összehozni a fáradtságot a tanulással. Az előző példa azért már valamelyest rávilágított. Túlhajszolt életmód ellen nagyszerű védekezés a tanulás. Ha egyfolytában dolgozol, akkor legyél benne nagyon jó, különleges. Tanulj, képezd magad, hogy a szolgáltatás, amit nyújtasz, legyen minőségi. Ha így teszel, hamarosan többet fognak neked fizetni, vagy kevesebbet kell dolgoznod, esetleg teljesen más munkát kell végezned, ami kellemesebb, jobb, kifizetődőbb.
Hogy mit tanulj, az attól függ, mi okozza a kimerültségedet. Ha számítógépen dolgozol, nem árt járatossá tenned magad az új programok között. Akár az applikációkban is elmerülhetsz.
Ha zenész vagy, tanulj meg újabb és újabb fogásokat a hangszereden. Ha szakács vagy, akkor is a fogásokban rejlik a fejlődés kulcsa - különleges fogásokat kell készítened. Ha birkózó vagy, ha horgász, ha masszőr - mindenképp a fogásokra kell koncentrálnod.
Fogások helyett azonban inkább az elengedést kellene gyakorolnom, így térjünk át a következő tippre.

6. Vállalj kevesebbet!

Ez milyen egyszerű! Vágja a hátizsák szíja a válladat? Pakold ki a felét! Biztos, hogy mindenre szükséged van, amit magaddal cipelsz? Láttad már mindnek a hasznát? Megéri?
Ez persze nem olyan egyszerű. Az ember nem szeretne megszabadulni a gyerekétől. Nem is volna helyes. Más dolgokra gondolok.
Jellemzően túlvállaljuk magunkat. Ennek persze megvan a logikus magyarázata. Túl magasra tettük a lécet, mert szeretnénk, ha minden a legnagyobb rendben volna. Mindenki legyen elégedett. Meg tudjuk csinálni.
Aztán kiderül, hogy jaj. Még ha bírjuk is, teljesen kidöglünk közben. Hogy a kidöglést ne kövesse megdöglés, lazítanunk kell valahol, de ilyenkor aztán cső nélkül és csőstül is jönnek a gondok. Ha nem vagyunk résen, akkor elkésünk, hibázunk, vagy jön a gondnok.
Ahogyan elvállaltál egy csomó mindent, úgy meg is tudsz ezektől szabadulni. A legtöbb dologtól. Ezt hívjuk úgy, hogy elengedés. Az elengedés szép. Gyakorold!

7. Teljesíts kevesebbet!

Ez majdnem ugyanaz, mint az előző tipp. De csak majdnem. Vannak ugyanis dolgok, amelyeket felvállaltunk, de nem lehet tőlük megszabadulni csak úgy ukmukfuk. (Tudod, a gyereked.)
Vannak másféle dolgok is, amelyeket tulajdonképpen fel sem vállaltunk soha, mégis, valahogy rajtunk maradt, ránk sózták.
Nos, ebben az esetben könnyebb dolgod van. Csupán kevesebbet kell teljesíteni. Mint a szülői munkaközösség elnöke, nem teheted meg, hogy kimaradsz a szülői értekezletről. Mint szülő, azonban nyugodtan megteheted.
Ha este csak hideg vacsorát kap a család, az okozhat némi zúgolódást, de téged ez hagyjon hidegen.
Ha ebben a hónapban 20 %-kal kevesebb a bevételed, oda se neki. Mindennek megvan az ára, a nyugalmadnak is. Vegyél magadnak elég nyugalmat, és mindjárt jobban érzed magad a bőrödben.
Mi a legrosszabb, ami történhet? Ez egy hasznos kérdés. Ne vedd túl komolyan a helyzetet, mert akkor komolyra fordul.

8. Varrd más nyakába!

S ha már nem nem veszed olyan komolyan, amit mások próbáltak meg a nyakadba varrni, itt az ideje, hogy te is megszabadulj némi feladattól valaki más rovására.
Ezek a rovások nem feltétlenül okoznak nehézséget vagy fáradságot a célszemélynek, adott esetben még örülhet is neki. Te azonban fellélegezhetsz, mert nagy súlytól szabadulhatsz meg így.
Képzeld el, hogy délután majd megszakadsz, hogy mit találj ki, hogy a gyereked ne a számítógép előtt üljön egyfolytában. Közben a kutyát is el kell vinned sétálni, mert más nem viszi el.
Ebben a helyzetben nagyszerű ötlet lehet, ha magaddal viszed a gyereked a kutyasétáltatásra. De nem elég nagyszerű ötlet, mert sokkal jobb, ha a gyerekedre bízod, hogy vigye le a kutyát, s te addig iszol egy tejszínhabos kávét fahéjjal meghintve.
Gondold csak át a feladataidat, és vedd észre, hogy azok nem is mind a te feladataid. Egyszerűen csak hozzád kerültek rejtélyes és nyilvánvaló módokon. Ha pedig már nálad vannak, akkor szépen át is adhatod azokat másoknak. Mit is fogsz adni, és kinek?
Ne nézz így rám. Felejts el, nem vállalom.

9. Légy sikeres!

Ez majdnem olyan, mint a hatékony, de még annál is okosabb.
Túlhajtod magad valamiért, de egy helyben toporogsz közben? Ennek semmi értelme. Ha már beleadsz apait-anyait, akkor legalább csináld okosan. Ha a célod, hogy egészséges legyél, akkor legyél tényleg az. Sőt, egyél is azt, egyél egészséges ételeket, és mozogj, sportolj, csináld, és figyeld meg, hogy mindezektől a tevékenységektől TÉNYLEG egészségesebb leszel. Tele leszel energiával és jól fogsz kinézni. Sikeres leszel.
Ha a pénzre hajtasz, akkor légy profi, dolgozz keményen, de ügyesen, és csinálj egy nagy csomó pénzt. Mindjárt nem leszel olyan fáradt.
Nem lehetsz csak úgy sikeres, de az előző tippekben azért már találsz némi alapot. A tanulást kiemelném. Mindegy, mi a célod, bőven van mit hozzátanulnod.
Gondold át, mi volna az első képesség, amit érdemes volna megszerezned, hogy sikeres legyél abban, amit csinálsz!
Mi az, amit már ma megtehetnél ezért?

10. Aludj!

Fogadjunk, erre nem is gondoltál. Márpedig mi a legjobb fáradtság ellen, ha nem az alvás?
Szeretsz alduni? Én imádok.
Ha már az alvás gondolata is megriaszt, akkor ez biztos jele annak, hogy aludnod kell.
Ha kimerültél, akkor fel kell töltődnöd.
Az alvás különleges tevékenység, mert amíg alszol, addig semmivel sem foglalkozol, ami egyébként folyton ott kering a fejedben.
Az alvás kiemel téged a valóságból.
Amikor éjjel kettőkör próbálsz hatékonykodni, de a szemed lecsukódik, és képtelen vagy haladni, akkor feküdj le. Nyomd ki a gépet, rakd le a csavarhúzót, a fakanalat, a vasalót, vagy ami épp a kezedben van. Bújj az ágyba, és aludj.
Hogy mi lesz addig a rengeteg teendővel?
Semmi. Lefekszenek a teendők is egy kicsit. Megvárnak, nem szaladnak el.

Szép álmokat!

A fékezett habzású döntések titka

Tibi — Mon, 11 Sep 2017 10:19:27 +0000

Szoktál habozni, mielőtt döntéseket hozol?
Gondolom, igen. Sőt, remélem. Mert bizonyos értelemben ennek megvan a maga haszna, amiből pedig neked van meg a hasznod, és ha azt a hasznot magadhoz veszed, akkor a habozás egy egészen hasznavehető tevékenység. Biztosan van, aki gyorsan és jól dönt, nem úgy, mint például én, aki lassan és rosszul, de azért, tegyük hozzá, egy döntésnél nem annyira derül ki vagy be egyértelműen, és kétértelműen sem, hogy jó vagy rossz. Viszont tény, hogy a mai világban igenis van jelentősége annak, hogy egy döntést MIKOR hozol meg. Ezt sürgetési tényezőnek is nevezhetjük, és azt, hogy el akarjuk-e ítélni ezt a bizonyos tényezőt, érdemes meggondolni, vagy, ha rendelkezel angol pénzzel, akár meg is fontolhatod.

A sürgetési tényező arról szól, hogy a döntésed meghozatalának van egy határideje.

Például meg akarod-e venni az akciós lapos tévét, vagy nem. De, ha meg akarod venni, akkor iparkodjál, mert már csak két darab van, és már csak egy napig tart az akció. Mondhatnánk, hogy fúj, buta kereskedő, manipulálni akar bennünket, de hát nem erről van szó. A kereskedő el akarja adni a lapos tévéjét, de mégsem várhatjuk el tőle, hogy örökre vigye le az árát, vagy azt, hogy az utolsó darabot rejtse el nekünk valahol hátul a raktárban, mert mi van, ha majd a jövő héten mégis meg akarjuk venni.

Ha a moziban hétfőn este megy egy jó film, az kedd reggelre már teljesen elmegy, vagyis ha el akarsz menni te is, hogy megnézd, akkor ne húzd tovább az időt, mert végül teljesen kinyúlik majd.

Tehát van a sürgetési tényező, ez tény, ezért is hívják úgy, hogy TÉNYező. Miközben a tényezőnk tényez, neked meg KELL hozni egy bizonyos döntést. A döntés arról szól, hogy igen, kihasználom a lehetőséget. Azt, hogy "nem, nem érdekel az egész", azt nem sürgeti senki. Azt nem is kell meghoznod, mert a határidőn túl már csak ez van neked.

Ha képes vagy egy icipicit elvonatkoztatni a kereskedelemtől és a marketingtől, akkor hamar észreveheted, hogy milyen rossz az, amikor NINCS sürgetési tényező.

