Képzeld el, hogy elkezdesz úgy érezni: a világ egyre rosszabb, veszélyesebb hely.

Nem tudod pontosan, mikor kezdődött – talán csak túl sok a hír, a vita, a feszültség.

De onnantól kezdve minden, amit a közösségi médiában látsz, a hírekben, a világban látsz, elkezdi ezt „megerősíteni”.

Kattintasz a háborús hírekre. Megállsz a vitázós videóknál.

A posztok, amik az emberek kegyetlenségéről, butaságáról vagy önzéséről szólnak, valahogy mindig erősebben hatnak rád.

Mivel pedig ezekre reagálsz, az algoritmus még több hasonlót dob eléd.

De neked még a boltban is csak azok a beszélgetések ütik meg a füledet, amelyek rossz hírekről szólnak. Meghalt, ellopták, drágulni fog, stb...

A gondolat, hogy „az emberek rosszak”, lassan nem is gondolat már, hanem valami alapigazság lesz – és eszedbe sem jut, hogy csak bizonyos szűrőkön keresztül látod a világot.

Ez azt is jelenti, hogy a jó híreket egyszerűen nem veszed észre, elbillent a mérleg nyelve, s ha a világ jó, te akkor is rossznak fogod látni.

Hogy jobban megértsd, íme, néhány egyéb példa:

Azt hiszed, hogy a párod önző.

Innentől kezdve minden alkalommal, amikor nem kérdezi meg, hogy hogy vagy, az agyad azt mondja: „Na ugye!”

De azt már nem veszed észre, hogy előző nap hozott neked kávét, vagy hogy csendben maradt, amikor fáradt voltál.

A meglévő meggyőződéshez keresed az igazolást.

Úgy érzed, hogy „nem vagy jó előadó”.

Amikor valaki ásít az előadásodon, vagy a saját hangodat furának hallod vissza, az agyad azonnal bejelentkezik: „Ugye mondtam, hogy béna vagyok?”

Azt viszont, hogy három ember utána odajött gratulálni, már kevésbé veszed komolyan.

A régi énképedhez ragaszkodsz – és minden jelet annak rendelsz alá.

Hogyan fordíthatod a javadra a gondolati csapdát?

1. felhasználási mód: Felismered a SAJÁT mintáidat és tudatosan változtatsz

A következő alkalommal, amikor valami „rád erősít”, állj meg egy pillanatra:

• Ez tényleg a valóságot mutatja? Vagy csak azt, amit már amúgy is gondolok?
• Mik azok az információk, amik el sem jutnak hozzám – csak mert nem keresem őket?
• Mi volna, ha másképpen gondolkodnék, hiszen én vagyok az irányító?

Nem kell lemondani a véleményedről – de mi lenne, ha kicsit ránéznél másik irányból is?

Lehet, hogy valami újat veszel észre.

Ez már így is kapukat nyithat előtted, de halkan megsúgom, hogy ebben a helyzetben működik még néhány másik gondolkodási hiba is, például:

Elérhetőségi spirál (Availability Cascade), Szembetűnőségi torzítás (Salience Bias), Érzelmi túlértékelés (Impact Bias)

2. gondolkodási hiba: Visszacsapáshatás
(Backfire Effect)

A gyereked túl sok időt tölt a számítógép előtt.

Ezt látod nap, mint nap, és nem örülsz neki.

Megpróbálsz hatni rá és elmagyarázod, hogy ez káros, elidegenít, függőséget okozhat, ráadásul a mozgás is hiányzik az életéből.

Erre azonban ő csak megemeli a hangját, ideges lesz és becsapja az ajtót.

Vagy csak csendben végighallgat, bólogat, de ugyanúgy visszaül a gép elé.

Nemcsak, hogy nem gondolja újra a viselkedését, hanem még jobban ragaszkodik hozzá.

Mintha a te aggodalmad csak megerősítené benne, hogy „ő tudja jól”.

Még többet fog gépezni, vagyis csak rátettél a lapáttal a már amúgy is problémás helyzetre.