Például rosszul érzed magad a bőrödben, mert
- kevés a pénzed,
- beteg vagy,
- elhagyott a kedvesed,
- unod a munkád.
És az is lehet, hogy más bajod van.

Tehetnél a problémáid ellen, mert
- szerezhetnél még pénzt,
- meggyógyíthatnád magadat,
- a kedvesed helyett kereshetnél egy másikat, egy kedvesebbet, aki nem hagy el,
- változtathatnál a munkádon.
És az is lehet, hogy másfajta dolgokat csinálhatnál.

De nem teszed. Nem okolhat ezért senki téged, még magadat sem okolhatod, mert az okolás kivédhető, ha vannak kifogásaid. És vannak.

Mert
- pénzt szerezni nem könnyű, örüljünk, hogy van lyuk a fenekünkön, és annak is, hogy megfelelően funkcionál,
- az egészség nem a kertben terem, hogy csak úgy le kelljen szedni, és különben is, kinek van erre pénze meg ideje,
- a kedvesed egye meg a fene, hogy így elhagyott, és el is ment a kedved az egész párkapcsolattól,
- a munkát meg kell becsülni, és jobb, ha nem ugrálsz, mert végül két szék között a földre ülsz, és talán még szőnyeg se lesz a feneked alatt, hiába van rajta lyuk.
És az is lehet, hogy ez csak a kifogásaidnak egy töredéke, mert neked jóval több kifogásod van.

A kifogások igazolást adnak a nem cselekvésre. Sürgetési tényező hiányában pedig a kifogásaidnak sosem jár le a szavatossága.

Ha ugyanis semmit sem teszel, csak vívódsz, szenvedsz, halogatsz, vársz, habozol és tétovázol, akkor pontosan az történik, ami elvárható. Marad az összes problémád, és a lehetőségeid is megmaradnak, mert a döntéseket később is meghozhatod. Két év múlva ugyanúgy a kezedbe veheted az életed irányítását, mint most.

Senki sem fog azért piszkálni, hogy nem a saját életed éled, hogy takarékra vetted a boldogságot az életedben - kivéve engem, de azt már megszokhattad.

Most is ez fog következni. Szeretnélek meggyőzni arról, hogy emeld fel a feneked. Nem a fenekedre akarok kilyukadni, hanem arra, hogy ideje gátat vetni a habozásodnak, mert ha egyszer tehetsz valamit az életedért, akkor azt érdemes minél hamarabb megtenned. Például tegnapelőtt. Vagy tegnap. Ha adok egy kis haladékot, akkor most azonnal.

A saját érdeked, hogy tegyél valamit, hiszen rólad van szó. Ha ezt nem ismered fel, senki sem fog megróni ezért, csak éppen megmaradnak a régi problémáid. Ez rossz - hacsak nem ragaszkodsz foggal körömmel a saját boldogtalanságodhoz. Ez nem vicc, sokan vannak, akik a betegségüket, fájdalmukat, becsapottságukat olyannyira a sajátjuknak tekintik, hogy nem hajlandók elengedni.
"Ez az én boldogtalanságom, és nem adok belőle senki másnak."

Elárulom a fékezett habzású döntések titkát. Feltárom előtted az utakat, s neked csak el kell rajtuk indulnod.

Az egyszerű út

Meg a logikus. Szerintem tényleg ez a legegyszerűbb, nem is tudom, miért említem meg. Talán az is benne van, hogy az emberek kevesen lépnek rá erre az útra.
Az egyszerű út a józan paraszti ész útja, amelyet logikával és ésszerűséggel köveztek ki.
Ezen az úton mindig pont arra mész, amerre célszerű.
Ez azt jelenti, hogy minden pillanatban olyan döntéseket hozol, és úgy cselekszel, hogy neked (és a szeretteidnek) jó legyen. Nem maradsz egy olyan munkahelyen, ahol alulfizetnek és felülről taposnak, hanem keresel egy jobbat. Ha magányos vagy, ismerkedsz, ha szomorú vagy, felvidítod magad. Nem biztos, hogy ezek sikerülnek, de legalább megpróbálod, és mivel nincs olyan, hogy kudarc, csak visszajelzés létezik, ezért egészen bizonyos, hogy előbb vagy utóbb igenis eléred, amit akarsz.
Ez az út nem mindig járható, mert nem mindig akarsz rálépni. Ne engem kérdezz, hogy miért.

A másik útja

Mert a suszternek bizony nem (csak) a fenekén van a lyuk, hanem a cipőjén is.
És mondhatnánk, hogy szegény cipész így nem is hiteles, mert ha már a saját cipőjét sem képes befoltozni, akkor hogy is vinnénk oda neki a sajátunkat.
Nem igaz?

Persze, hogy nem.
Gondoljunk például a legendás családterapeutára, Virginia Satir-ra, aki rengeteg család életet hozta rendbe. Különleges tehetsége volt ehhez - miközben ő maga elváltként élte az életét.

Sok olyan helyzet van, amikor tudunk segíteni másoknak. Bölcs, meggondolt és segítő tanácsokat adunk, amelyek - ha megfogadják - valóban megoldják mások problémáit. Van hozzá érzékünk.
Ugyanakkor a saját életünk gondjait nem tudjuk orvosolni.

Épp ezért lehet hasznos, ha gondolatban kilépsz a testedből (mondom, gondolatban! eszedbe ne jusson tényleg kilépni a testedből, mert isten bizony, frászt kapok tőled!), és leülsz veled szemben. Meghallgatod szépen a problémádat, és így, kívülről szemlélve a másik éned problémáját, adhatsz neki tanácsot. Logikus, ésszerű, előremutató tanácsot.

Aztán visszaléphetsz a saját testedbe, s miután kényelmesen elhelyezkedtél, meghallgathatod, mi volt az a jó tanács.
Aztán pedig fogadd meg.

Ez egy kissé spirituálisnak tűnhet, ezért mondok egy egyszerűbb megoldást. Kereshetsz valaki mást, akit szeretsz, akiben megbízol, vagy aki egyszerűen csak okos, és tud segíteni.
Aztán kérj tőle segítséget. Ez sokaknak nagyságrendekkel nagyobb feladat, mint segítséget nyújtani. Mégis, ez egy nagyon jó megoldást. Ha már magadon nem tudsz segíteni, kérj meg mást, hogy tegye meg.

A varázslatos ösvény

A kreatív írás egyik általam igen kedvelt technikája a bűvös mondat, amely elhessegeti a felhőket az égről, és rávilágít a megoldásra, sőt, gyakorta több utat is kijelöl, amelyeken elindulhatsz. Ezek az utak olyan varázslatos ösvények, amelyeken át a legsötétebb problémákból is néhány lépéssel kiléphetsz a napfényre.

A bűvös mondat így hangzik:

"Nem tudom, mi a megoldás erre a helyzetre, de ha tudnám, akkor azt mondanám, hogy..."

És egyszerűen folytasd a mondatot.

Talán hülyének nézel, talán az is vagyok, de vállalom, és jólesik. Ugyanis a bűvös mondat működik, persze csak akkor, ha folytatod. Legjobban írásban működik, mégpedig folyamatos, megállás nélküli kézírással. Ez a szabad írás, amit úgy képzelj el, hogy tényleg nem állsz meg írás közben, hanem folyamatosan írsz. Nem emeled fel a tollad a papírról, csak addig, amíg kirakod az i-re a pontot, az ű-re a vesszőket, vagyis csak egy szempillantásra. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad közben gondolkoznod, hogy mit írj. Szabad, de írd is le közben, hogy mire gondolsz.

Mivel senki sem mondta, hogy amit leírsz, azt meg is kell tenned, vagy meg kell mutatnod valakinek, vagy bármit is tenned kell vele, ezért a dolognak nincs tétje. Talán sületlenség lesz, amit írsz, de lehet, hogy végül mégiscsak kisütsz belőle valamit. Nem csak egy gondolatod lehet, hanem sok-sok.

A bűvös mondat szóban is működik, ha nem agyalsz a folytatásán hosszú perceket, hanem egyszerűen kimondod az első gondolatod. Mondd ki, ami a szíveden van. Ha nincs a szíveden, keresd a szádon, mert ami a szíveden, a szádon. Ha ott sincs, érdemes megnézni a nyelved hegyén. Ha ott van a nyelved hegyén, akkor mondd ki. Ilyen egyszerű az egész. Talán ezért ismerik kevesen. Az emberek jobban hisznek a bonyolult dolgokban, mert azt gondolják, hogy a komplikált problémákat csak bonyolultan lehet megoldani. Valójában nem. A komplikált problémákat le kell egyszerűsíteni, így a megoldás is olyan egyszerű lesz, mint egy pofon (aúúú!).

Utak a mélyből

Vannak olyan utak, amelyekre nem léphetsz rá akárhol. Mélyen alá kell szállnod, hogy meglelhesd őket, mert ezek a tudattalanod végtelen tárnáiban erednek. Már a bűvös mondat is erre a területre vezet téged, de vannak még más módszerek is, amelyek ide visznek el. Például az NLP, vagyis a Neuro Lingvisztikus a programozás. Vagy a Belső Írás, a Hipnózis és a különféle relaxációs technikák. Ha nem járnék kilencezer karakternél, írnék ezekről bővebben - de addig nyújtózkodj, amíg a képernyőd ér - gátat kell vetnem a gondolataimnak, különben sosem érünk a végére.

A mindegy útja

A mindegy útját könnyű kiválasztani. Ez ugyanis pontosan az az út lesz, amelyiken elindulsz. A mindegy út akkor válik úttá, amikor rálépsz. Kell egy kis bátorság, hogy végre rálépj az útra, valahogy úgy, mint mikor Indiana Jones kilépett a szakadék fölött a nagy semmibe, de végül a lábai alatt megjelent a mélységen átívelő híd. (Kérlek, ezt ne próbáld ki otthon, még akkor sem, ha egyébként van a nappalidban szakadék.)
Ha már alaposan kitotojáztad magad, és hosszú ideje nem tudtad eldönteni, merre indulj, akkor ne fontolgasd tovább, hanem indulj el VALAMERRE. Ezt könnyű teljesíteni.