Nem közelebb hoz, hanem távolabb lök.

A legfájdalmasabb pedig az egészben az, hogy jó szándékból jön: segíteni akarsz, és pont ez vált ki védekezést.

Hogyan fordíthatod a javadra a gondolati csapdát?

2. felhasználási mód: Felismered MÁSOK mintáit – és változtatsz

Amikor tudod, hogy ilyen torzítás létezik, akkor nem sértődsz meg, ha valaki ellenáll, sőt: nem veszed személyes kudarcnak, ha nem hallgat rád.

Ráadásul, ha észreveszed a másik mintáját, tudsz változtatni a megközelítéseden is:

• Legközelebb nem ugyanazt teszed, mert tudod, hogy nem működik (nem tetézed a bajt).
• Felismerheted, ha nincs közvetlen hatásod a másikra (mert van ilyen), és várhatsz egy ideig – néha magától is alakul a helyzet.
• Kipróbálhatsz valami újat – nemcsak egyféleképpen lehet hatni a másik emberre.

Megjegyzés: Ebben a helyzetben működhet még: Ben Franklin-hatás (Ben Franklin Effect), Status quo torzítás (Status Quo Bias), Motivált érvelés (Motivated Reasoning)

3. gondolkodási hiba:
Csúcs–vég szabály (Peak–End Rule)

Képzeld el, hogy elutazol valahová, amire már régóta vágytál.

Az időjárás nem túl jó. A szállás egy kicsit lelakott. Az első nap el is tévedsz, és drágábban étkezel, mint szerettél volna. És aztán így telik el öt nap. Semmi sem jön össze.

Az utolsó este azonban egy tengerparti étteremben vacsorázol.

A naplemente mesébe illő. A pincér kedves. A háttérzenét elmented a telefonodra, annyira tetszik. Megismerkedsz néhány kedves emberrel, telefonszámot is cseréltek. A hangulat tökéletes.

Amikor pedig hazatérsz, nem is emlékszel már a kellemetlenségekre – csak arra az utolsó estére.

Azt mondod: „Ez egy csodálatos utazás volt.”

Az emlékeink nem objektívek – inkább olyanok, mint egy rövid összefoglaló, amiből csak pár jelenet marad meg.

Hogyan fordíthatod a javadra a gondolati csapdát?

3. felhasználási mód: Tudatosan alkalmazod a gondolati torzítást

Minél több kognitív torzítást ismersz, annál több esetben lesz lehetőség azokat szándékosan alkalmazni – természetesen segítő szándékkal.

Jelen esetben, ha tudod, hogy egy esemény vagy emlék megítélésénél a vége meghatározó, akkor képes vagy pozitívan zárni egy egyébként negatív helyzetet is.

Példák:

• Egy napot a gyerekeddel végig veszekedéssel töltöttetek – de este elmentek együtt fagyizni. Este már nevetgélve, jó hangulatban zárhatjátok a napot.
• Valaki leiratkozik a hírleveledről. A leiratkozási oldal azonban tartalmaz egy letölthető e-bookot, egy ajándékot, amit magával vihet. A hatás? Jó érzésekkel távozik, és van rá esély, hogy még visszatér.

Ebben a helyzetben működhet még:

Rózsaszín visszaemlékezés (Rosy Retrospection), Érzelmi túlértékelés (Impact Bias), Közelmúlt-hatás (Recency Effect)

És most jön a döntés – a tiéd:

Három kognitív torzítást ismertél meg, mindhárom gyakori, minden bizonnyal a te életedben is jelen van.

Megerősítési torzítás, visszacsapáshatás, csúcs-vég szabály.

Három felhasználási módot kaptál, amit bármikor alkalmazhatsz:

• A saját viselkedésed megfigyelése és változtatása
• Másokkal való kommunikáció hatékonyabbá tétele
• A gondolkodási torzítások szándékos alkalmazása a céljaidnak megfelelően

Írd meg, mit gondolsz – vagy csak figyeld meg a következő napodban, hol bukkannak fel ezek a minták.
Mert fel fognak – kérdés, észreveszed-e őket.