Mindegy, merre indulsz, mert ha a legrosszabb utat választod, akkor is történik végre valami, és megszűnik az egy helyben toporgás, vagy, ahogyan azt mondani szoktuk, vége a töcsmörgésnek.

A rossz döntés is jobb, mint a nem döntés, ugyanis a rossz döntésnek vannak következményei, amelyekre reagálhatunk. Ha rossz úton indultál el, akkor egyszerűen módosítsd az irányt, és keress egy jobb utat, de semmiképp sem szabad visszafordulnod, mert akkor megint ott leszel, ahol a part szakad.

Azt kívánom erre a hétre, hogy találd meg a saját utad, s indulj el rajta. Ne félj, minden rendben lesz.

Üdvözlettel:
Szűcs Tibor
sürgetési tényező

A táskád nélkülözhetetlen kellékei – el ne indulj nélkülük!

Tibi — Sun, 23 Jul 2017 23:08:13 +0000

Na, nem a macskáról fog szólni ez a cikk. De benne kellett hagynom a bőröndben, mert ellenállhatatlan az ábrázata. Az érzelmi viharok már elvonultak az arcáról, így könnyed, kiegyensúlyozott tekintettel szemléli a világot.

Amiről azonban most beszélek, az pontosan az, amire gondolok. Nevezetesen arra célzok épp, hogy miket pakolj be feltétlenül a táskádba, hogy jól sikerüljön a heted. Ez tehát, amolyan heti felszereléslista, mondhatnánk, hogy túlélő felszerelés, de nem mondjuk, mert valójában ez nem a túléléshez kell. Ha ugyanis tényleg bepakolod a táskádba a most következő kellékeket, akkor a túlélésen túllőttél alaposan, mert annál sokkal többet kaphatsz: energikus, vidám és eredményes napokat.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem igazi táskára gondoltam, mint például diplomata táska, övtáska, kistáska vagy a Derrick felügyelő vizslató szemei alatt gyülekező táskák, vagy neszesszer, esetleg az a kis műbőr autóstáska, amelynek vitathatatlanul legszebb megszólítása a "buzika", és amely elmaradhatatlan kelléke volt fiatalkoromban valamennyi apukának - szóval nem ilyen igazi táskák kellenek neked, hanem csupán egy metaforikus táska, amolyan virtuálisféle. Mondjuk rá, hogy lelki táska. Képletesen szólva. Érted, hogy értem.

A szükséges összetevők ugyanis nem kézzelfogható dolgok, hanem mindenféle belső erőforrás, képesség vagy döntés, esetleg teljesen más kategóriába tartozó valamizék. Mondhatni, a táskádba szellemi és lelki táplálékot kell bepakolni, hogy tényleg jó legyen a heted. Mehet mellé még egy banán is, ha éhes lennél.

Mi kerüljön a táskádba, hogy jól sikerüljön a heted?

Elhatározás

Ez adja meg az alapját a hétnek. Idáig mindenképpen el kell jutnod. Nem mindig könnyű, vagyis ne becsüld le az akadályt.

Az elhatározás sokszor a bal arcfélen átfutó, tűnő remegésfoszlánnyal kezdődik. Ezt követően az orrcimpák észrevehetően megrebbennek, majd mély sóhajtás következik. Mindezek után szórványosan megmozdul több különféle izomcsoport, amely a mozgásért felelős. Tettre készekké válunk, mert döntöttünk.

Az elhatározás azt jelenti, hogy végre akarunk valamit, méghozzá oly nagyon, hogy tenni is fogunk érte.

Szóval szükséged lesz az elhatározásra - de ne vidd túlzásba. Csak egy gyufás skatulyányi elhatározást készíts a táskádba, de ne is ásd túl mélyre, mert pont ez kell majd először.

Hétfő van?
Akkor gyorsan határozd el magad, hogy milyen nagyszerű dolgokat valósítasz meg ezen a héten is.

Jó dolog, hogy egy teljes hétre elhatározódunk.
A hét az hét napból áll, és mindegyiknek más a neve. (Valahogy úgy van ez, mint a törpékkel.)

A hét hét napja hét különféle nézőpontot ad nekünk. Mondjuk úgy, hogy minden nap más szemmel látod a világot.
Hétfőn hétfősen, szerdán szerdául, szombaton pedig szombatul látod a dolgokat.

Mivel is fogsz foglalkozni ezen a héten?
A nagyszerű céljaiddal?
A hatalmas problémáiddal?
Talán magaddal?

Ha nincsenek céljaid: Tűzd ki, hogy kitűzöd őket.
Ha nincsenek problémáid: Ébresztő!
Ha fogalmad sincs, mit kezdj magaddal: Olvass tovább.

Írok pár példát az elhatározásra:

Elhatározom, hogy ezen a héten tenni fogok valamit a pénzügyi problémáim felszámolásáért.
Úgy döntök, hogy elkapom a Gizit.
Úgy döntök, hogy rendbe vágom a lakást.

Játékosság

Ne aggódj, ez megvan. Maga a táska a játékosság, szóval azt nem kell betenned.

Ha ugyanis képes vagy egy képzeletbeli táskába kitalált dolgokat pakolni, akkor vagy teljesen elment az eszed, vagy szeretsz játszani. Bízom benne, hogy az utóbbi (de ha az előbbi lenne, nincs gond akkor sem, szóval ne csüggedj, sőt, üdv a klubban), mert ez az egész táskásdi csak úgy működik, ha játéknak tekinted.

A játék szórakoztató. Szórakozni akarunk a héten, nem pedig agyonra unatkozni magunkat.
Légy nagyon játékos. Próbálj ki új dolgokat, csak úgy.

Cselekvés

Ja, hát sajnos, nem alhatunk délig. Ezt egyébként nehéz megszokni, és ha sikerül, bár ne sikerült volna.

Pakolj be magadnak a hétre egy kis adag tettrekészséget, és egy nagy csomó apró, esetleg néhány kisebb vagy nagyobb tettet is. Készítsd be ezeket, és legyen bátorságod használni is. A tetteket nem igazán fogod tudni túlzásba vinni, hiszen a cselekvés megmozgat, és azt mondják, az élet mozgás, így vihetsz egy kis életet az életedbe.

Intézz el mindent, ne teketóriázz.

ALTERNATÍV JÁTÉKSZABÁLY

A kétperces szabály.

Ennek lényege, hogy ha bármikor olyan helyzetbe kerülsz, ahol halogatáson kapod magad, akkor - amennyiben a halogatott dolgot kettő perc alatt el lehet végezni, azonnal meg kell csinálnod. Ennyi az egész.

Jó, tehát például úgy döntök, hogy ezen a héten végleg szakítok a zabálással. Nem érdekel, mit szól hozzá, megmondom neki, hogy közöttünk mától mindennek vége.
ÉS ezért képes vagyok bármit megtenni. Alig várom, hogy csináljak valamit.

Nevetés

Na, nem is a nevetés a lényeg, az csak úgy szimbolizál sok mást. Például a jó kedvet, a humort, a pozitív gondolkodást, a dolgok megbecsülését. A nevetés azt jelenti, hogy reggel vidáman ébredsz, és ebből a vidámságból egész nap nem engedsz. A megszokott dolgaid örömmel teszed, az új dolgokat szívesen kipróbálod. Képtelenség kihozni téged a sodrodból, ha öten mennek be érted, akkor sem mozdulsz, ott maradsz a sodrodban egész nap, kedvesen, somolygósan, és már-már pimaszul vidáman.

Na, ez nagyon jó lesz. Ez, kérlek, feldob téged minden nap. És azt ne mondd, hogy ez nehéz. A negatívnak tűnő eseményeknek a pozitív oldalát kell meglátni. Ennyi az egész.

Elhagyott a Sanyi. Végre, szabad vagyok!
Esik az eső, megázik az új frizurám! Tulajdonképpen jól áll.
Elvesztettem pénztárcámat. De legalább anyám nem szidott meg érte. Ha megszidott, nem bánom. Veszek egy új pénztárcát.

Ezt értem nevetés alatt.

Kreativitás

A kreativitás az a dolog, amely a nehéz helyzetekben letiltja a "nem tudom", "fogalmam sincs", "leblokkoltam" és egyéb rokonértelmű halogatóképzős igét. Ehelyett rávesz téged, hogy találj megoldást a helyzetre.

A kreativitás nem azt jelenti, hogy őrült módon elkezded kombinálni a lehetőségeidet, bár az sem rossz. Most inkább arról van szó, hogy a kézenfekvő lehetőségeidet használod ki a saját lehetőségein túl.

Például ha van egy szövegkiemelőd, azzal számos helyzetet megoldhatsz:

Odaadhatod valakinek (elnézést, ezt nem te hagytad el?), hogy ismerkedj.
Kitámaszthatod vele a szekrény lábát, hogy ne billegjen.
Remek játék a gyermekednek, s míg a kicsi játszik, te szabadon tevékenykedhetsz.
Szédületes, hogy akár szöveget is kiemelhetsz vele. Csak úgy, mert épp olyan kedved van.

Tehát ott tartunk, hogy elhatároztál egy csomó jó dolgot erre a hétre, alig várod, hogy elinduljon, és vidáman meg kreatívan megoldasz mindent.

Ez elég is lehetne, de adjunk még hozzá valamit.

Nyugalom

A nyugalomból nem kell sok, csak egy pár kanálnyi, de utána vigyázni kell rá. Mindenki a nyugalomra hajt, így a többiek majd igyekeznek megszerezni a tiédet. Ne hagyd magad. Őrizd meg a teljes nyugalmadat. Ami a tiéd, az a tiéd.

A nyugalom nagyjából annyit tesz, hogy nem idegeskedsz. Úgy alapvetően és általában semmin sem húzod fel magad.