Ez elég hülye kérdés. Az a jó kérdés, szereted-e vagy sem.Én szeretem. Az is igaz, hogy már jó ideje nem játszottam vele, aminek a legfőbb oka, hogy nem engedem meg magamnak, hogy időt szakítsak rá, illetve piszok rendetlen vagyok, és elhagyom a darabokat.

De, amikor mégis összeül a család, hogy kirakjunk egy nagyobb képet, akkor egy rendkívül kellemes, nyugodt és elmerült tevékenységet jelent a játék. Egyfajta meditációnak is felfogható.

Két dolgot azért tudok mondani, ami népszerűvé teszi a játékot.Az egyik, hogy végtelen variációban ábrázolhat különféle gyönyörű képeket. Mert nemcsak az számít, hogy mekkora, vagy hány darabos, hanem - és talán ez a legfontosabb -, hogy mit ábrázol.A másik, hogy egy 2-3 éves gyerekkel is játszhatod. Nekünk volt egy hatalmas, rajolz buszt ábrázoló kirakónk, a darabjai akkorák voltak, mint egy nagyobb csempe – imádták a gyerekek.

Hogy kerül a csizma az asztalra?

Vagyis mi a jó fenét keres ez a bejegyzés, ami a puzzle játékról szól, egy önfejlesztésről szóló blogba?

A válasz egyszerű.

Az önfejlesztés egyik legerősebb eszköze a metafora. 

A metafora az, ha a valóságot vagy annak egy részét egy konkrét tárggyal (fogalommal, dologgal) azonosítod. A valóság egy része lehet egy problémád, egy célod, a párkapcsolatod, te magad vagy a világ.

Néhány példa:

• Az élet egy utazás.
• Az önismeret egy hatalmas tükör.
• A párkapcsolat egy hajó.
• A társadalom egy hangyaboly.
• Az emberi agy egy számítógép.
• A tudatos és tudattal elme egy jéghegy.
• A szerelem egy kulcs.
• Az idő pénz.
• A munkahelyem egy dili
• a nejem egy sárkány

És így tovább.

De mi értelme ezeknek a képzettársításoknak?

Elmondom. Egy problémát meg lehet oldani tudatosan. HA meg lehet. És ha nem, akkor vagy elakadtál, és akkor annyi, vagy mész a másik, a mélyebb és bölcsebbik úton, ami a tudattalan elme világa.

Például:

Az idő pénz.

Elcsépelt? Lehet. De:

• A pénz kamatozik. — > Hogyan kamatoztathatnád az idődet?
• A pénzt befektetheted pl. ingatlanba. —> Az idődet tanulásba fektetheted.
• Passzív jövedelem. –> Automatizálás (valami helyetted dolgozik, időt termel neked).
• A pénz pazarolható. –> Az idődet ostobaságokkal is töltheted.
• A pénz megtakarítható. —> Az idő is, okosan.

Érted már? Ha gondjaid vannak az idővel, használd a pénz metaforáját.

De ez még csak a kezdet. A metaforát használhatod még számtalan egyéb dologra is.

És akkor a kirakó...

Nos, a kirakó egy rendkívül erőteljes metaforája az életednek.

Az életed ugyanis egy hatalmas kirakó.

És épp ezért, nagyon fontos, hogy:

• Mi van a doboz tetején?
• Milyen főbb motívumokat ábrázol?
• Hány darabos?
• Mekkora?
• Megvan minden darab?
• Hogyan rakod ki?
• Már kiraktad a széleket?
• Vagy középről indulsz?
• Megvannak a sarkok?
• Mi van, ha egy darab sehogy sem passzol?
• A nagy kirakó is illeszkedik valami nagyobb egészhez?

Ha megértetted a metaforikus gondolkodás lényegét, akkor már látod, milyen izgalmas ez a gondolkodási forma.

Hát így kerül a csizma az asztalra.