A helyzet nehézsége egyenesen arányos a közvetlen környezetünkben felbukkanó hülyék számával. Ha nagyon sok a hülye, vagy csak egyetlen van belőle, de az orbitális pályán is megállná a helyét, akkor a türelmünk megőrzése érdekében színes szemüveget kell viselnünk, amelyben a világ bizonyos részeit figyelmen kívül tudjuk hagyni.

Ha képes vagyok egy vállrándítással lerendezni a dolgot, (mert nem az a baj, ha sok a hülye, hanem az volna a baj, ha én volnék a hülye), akkor nyugodtak maradhatunk.

Szóval, nyugalom. Nyugalom akkor is, ha épp késik a busz, ha beázik a nappali, vagy ha lelapul a hajad.. Bármi történjék is, mindig maradj a sodrodban.

Egyszerűség

Ez az utolsó.

Az egyszerűség az az alkotóelem, amely egy nagy csomó egyéb alkotóelemet kizár.
Nem kell más.
Tudd, hogy mit akarsz, és vidáman, jókedvűen, kiegyensúlyozottan cselekedj.

A többi nézőpont, dolog, kívánság, elvárás és kötelesség - nos, mindezeket csak módjával vedd figyelembe.

Ilyen egyszerűen csináld.
Bepakoltál mindent?
Akkor hát...

Jó hetet, jó utat, jó napot!

Nyugodtan gyere be! + 10 tipp kommunikációhoz

Tibi — Mon, 17 Jul 2017 10:45:50 +0000

Az egész onnan jön, hogy a Dani fiam volt kézműves táborban. Többször is volt már, mert szeret barkácsolni, meg agyagozni, ragasztani, nemezelni és hasonlókat művelni. Az utolsó napon mindig egy teli dobozzal jön haza, amelyben az alkotásai vannak.

Nagyon jó dolgokat készített most is, volt például egy hatalmas légy nemezből, kis kikötő híddal, házikóval fából, gipszből faragott szobor és festett kép, szóval egy csomó jópofa dolog, de ami igazán megfogott, az egy kis "ne zavarj" tábla, amit az ajtó kilincsére lehet akasztani:

Nyugodtan gyere be!

Ennél barátságosabb üzenettel még nem találkoztam kilincsen. Megdobogtatta a szívemet, és egyből arra gondoltam, ez a legszebb üzenet erre a hétre neked is, hiszen nem igazán tudnék fontosabb dolgot mondani az emberi kapcsolatoknál.

NLP előfeltevés
„Mindig kapcsolatban vagyunk.”

Tudom, hogy vannak emberek, akik folyton pörögnek, ezer ismerősük van, és még mellé száz haverjuk, ötven cimborájuk, húsz spanjuk és néhány igazán jó barátjuk, de azt is tudom, hogy vannak olyan emberek is, akik viszonylag kevés emberi kapcsolattal rendelkeznek, vagy magányosan élik az életüket.

Nagy különbség ez. Az NLP által megfogalmazott előfeltevés azonban arra utal, hogy még akkor is kapcsolatban állunk, amikor azt gondoljuk, hogy nincsen senkink, se kutyánk, se macskánk, és még egerünk sem, mert folyton csak a touchpad-et használjuk. Úgy is szokták ezt mondani, hogy nem tudunk NEM kommunikálni, és ha teljes mértékben el akarnád magadat szigetelni, akkor sem sikerülne, hiába csavarnál magadra húsz tekercs szigetelő szalagot, hiába zárnád be az ajtót meg az ablakot, mert előbb-utóbb úgyis ki kellene menned az utcára, akkor meg lőttek az egésznek. Persze nem szeretnénk magunkat elszigetelni direkt, és nem is szeretem a szélsőséges példákat, de a külsőségeseket sem, mert én csak a belsőséges példákat kedvelem.

Belsőséges példa például, ha nincs sok ismerősöd, mégis akad néhány olyan kapcsolatod, ami igazán sokat jelent neked, és nagy értéket képvisel az életedben. Ha vannak gyerekeid, szüleid, vagy egy jó barátod, kedves munkatársad, már az is sokat jelent. De ha kimész az utcára, egyből emberek sokaságával futhatsz össze, és ha nem is köszönsz rá mindenkire, akkor is bőséges lehetőséged nyílik a kommunikációra.

És ha már így van, szeretnék néhány tippet adni erre a hétre neked ehhez a kommunikációhoz. Ezek most nem olyan NLP-s trükkök, mint a követés meg a vezetés meg a szemmozgások, hanem csak sima tippek, olyan simák, mint mondjuk egy gyúródeszka, amit meghintettek liszttel. Nem feltétlenül az emberi közlésről szólnak, hanem inkább az emberi kapcsolatokról.

Remélem, nyitott vagy egy ilyen írásra. Ha nem, akkor kezdd az első tippel:

1. Légy nyitott!

Mondhatnám azt is, hogy légy kezdeményező, de azért nem akarok ilyen agresszíven nyomulni, még a végén elijesztelek. Nem kell senkit megszólítani, és leszólítani sem, felszólítani meg pláne, csak arra kérlek, hogy légy nyitott a kommunikációra.

Ha emberek között vagy, és látványosan elvonulsz a telefonoddal a sarokba, akkor nem igazán tűnsz nyitottnak. A testbeszédeddel folyamatosan közvetítesz a többi ember felé.

Ha például keresztbe teszed a lábad és a kezed, és úgy ülsz, az több dolgot is jelenthet. Lehet, hogy zárkózott vagy, és nem tetszik, amit a másik mondd, vagy nem akarod, hogy beszéljenek hozzád, mert szívesebben vennéd, ha végre békén hagynának, és elhúznának délre. De az is lehet, hogy nagyon is érdekel, és örömödet leled a kommunikációban, csupán valaki piszkosul feltekerte a klímát, te pedig majd megfagysz, ezért tetted keresztbe a karod, a lábad, és szíved szerint még a szemöldöködet is keresztbe fonnád, ha tudnád.

Akkor most mi van?

Hát, az van, hogy a keresztbe tett kéz és láb akkor is zárkózottságot közvetít a többiek felé, ha egyébként csak fázol. És természetesen ez csak egy példa volt, hiszen a testbeszéd igencsak összetett kommunikációs csatorna.

Az ajtó nem a tested része, mégis kifejezheted a nyitottságodat mások felé, azáltal, hogy nem csak te vagy nyitott, hanem a szobád ajtaja is. De ha már bezárod, tedd ki a kis táblát, hogy "Nyugodtan gyere be."

2. Légy kíváncsi!

„Két hónap alatt több barátot szerezhetsz, ha őszintén érdeklődsz mások iránt, mint két év alatt, ha arra törekszel, hogy mások érdeklődjenek irántad.”

Dale Carnegie

A kíváncsiság az a mágikus köpeny, amelyet tipikusan gyermekkorunkban viselünk. Mindenhová abban megyünk, és ha magunkra maradunk, akkor bebújunk alá, és csendben tevékenykedünk. Mint amikor a két kislányom egy reggel nem ébresztett fel, és magamban hálát adtam, hogy végre lehet egy kicsit még szunyókálni az ágyban. Aztán húsz perc múlva észrevettem, hogy teljes csendben és egyetértésben kicsomagolták a szobát (lebontották a falról a hungarocellt).

A kíváncsiság az a bűvös ruhadarab, amelyet felnőttként unottan a zsebünkbe gyűrünk, esetleg elsuvasztjuk egy szekrény mélyére, sőt, van, aki egyszerűen kihajítja, mert kinek van kedve kíváncsinak lenni, amikor annak is örülünk, hogy élünk, különben pedig, aki kíváncsi, hamar megöregszik.

Nos, ha barátokat akarsz szerezni, vagy ismerősöket, szerető társat, szerető szeretőt, szóval bármilyen minőségű és nemű emberrel szeretnél szorosabb kapcsolatba kerülni, akkor ne magadra akard felhívni az ő figyelmét, hanem a te figyelmedet hívd fel őrá. Légy kíváncsi másokra, akard őket megismerni, és így közelebb kerülsz majd hozzájuk. És persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy olyasmibe üsd az orrod, amitől elered a vére, szóval, csak úgy kedvesen légy kíváncsi, semmiképp se tolakodj.

3. Figyelj!

„A kókuszára fókuszáltál?”
Madagaszkár

Figyelj csak... Nem elég kíváncsinak lenni, tudni kell figyelni is.

A figyelem azt jelenti, hogy meghallgatod a másikat, és megpróbálod megérteni őt.

Manapság divatossá, sőt, egyes esetekben szükségszerűvé vált a multitaszkolás. Talán hatékonynak tűnik, hogy miközben dolgozunk, vigyázunk a gyerekre is, és közben még meg is ebédelünk. Valójában egyáltalán nem hatékony. Igazából az volna az ideális, ha egy időben csupán egyetlen dologra fókuszálnál. Tudom, hogy ez nem mindig lehetséges, nem is kérem, hogy ezt tedd. Amennyiben azonban kommunikációról van szó, akkor bizony erre van szükséged.

Ha valaki beszél hozzád, miközben te időnként a telefonodra sandítasz, az idegesítő. Az nem figyelés, csupán fél füllel hallgatás és fél szemmel nézés és félvállról vevés és - most gondolj bele - kinek van kedve egy félszemű, félfülű, félvállú félnótással társalogni?

A figyelem tehát azt jelenti, hogy tényleg arra figyelsz, akivel beszélgetsz, és másra NEM.

A másik fontos dolog, hogy lehetőleg tarts a szájad CSUKVA.

Legalábbis addig, ameddig a másik beszél.
Vannak emberek, akik teljes természetességgel kezdenek el beszélni, miközben a másik még be sem fejezte. Nekik a legnehezebb megtenni azt, amit most kérek. Várd meg, amíg a másik ember befejezi. Tiszteletlenség félbeszakítani valakit, aki épp hozzád beszél. Hagyd, hogy végigmondja. Gazdagabb leszel így, és a végén, amikor majd te is megszólalsz, okosabbat fogsz mondani.

4. Mosolyogj!

Ez azért elég egyszerű nem? A mosoly az a kulcs, amely ajtót nyit az emberek felé. Ráadásul megvan az a varázslatos tulajdonsága, hogy nemcsak a jó ismerősöket ajándékozhatod meg vele, hanem a vadidegenek is. Sőt, a mosoly átváltoztatja a vadidegeneket szelíd idegenekké, akiktől már csöppet sem idegen az, hogy szóba elegyedjenek veled, és elegyedés közben sokkal kellemesebb a csevegés.

A mosolyban az a jó, hogy bárhol megkaphatod. Kereshetsz mosolyt a buszon, az utcán, a boltban, mert a mosolyok legtöbbször váratlanul és különösebb figyelmeztetés nélkül bukkannak fel. Én egyszer a bugyis fiókban is találtam egyet. És (miközben eltávolodom gondolatban s fizikálisan is a bugyis fióktól), el kell mondanom, hogy jobban szeretem a mosolygós óvónénit, a nevetős boltost, a kedves pénztárost, mint a másikat, akiről nem lehetne ugyan rosszat mondani, hiszen udvarias és korrekt, meg minden, de azért, na. Érted, hogy értem.

Amúgy embere válogatja, mert azt vettem észre, hogy van, aki mindenkire mosolyog, és van, aki a gyerekére sem.

Ja, meg van a műmosoly, az őszintétlen, erőltetett, és még van a mézes fajta, meg a mázos is, az összeszorított fogú és a gonosz. A falra mászok ezektől, ami szép teljesítmény tőlem figyelembe véve, hogy nem vagyok egy pókember.

5. Válaszolj!

Szoktál válaszolni, ha kérdeznek?
Hallod, te?
Szoktál felelni, ha megkérdeznek valamiről? Mondd már!

A legrosszabb az, aki tényleg nem válaszol. Úgy csinál, mint aki nem hallotta, hogy szóltak hozzá, pedig de. Az ilyenek nem figyelmetlenek, nem süketek, nem némák, és nem is süketnémák, hanem mufurcok. Kukabúvárok. Meg undik.

Aztán vannak még az őszintétlenek is, akik felelnek ugyan, de ahelyett, hogy visszadobnák a labdát ügyesen, csak beütik azt egy bokorba.

Például ha megkérdezed tőlük, hogy "Mi van veled, jól vagy?", akkor kedvesen mosolyognak, és azt mondják: "Kiválóan, persze!" Az ilyen akkor is ezt fogja mondani, ha épp lerobbant a kocsija, felrobbant a háza, kirobbant a főnöke, bedurrant a háta, és az orra hegyére épp kijövő hatalmas pattanásig feszültek az idegei.

Miért teszik ezt az emberek?

Szerintem azért, mert azt gondolják, a másikat nem is érdekli igazán mi van velünk, csak úgy kérdezik, udvariasságból. Ez valóban előfordulhat, de sokszor őszintén érdeklődnek, tudni akarják, mi van velünk.

Aztán van olyan is, hogy azért nem mondjuk el az igazat, mert szégyelljük azt. Ami a vicces az egészben, hogy sokszor más emberek miatt szégyenkezünk mi magunk, pedig azért csakis nekik kellene szégyenkezniük. Ha iszik az urad, ha csal a nejed, ha a probléma gyökere a gyökér főnöködben rejlik, azon nincs mit szégyellned.
Ugye?

6. Segíts!

Ez nem annyira kommunikáció, de mégis az. Sokszor az a bajunk, hogy nem merünk kezdeményezni, nem tudjuk, milyen ürüggyel szólítsunk meg valakit, pedig szeretnénk kapcsolatba lépni másokkal.

A segítség a legszebb ürügy arra, hogy kapcsolatba kerülj egy másik emberrel. Az emberek mindenféle problémákkal küzdenek, és neked talán nehéznek tűnik felajánlani a segítségedet ezeknek az embereknek, igazából van ennél egy sokkal nehezebb feladat, nevezetesen a segítség kérése.

Bizony, nem szívesen kérünk meg másokat, hogy segítsenek, mert ciki, mert nem akarunk senkit sem terhelni a magunk bajával, mert nem akarunk tartozni, majd megoldjuk egyedül. Nos, épp ezért kell felajánlanod a segítséged azoknak, akik rászorulnak. Ez lehet egy teljesen hétköznapi, egyszerű avagy mezei összefutás jellegű egyperces kapcsolat, például, hogy kiveszed egy néni kezéből a nehéz szatyrot, és felkíséred az emeletre. (Feltétezve, hogy ő is oda akar felmenni.)

Aztán vannak a közepesebb segítségek, amikor a munkatársadnak a nyakába varrnak egy csomó melót, és te bent maradsz vele egy órát még, hogy együtt csináljátok meg a munkát. Vagy vigyázol valakinek a gyerekére, vagy elviszed valahova kocsival az illetőt, vagy bevásárolsz neki a boltban.

És a nagy segítségek, a nagy-nagy jó tevések, amikor valaki komoly bajban van, mert elfogyott a pénze, beteg lett a gyereke, vagy elhagyta a kedvese. Ilyenkor aranyat ér az a segítséged, amelyért nem vársz el semmit, mert önzetlenül teszed. Az ilyen tettek mindenkiben jó érzéseket keltenek, és igazán értékessé teszik az emberi kapcsolatokat.

7. Mondj igent!

Igent mondani legalább annyira nehéz, mint nemet. Nem? (De igen.) És az összefüggést sem nehéz felfedezni.

Mivel nem tudsz nemet mondani, bevállalsz mindent, amire csak megkérnek, és mindenkinek megteszel mindent, a rajtad lévő felelősség súlya alatt pedig majd megszakadsz, de azért valahogyan megpróbálsz mindenkinek megfelelni.

Amikor azonban azt kérdezik tőled, hogy van-e kedved átmenni este egy kicsit dumálni, elmennél-e kávézni vagy sörözni, mit szólnál egy mozihoz, akkor bezzeg tudsz nemet mondani, pedig pont ilyenkor volna szükséged egy határozott igenre.

Gondolj arra, hogy az emberi kapcsolataid éltetnek, márpedig nem azok a kapcsolatok, amelyek hatalmas terhet jelentenek, hanem azok, amelyek nem csak a felelősségről szólnak. Ne hagyd ki az osztálytalálkozódat, ha meghívnak egy italra vagy egy vacsorára, feltétlenül fogadd el, és ha valaki segíteni akar neked, akkor engedd el a félelmeidet, lépd át a korlátaidat, és mondj igent.

8. Ne sajnáld az időt!

Azért, azt gondolom, az eddig tippekből ez már lejött valamennyire.
Vannak azok a dolgok, amelyek fontosak az emberi kapcsolataid elmélyítése végett, de nem igazán tudsz ezekkel foglalkozni, mert nincs rá energiád, mert nem teheted meg, nincs ezekre időd.

Valójában pont arra van időd, amire akarod, így az, hogy "nincs időm", csak egy kifogás.

Nemcsak az emberi kapcsolatokra vonatkozik az, hogy áldozatot kell értük hoznod. Általában minden változás áldozattal jár, vagyis neked kell eldöntened, hogy minek a kedvéért miről mondasz le.

Ha a nagyit meglátogatni egy fél napba kerül, akkor szánd rá.Ha a testvéreddel töltenél egy hétvégét, de erre rámegy a hétvégéd, nem baj az. Pont ez a cél, hogy rámenjen.

Ha velem akarsz lenni, nagyon örülök neki. Pazarold rám az idődet, kérlek, mert pont ettől leszek boldog. Gyere be nyugodtan, nyitva az ajtóm.

9. Mozdulj ki!

Bizony, a világ odakint van. Az emberek is odakint vannak. Épp ezért, ha a szabadidőd kilencven százalékát otthon töltöd, ne csodálkozz rajta, ha nincsenek barátaid.

Főleg igaz ez azokra, akik a munkájuk során sem találkoznak túl sok emberrel, és munka után is csak otthon ülnek.Tedd rendszeressé, hogy elmész sétálni. Vagy boltba mész, vagy futni, vagy az uszodába.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezen alkalmak során ismerkedj, csupán arra célzok, hogy egyszerűen mozdulj ki a szobádból, és lépj ki a bolygó felszínére, ahol ugyanolyan csodálatos emberi lények közlekednek, amilyen te is vagy. Csak lépj ki az ajtón, és vegyülj el az emberek között. Közben tedd a dolgod, sétálj, vásárolj, ügyintézz, sportolj, tedd, amit jónak látsz, és élvezd, hogy mások is vannak körülötted.

Ezzel esélyt is adsz arra, hogy megismerkedj vagy legalább kapcsolatba kerülj másokkal. Ez jó dolog.

10. Keresd a társaságot!

Ez majdnem ugyanaz, mint az előző, de most arra kérlek, hogy kifejezetten törekedj arra, hogy más emberek társaságába kerülj. Amíg az előző tipp csak arról szólt, hogy vedd magad körül emberekkel, most azt tűzd ki célként, hogy kapcsolatba is kerülsz velük.

Ha magányos vagy, keress olyan programot, ahol másokkal együtt tevékenykedhetsz. Menj el kirándulásokra, járj el klubokba, vegyél részt mindenféle közös programban.

Ha tanulni akarsz, ne egy otthon elvégezhető online tanfolyamot válassz, hanem menj el egy élő képzésre.

Ha sportolni akarsz, ne egyedül ugrálj a szőnyegen, hanem mozogj másokkal együtt egy csoportban.

Ha játszani vágysz, ne a telefonodat nyomkodd, hanem menj el egy közös társasjáték estre.

Annyi, de annyi lehetőséged van, és csak három dolgot kell hozzá használnod: a szemedet, hogy észrevedd ezeket. A kezedet, amelyet kinyújtasz, hogy megragadd a lehetőségeket. És a lábadat, hogy elmenj oda.
És a fenekedet, amit felemelsz. De ez már a negyedik. A francba ezekkel a fenekekkel. Mindig elszámolom magam valahol.

Jó hosszút írtam erre a hétre, ugye?
Elolvastad mind?
Úgy kell neked!

Emberekkel teli napokat, sok nevetést, ölelést, gyengéd pillanatokat, forró éjszakákat, és minden olyasmit kívánok neked, amire csak vágysz.

Jelentelen

Tibi — Mon, 10 Jul 2017 08:50:26 +0000

Már korábban szerettem volna folytatni az angol igeidőkkel kapcsolatos cikkemet, de sajnos, mire az ihlet itt lett, addigra elszállt a pillanat, mire az visszaszállt, az előbbi elszállt, annyit szállt itt minden, hogy igeidők helyett csak szállóigéket tudtam volna írni, így hagytam a fenébe az egészet.

Na, de majd most! Úgy érzem, most van itt az ideje, ebben a szent minutumban, hogy megfogalmazzam számodra azokat az igeidőket, amelyek nem a múltra és nem is a jövőre vonatkoznak, hanem pont arra, ami a kettő között van, már ha van ott egyáltalán valamicsoda. Ez az írás a jelen időről szól, pont most szól róla, miközben olvasod ezt a cikket.

Szóval a jelen. Meg az angol. De nem ám úgy, inglisül, hanem jól ki magyarul fejezve.
Fontos megjegyzés: Ha nem pont ezekre az angol igeidőkre emlékeztél a nyelvórákról, annak az az oka, hogy az egészből nem értettél eddig egy szót sem. De ne szomorodj el emiatt, mert maguk az angolok sem értik, én viszont igen. Én mindent tudok, és most megosztom veled a tudásom.

Kezdjük is el.

Present Simple - Egyszerű jelen

Az egyszerű jelen azt jelenti, hogy a jelen rendkívül egyszerű. Ez a kijelentés pedig már önmagában is annyira abszurd, hogy az már hangyányit paradox.

Példák:

Van egy nagyszerű munkám, anyagilag rendezett körülmények között élek, a párkapcsolatom boldog és kiegyensúlyozott, a gyermekem kerüli a képernyőket, szívesebben játszik a szabadban, magam pedig vidám és kedves ember vagyok, s a napfény gyakran megcsillan a hajam bársonyán. (Na, látod, ez egy másik igeidő, mert ez cseppet sem egyszerű. Mást kell kitalálnom.) (De ez is egy példa volt, csak, tudod, rossz példa.)
Esik az eső.
Süt a nap.
Paprika Jancsi mosogat.

Nagyjából ezzel ki is merítettük az egyszerű jelen fogalmát, mivel a magyarban jelenleg semmi sem egyszerű, de ami az, annak nem örülünk.

Present Continuous - Folyamatos jelen

Ez bezzeg gyakori a magyarban is. A jelentése az, hogy folyton csinálok valamit. Megállás nélkül, egyfolytában és végeláthatatlanul csinálom, és csinálom, és csinálom.

"Ha valamit el akarsz érni, addig változtasd a viselkedésed, amíg el nem jutsz a célodba."

A Neuro Lingvisztikus Programozás alaptörvénye

Akármit is mondott meg az NLP, észrevettem, hogy ezt sokan másképpen alkalmazzák, valahogy így: "Ha valamit el akarsz érni, addig csináld ugyanazt, amíg világ a világ."

Ilyenformán a magyarban a folyamatos jelen folyamatosan van jelen.

Példák:

Folyamatosan járatom a számat, de meg sem hallod!
Egyfolytában magolom a szavakat, de nem merek megszólalni.
Rendet rakok a lakásban, elmosogatok a konyhában, kitakarítom a szobát.
Pistike rágja a körmét.

A folyamatos cselekvés nagyon megy nekünk (folyton megy), az egyszerű jelen tényleg egyszerű volna, ha volna, vannak azonban ennél súlyosabb igeidők is.

Present Complicated - A bonyolult jelen

A bonyolult jelent, annak ellenére, hogy tényleg nagyon bonyolult, rendkívül gyakran alkalmazzuk. Ez az egyik leggyakoribb igeidőnk. Használatával legtöbbször két dolgot fejezünk ki:

Az élet nehéz.
Tele van a hócipőnk.

Példák:

Szeretlek Géza, de most minden olyan bonyolult. Legyünk inkább barátok, jó?
Azt akarom csinálni, amit szeretek, és azt akarom, hogy meg is fizessék.
Meg akarok felelni a gyerekemnek, az anyámnak, a páromnak, a főnökömnek és magamnak.

Az életünk persze sokkal egyszerűbb volna, ha a jelenünk is egyszerű volna. De ebbe ne menjünk bele, mert ez már feltételes mód. Csak szépen, lassan haladjunk a nyelvvel.

Present Missing - Jelentelen

Amennyiben halmozottan alkalmazzuk a bonyolult jelent az életünkben, akkor az bonyolultabbá válik (ez a középfok), és ha még ráteszünk egy lapáttal, akkor kibogozhatatlanná válik (lapátfok). Ezzel a túlfokozással tudjuk képezni az ún. hiányzó jelent, ami jelentelen jelent is jelent, vagy röviden csak jelentelent, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jelen eltűnik az életünkből a problémák alatt.

Ha hiányzik a jelen az életedből, akkor folyton csak a múlton rágódsz, de már olyan régóta, hogy mindent kirágtál már belőle, de még mindig csak rágod és rágod, úgy, mint a rágód, aminek már nincsen íze. Közben az élet elmegy melletted, és int neked, hogy "Helló!". Ha jó kedved van, visszaintesz neki, ha rossz kedved van, beintesz neki, amúgy észre sem veszed.

A jelentelent úgy is elérheted, hogy csak a jövőre koncentrálsz. Éled az életed, ámbár ábránd csupán az egész, mert mindig csak álmodozol, hogy milyen jó lenne, ha majd ez meg az történne, ha sok pénzed lenne, ha szeretne a szerelmed, ha lapos lenne a hasad meg barna a bőröd, ha bátor lennél és ügyes meg vicces, ha neked is okos lenne a telefonod meg az órád, milyen jó lenne, ha ez lenne, de sosem lesz ez, mert nincs jelened, csak álmaid, meg múltad, és így semmi sem fog összejönni.

Ez persze nem az összes igeidő, csupán annak a zöme, így ez egy tömörített, de inkább zömökített jelentés a jelen jelentéséről. Remélem, elolvastad itt és most, és segítséget találtál benne az idő labirintusában való eligazodáshoz. Azt is remélem, hogy nem vetted komolyan. Ha komolyan komolyan vetted, akkor magadra vess, és magadra is arass.

Egyébként nevetős napokat, napos nevetéseket erre a hétre!

Feladat mára

Tibi — Mon, 19 Jun 2017 20:04:01 +0000

Ezt a hétindítót most egy rendkívül kellemes zsivajban írom. Vasárnap délután van. Metaforaíró tanfolyamon dolgoznak épp a résztvevők több csoportban. A feladat, hogy egy olyan történetet alkossanak, amely jótékony, rejtett sugallatokat tartalmaz egy meghatározott problémához, egy konkrét és nehéz élethelyzetre. Hogy mi az élethelyzet, az véletlen módon, kártyahúzás által került kiválasztásra. Többet nem akarok elárulni erről a gyakorlatról, mert nem akarom lelőni, hogy kutya lényegében hol van elásva a poén. Érted, hogy értem.

Nem tudom, említettem-e, hogy rossz az autónk. Ez nem igaz, valójában tudom, hogy nem említettem, illetve, de, pont most említettem. Azt mondják, az Opel sose kop el, de a miénk már rendesen kopó állapotba került. Úgy látszik, húsz év felett nem vonatkoznak az ilyen szólások a gépjárművekre. Az autónak egyébként hallani sem lehet a hangját, a motor olyan csendes, mint a palackba zárt hangszigetelt semmi, egészen addig, amíg be nem indítjuk. Azt követően azonban olyan hangot hallat, mintha egy nagy fakanállal vasláncokat kavargatnánk bográcsban. (Kis piros arannyal megbolondítva.) Enyhén kellemetlen, valamennyire ijesztő is. Nem annyira szeretnénk így vele elindulni, és ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor az autószerelőnek kellene jönni az autóhoz, hogy megvizsgálja, fonendoszkópjával meghallgassa, miért köhög, miért zörög és csikorog szegény úgy, és meg kellene mondania a hozzáértő szakembernek, hogy el lehet-e őt (az elkopott Opelt) vinni lábon a szervizhez, ahol meggyógyítják.

Viszont az ismerős autószerelők mostanság nem érnek rá, a nem ismerőstől pedig tartok (s ez egy külön történet), ezért most marad a bicikli és a gyalogszer.

Fenti okokból pénteken este gyalogosan indultunk útnak a vasútállomás felé, s mit ad Isten, mint egy bosszantó és gigantikus égi Kinder-tojás ostoba meglepetése, abban a szent minutumban heves záporeső kezdett nyakunkba ömlengeni. Ennek ellenére töretlenül megérkeztünk a vonatunkhoz, sőt, tizenöt perccel korábban az indulásnál, amikor is a bemondó kimondottan bemondta az állomáson (tí-dáridú-duridá), hogy a vonatunk röpke húsz percet fog késni. Ez megajándékozott minket harminc perc bónusz idővel. (raindrops are falling on my head) Sajnos, miután kivártuk ezt az időt, és már a vonaton zötykölődtünk, valahol Aszód felé a pusztán szépen meg is álltunk, és a kedves kalauzhölgytől megtanulhattunk egy barátságtalan magyar szót, amely már hangzásában sem volt szimpatikus: "felsővezeték-szakadás". Ez nálam némi filmszakadást okozott az égszakadás után, s a vonatunkat egyből úgy láttam, mint a "Vissza a jövőbe" c. film időgépét, hiszen az idő (s a vonat) mintegy állni látszott úgy negyven percen át, így nagyjából negyed tizenkettő mélységében érkeztünk meg Budapestre.

Nem sikerült még felfedeznem ezen események hasznosságát, persze, tanulni, azt lehet belőle, de még ez sem jött össze, mert hasznosabb véletlenekkel voltam elfoglalva. Szeretnék neked épp ezért az ún. véletlen feladatokról írni most.

Mi az a véletlen-feladat?

Képzeld el, hogy van egy célod, de nem igazán tudod, hogyan érd el. Szívesen vennéd, ha valaki adna egy konkrét feladatot, ami garantáltan közelebb vinne a célodhoz.

Szívesen vennél egy példát? Nem kell venned, ingyen adom.
Például az a célod, hogy több pénzed legyen, de fogalmad sincs, hogyan fogj hozzá a megvalósításhoz.

Mondjuk, hogy ekkor kapsz egy borítékot, amelyekben kis papírlapok vannak. Mindegyik egy olyan feladatot tartalmaz, amely segít neked az anyagi vonal erősítésében.

Az egyik papírlapon ez áll: "Szedj össze mindenféle dolgot a lakásodban, amely felesleges. Amelyiket tudod, tedd pénzzé, a többit ajándékozd el, vagy dobd ki."
Egy másikon ezt találod: "Gondold át, mire megy el a pénzed, és szüntess meg legalább egy olyan rendszeres kiadást, amely tulajdonképpen felesleges."
Egy harmadikon: "Fogj egy borítékot, és írd rá: "Megtakarításom". Kezdj el ebbe a borítékba rendszeresen kisebb összegeket elhelyezni."

Bármelyik lapot húzod is ki, a rajta lévő feladatot érdemes lesz teljesítened. Ha sikerült, húzhatsz egy újabbat.

Persze, az is lehet, hogy a célod más. Ebben az esetben a boríték másféle feladatokat tartogat számodra.

Mi a jó a véletlen feladatban?

A legjobb, hogy játékos. Mert néha már annyira túlkomolyodjuk magunkat ebben a szürke világban, hogy csak a kötelező tevékenységekre van időnk. Ilyenkor már minden uncsi.

A véletlen feladatoknál ott az izgalom, hogy vajon, mi következik? Mit dob az Univerzum?

A másik, hogy lehet még játékosabb. Kaphatsz pontokat a teljesített feladatokért, aztán újabb és újabb kihívásokat, vagy játszhatsz másokkal együtt is. Ez már a "játékosítás".

Ami még nagyon jó, hogy ezeknek a feladatoknak a motivációs ereje messze meghaladja a más módszerektől elvárhatót, vagyis ha véletlen feladatokkal játszol, akkor nagyságrendekkel gyorsabban fogsz haladni, többet fogsz fejlődni.

Az ilyen feladatokkal játszva győzheted le a változás legnagyobb ellenségét: a halogatást. Ez sem éppen elhanyagolható tényező.

Feladat neked

Most mennem kell, mert a gyerekek szétszedik a teraszt. De előtte még adok neked valamit.

Adok egy véletlen feladatot. Sőt, egy küldetést mára. Ha akarod, keddre és szerdára is adok. Meg csütörtökre. És péntekre. De a hétvégére csak azért sem. (Ha nem csak egy véletlen feladatot akarsz, hanem minden hétköznapra, akkor majd írd be a neved és az email címed, és én csak küldöm és küldöm (és küldöm) neked az új küldetést minden reggel.

Nos?
Van neked egy küldetésem a mai napra,
amitől fejlődik a személyiséged.
Van hozzá kedved? Időd? Indíttatásod? Akármicsodád?

Bevállalom!

Ez a téma nagyon izgatja a fantáziámat, hamarosan újabb hírekkel jelentkezem.

Addig is, nagyszerű hetet.

A múlt kinyúlt

Tibi — Mon, 05 Jun 2017 21:53:29 +0000

Az angolban annyiféle igeidő van, hogy a módosabb angol családok külön szekrényben tartják a múltat, a jelent és a jövőt. Mindent a megfelelő időben vesznek elő. Az egyszerű jelent a középső fiókban tartják, így mindig kéznél van, de a folyamatos befejezett jövőhöz kizárólag ködös, esti órákban, szórványosan nyúlnak hozzá. A lelkes, ám kissé zavarodott magyar nyelvtanulók néha nehezen döntik el, mikor hova nyúljanak, ezért legtöbbször csak a fejüket, állukat és egyéb testrészeiket vakargatják, márpedig a magyar nyelv igeidői ezerszer izgalmasabbak volnának, ha felismernék a bennük rejtőző lehetőségeket az anya- és apanyelvű beszélők.

Elhatároztam, hogy végleg rendet teremtek a magyar nyelv anglikán vonatkozású igeidőiben, s csak azért nem neveztem el mindezt anglicista hungarikumnak, mert az állati hülyén hangoznék. Mindazonáltal és hovatovább nagy szeretettel ajánlom kedves figyelmed középső részének írásom első fejezetét, amely a múlttal foglalkozik. Ugyanakkor nem szeretném, ha túl hosszúra nyúlna ez a cikk, ezért rövidre fogom magam, vagy ahogy az angol mondja: "Keep it short", ami röviden annyit tesz: "Még hosszú a nyár, tartsuk meg a rövidnadrágot."

Past Simple - Az egyszerű múlt

A magyarban a múlt elmúlt - ez olyan egyszerű, mint egy pofon, ezért is nevezzük egyszerű múltnak.

Az, hogy reggel elment a busz, egyszerű múlt.
Az, hogy vége lett a kedvenc szappanoperámnak, szintén egyszerű múlt, főleg azért, mert nem tudtam vele még kezet sem mosni.

Az, hogy vasárnap nem voltak nyitva az üzletek, szerencsére szintén egyszerű múlt, s fel lehetne ugyan hánytorgatni fűnek-fának az áldatlan korszakot, amikor döbbenten álltam vasárnap délben a Spar parkolóban, spar perc múlva rájöttem, hogy az utolsó ABC is zárva, és ezért az ABC utolsó betűjét, a zsét igencsak bőségesen kellett ontanom a benzinkút shop-jában - na ez már a másik kategória, amelyet mindjárt kifejtek.

Past Annoying - A bosszantó múlt

A bosszantó múlt kifejezésére a magyarban a hánytorgató képzőket alkalmazzuk.

Ez az igeidő a múltban bekövetkezett és befejezett, sőt, befejeződött cselekvésekre vonatkozik, amelyek totálisan padlóra küldték a szenvedő alanyt.

A bosszantó múltat egyszerű múltból képezi a leleményes magyar.

Az alábbi példákkal szeretném ezt bővebben is kifejteni:

Egyszerű múlt: Elhagyott a kedvesem.
Bosszantó múlt: Elhagyott az a bitang, hogy ott egye meg a fene a mocskos pofáját.

Egyszerű múlt: Megbüntetett a parkolóőr.
Bosszantó múlt: Megbüntetett az a senkiházi a tenyérbemászó arcával.

Egyszerű múlt: Vége van a hétvégének.
Bosszantó múlt: Itt a hétfő. Már megint.

Az egyszerű és bosszantó múlt között félúton, Vámosgyörk érintésével találkozhatunk a folyamatos múlttal.

Past Continuous - Folyamatos múlt

A magyarban a múltat egyszer tévesen összekeverték a folyamatos jelennel, és így a múlt folyamatosan jelen van az időnkben. Ezzel az igeidővel azokat a cselekvéseket és eseményeket illetjük, amelyek állandóan történtek régebben.

Példák:

Mindig el akarok kezdeni fogyózni, de ez folyamatosan elmúlik.
De hát, fiam, én csak jót akartam. Én mindig jót akarok. (Tudom, anyuka.)
Egész életemben próbáltam megérteni az embereket, csak sosem hagyták.

Past Perfect Simple - Egyszerű befejezett múlt

A múltban csináltam valamit, vagy történt egy esemény. Az esemény végül is megtörtént, amit csináltam, azt pedig jól megcsináltam.

A befejezett múlt napjaink jellemző igeidője. Jellemzően nincs folytatása.

Példák:

Géza. Húzzál el délre. Köztünk mindennek vége.
Kérelmét köszönettel megkaptuk. Értesíteni fogjuk.
Megkezdődött a közutak felújítása.
Elhatároztam, hogy leteszem a cigarettát.
Felírtam magamnak. Én foglak keresni.

A befejezett múltat a magyar nyelvben kiemelten kell kezelnünk. Ez azt jelenti, hogy kényszerű elfogadással célszerű üdvözölnünk minden ilyen eseményt, különben automatikusan átlépünk a szenvedő múltba.

Past Passive - A szenvedő múlt

Ez az, ami az angoloknak nincs is. Nekünk viszont van. Senki sem veheti el tőlünk.

Jellemzően történt valami a múltban, amit azóta sem tudtunk kiheverni. Szenvedésünk most és mindörökké tart.

A szenvedő múltat egyszerű múltból képezzük szenvedés által.

Példák:

Elhagyott a kedvesem. ---> Mondd, miért tetted ezt velem? Sosem fogom megbocsátani neked.
Becsaptak. ---> Soha többet nem bízom meg senki fiában. A lányában meg főleg nem.
Másokat előléptettek, engem meg kirúgtak. ---> Meséltem már neked, mit tettek velem? Igen? Jól van, de hányszor? Az úgy volt, hogy...

A szenvedő múltat ki lehet terjeszteni a jövőre, de ehhez ún. ragaszkodóképzőket kell alkalmaznunk, amelyek már a fejlettebb nyelvtani fonémák körébe tartoznak.

Következő írásunkban csak azért sem ezzel fogunk foglalkozni.

Amire szükséged van

Tibi — Mon, 01 May 2017 22:17:24 +0000

Fiatalkoromban olvastam egy nagyszerű novellát, ha jól emlékszem, a Galaktika c. folyóiratban. Arról szólt, hogy a főszereplő talált egy különleges boltot, amelynek az volt a neve: "Amire szükséged van." Látta, hogy egy ember egy csomó pénzt hagy ott, és egy egyszerű tyúktojással a kezében távozik. Aztán kiderült, hogy a boltos különleges berendezést birtokol, amelynek a segítségével egészen pontosan tudja, hogy mire lesz szüksége a jövőben a vásárlójának. A főszereplő egy gumitalpú cipőt kapott, amely később az életét mentette meg - csak így menekülhetett meg az áramütéstől. Aztán persze lett mindenféle bonyodalom. Hát, itt nem volna bonyodalom, azt gondolom. Jól beszabályoznák ezeket a boltokat, egy csomó adót kellene fizetni, és csak nyugtával (vagy áfás számlával) dicsérhetnénk a napot.

Mindig is oda meg vissza voltam a fantasztikus irodalomért, sokat agyaltam az ilyen történeteken. Milyen jó is volna, ha pontosan tudnánk, mire van szükségünk! Persze, bolondokat beszélek, mert az a minimum, hogy tudjuk mire van szükségünk, nem? Legalábbis illene tudnunk. Nem kell a jövőbe látnunk ahhoz, hogy tudjuk, mi kell nekünk.

Amire szükséged van

Ha megkérdeznélek, mire van szükséged, vajon tudnád-e a helyes választ?

Amikor a célkitűzés során az alapvető értékrendet állítjuk föl, pont ilyen dolgokat sorolunk föl. Egészség, pénz, kaland, megbecsülés. Szerelem, barátok, családi ház. Siker, pénz, csillogás.

Igen ám, de mindezek csak vágyak maradnak, ha nem teszünk értük. Ha azonban tenni akarunk, akkor észre kell vennünk, hogy mindezek a dolgok csupán külső tényezők. Fontosak nekünk, de nem elég valamit fontosnak tartani ahhoz, hogy meg tudjuk szerezni - vagy ha már megvan, meg is tudjuk őrizni. Így, ha a kedvesed, akit imádtál, elhagyott - nem az ő hibája, te tehetsz róla. (Jaj, most biztosan vannak, akik mélyen megbotránkoznak, mert igenis, vagyis nem is, hogyan is tehetne ő róla, hiszen őt becsapták, kihasználták, átvágták, visszaéltek a bizalmával, a szeretetével és a mindenével - de akkor is kötöm az ebet a karóhoz, és ha szabadon engeded szegényt (a kutyát), akkor is úgy van az, hogy valahol minden a te hibád. Persze az én kedvesemet, aki elhagyott, eszemben sincsen a nyakadba varrni. Az az én hibám! (De azért csak egye meg a fene.)

Külső külsőségek

"Nem lehet boldogságot venni.
A szegény néha gazdagabb.
Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
csak egy múló pillanat."

M7-es együttes

Vitába szállnék az M7-es együttes szövegírójával, de nem teszem, mert persze, hogy így van. A szegény NÉHA gazdagabb. Néha meg a gazdag a gazdagabb.

Ha pénzt, családi házat vagy meseautót szeretnél magadnak - ezek mind külsőségek. Megvan a maguk haszna, vagyis nem arra célzok, hogy ezek rossz dolgok.

Ha kockahasra vágysz, az - akármennyire is a saját hasadról van szó, külső dolog. A nagyszerű alak, csillogó fogsor, bodorított frizura, ezek mind-mind odakint vannak. Apropó frizura. Egyszer az egyik óvónéni megsimogatta Dani fiam buksiját, és azt mondta neki: "Nahát, Danika, nagyon jó a frizurád!" Dani értetlenül nézett rá, és szemrehányóan közölte: "Az a hajam!"

Aztán ott vannak azok a dolgok, amelyek annyira nem a sajátjaid, hogy egyenesen (és néha kicsit görbén) mástól várod el őket. Megbecsülés, elismerés, szeretet, kedvesség, gyengédség, figyelem.
Figyelem! Ezeket hiába is akarod önmagukban, sosem fogod megkapni, mert nem rólad szólnak.

Nos, ha valaki felteszi a kérdést, hogy mit szeretnél, akkor lehet az jó válasz, hogy kockahasat, családi házat és megbecsülést. Ugyanakkor, ha ezeket valóban el akarod érni, akkor valahogyan fordítsd befelé a szemgolyóidat, mert amire igazán szükséged van, azt odabent fogod megtalálni.

Amire valóban szükséged van

Természetesen a belső erőforrásaid fognak téged eljuttatni a céljaidhoz. Belső erőforrás egy tulajdonság, képesség, nézőpont, hozzáállás.

Ha kockahasat akarsz, akkor sok minden segíthet: kitartás, fegyelem, koncentráció. Az, hogy képes vagy lemondani a csokitortáról (kell a francnak kockahas), hogy akkor is elmész futni, amikor esik, és fittyet hánysz a kedvenc sorozatodnak is, mert pontosan tudod, mi a célod. Ezek belülről fakadnak.

Ha családi házra vágysz, akkor igazán szerteágazó belső erőforrásokat kell birtokolni. Képességeket kell magadban ébreszteni, sőt, fejleszteni és használni is kell azokat, és valószínűleg most is szükséged lesz jó adag kitartásra, kreativitásra, nem árt némi kommunikációs készség, üzleti érzék, talpraesettség és hasonló.

Ha az álmod, hogy megbecsüljenek, ha szeretnéd mások elismerését élvezni, akkor is mélyen magadban fogod megtalálni a kulcsot, amely a másokhoz vezető útra nyíló ajtót kitárja majd előtted. Ebben az esetben tehát nem akarhatod azt, hogy mások bármit is tegyenek, vagy érezzenek irántad. A fő kérdés az, hogyan válhatsz te magad olyan emberré, hogy a saját viselkedésed által kivívd mások elismerését.

Mire jó ez az egész?

Főként akkor hasznos ez a gondolkodás, amikor úgy érzed, már régóta vágysz valamire, de nem igazán jutottál hozzá közelebb az idők során. Amikor egyre többet panaszkodsz, mert nem szerezheted meg vágyad tárgyához, de az alanyát meg az állítmányát sem.

Ilyenkor kezdd el behelyettesíteni a külső dolgokat belső erőforrásokkal.

De unom már ezt a pénztelenséget!
HELYETT:
Vajon mit kellene tennem ahhoz, hogy több pénzem legyen? Mit kellene megtanulnom, hogy jobban bánjak a pénzzel? Miképpen tudnék máshogyan gondolkodni a pénzről, hogy elkezdjem vonzani azt? Hogyan változtassam meg a viselkedésem, hogy gazdagabb legyek?

Mikor szabadulok már meg ettől az átkozott allergiától?
HELYETT:
Hol kellene szétnéznem, ahol olyan új, gyógyító utakra lelhetnék, amelyeken eddig még nem jártam? Milyen módon szerezhetnék új információkat, amely kitágítaná a lehetőségeim számát? Hogyan tudnám a saját egészségem felelősségét teljes mértékben magamra vállalni, hogy ne függjek másoktól?

Miért nem szeret engem a Gabi?
HELYETT:
Mi volna, ha úgy változtatnám meg a viselkedésemet, hogy az felkeltse a Gabi figyelmét? Miben lehetnék különleges, egyedi és nagyszerű? Mi volna, ha a figyelmem a saját fejlődésemre fordítanám? Mit mondok majd a Gabinak, ha közeledik felém, de már nem látom olyan vonzónak, mint korábban?

Van az úgy, hogy másokra kell figyelned, mert nem te vagy a világ közepe. De én most pont nem erről beszélek. Azt szeretném, ha egy kicsit jobban odafigyelnél a saját belső értékeidre, és a kezedbe vennéd az irányítást. Mindent megszerezhetsz, ha nemcsak vágysz a dolgokra, hanem cselekszel is értük. Na, jó, nem mindent. De a legfontosabbakat igen.

Figyelj magadra, kérlek. És ha az eszedbe jut a figyelés közben valami, azt oszd meg velem, itt, a hozzászólásoknál.

Uncategorized – Mindennapi NLP

Évindító szőnyegsimító

Holt tér

10 tipp kimerültség ellen

A fékezett habzású döntések titka

A táskád nélkülözhetetlen kellékei – el ne indulj nélkülük!

Mi kerüljön a táskádba, hogy jól sikerüljön a heted?

Elhatározás

Játékosság

Cselekvés

ALTERNATÍV JÁTÉKSZABÁLY

Nevetés

Kreativitás

Nyugalom

Egyszerűség

Nyugodtan gyere be! + 10 tipp kommunikációhoz

NLP előfeltevés„Mindig kapcsolatban vagyunk.”

1. Légy nyitott!

2. Légy kíváncsi!

3. Figyelj!

4. Mosolyogj!

5. Válaszolj!

6. Segíts!

7. Mondj igent!

8. Ne sajnáld az időt!

9. Mozdulj ki!

10. Keresd a társaságot!

Jelentelen

Present Simple - Egyszerű jelen

Present Continuous - Folyamatos jelen

Present Complicated - A bonyolult jelen

Present Missing - Jelentelen

Feladat mára

Mi az a véletlen-feladat?

Mi a jó a véletlen feladatban?

Feladat neked

A múlt kinyúlt

Past Simple - Az egyszerű múlt

Past Annoying - A bosszantó múlt

Past Continuous - Folyamatos múlt

Past Perfect Simple - Egyszerű befejezett múlt

Past Passive - A szenvedő múlt

Amire szükséged van

Amire szükséged van

Külső külsőségek

Amire valóban szükséged van

Mire jó ez az egész?

NLP előfeltevés
„Mindig kapcsolatban vagyunk.”