Eszedbe jutott valami? Ne fogd vissza magad - írj egy hozzászólást.

S ha magad is komolyabban foglalkoznál egy metaforával, ne maradj le a következő online műhelyről!

De mi is valójában a metafora? A Wikipédia definíciója szerint a metafora az ógörög "μεταφορά" szóból származik, ami átvitelt jelent. Tulajdonképpen egy összevont, egybecsúsztatott hasonlat, két fogalom vagy tulajdonság közötti tartalmi-hangulati hasonlóságon alapuló szókép.

A metafora azonban sokkal több, mint irodalmi eszköz. George Lakoff kognitív nyelvész volt az első, aki felvetette, hogy a metafora alapvetően befolyásolja gondolkodásunkat, világlátásunkat. Mindennapi nyelvhasználatunkban is hemzsegnek a metaforák – gondoljunk csak az olyan kifejezésekre, mint "az idő pénz",  "ez az iroda egy bolondok háza", és idetartozik a"részeg disznó" meg a "vén szatyor" is, de az igazán elvetemült metaforisták (nincs ilyen szó) (most már van) azt mondják, hogy a szék lába meg a bögre füle is metafora (csak a bögre meg ne hallja ezt).

A metafora tehát nem csupán nyelvi díszítőelem, hanem gondolkodásunk szerves része. Segítségével képesek vagyunk absztrakt fogalmakat konkrét, érzékelhető formában kifejezni. Amikor azt mondjuk: "Az élet egy utazás", az élet összetett, nehezen megfogható fogalmát egy mindenki számára ismerős tapasztalattal tesszük érthetőbbé.

Képzeld el a tudatos elmédet úgy, mint az éjszakai égboltot. Miért pont úgy? Mert a jéghegyet már elcsépelték. Szóval a csillagos égbolt, amin látod a holdat, jó sok csillagot, vagy éppen semmit sem, mert felhős az ég. De valamit mindenképpen érzékelsz belőle. A tudattalan elméd ebben az esetben az Univerzum (népiesen a Zuniverzum), amelyben ott a végtelen űr naprendszerekkel, galaxisokkal, más civilizációkkal, fekete lyukakkal (ezeket a népmesékben csak fekete likaknak hívják), és felfoghatatlan mennyiségű rejtéllyel.

A tudatos elménk csodálatos eszköz, de korlátai is vannak. Egyszerre csak 7±2 információegységet tud kezelni, (szerintem a férfiaké a –2, a nőké meg a +2), és hajlamos megakadni a bejáratott gondolati sémákban. Ezzel szemben a tudattalan elménk hatalmas kapacitással rendelkezik, képes párhuzamosan feldolgozni az információkat, és gyakran talál olyan kreatív megoldásokat, amelyekre a tudatos gondolkodás képtelen.

Mielőtt a tudatos elmém gellert kapna a saját gondolatmenetemen, térjünk rá a metaforákra. A metaforák hidat képeznek a tudatos és a tudattalan elme között. (Érted, a híd is csak egy metafora.)

Amikor metaforikus formában beszélünk egy problémáról, a tudattalan elménk képes új összefüggéseket találni, miközben megkerüljük a tudatos elme korlátait és ellenállását.

Ez nagyon fontos. De menjünk csak tovább, mert egy sima (népiesen "mezei") metaforánál sokkal többet adhatnak az NLP varázslatos történetei.

Milton Erickson és a gyógyító metaforák

A metaforák terápiás alkalmazásának nagymestere Milton Erickson volt, akit az NLP egyik legfontosabb inspirálójaként tartanak számon. Erickson felismerte, hogy a közvetlen tanácsadás helyett gyakran hatékonyabb, ha metaforák és történetek segítségével kommunikálunk a tudattalan elmével.

Erickson híres volt arról, hogy látszólag egyszerű, mégis mélyen ható történeteket mesélt pácienseinek. Ezek a történetek gyakran látszólag nem kapcsolódtak közvetlenül a páciens problémájához, mégis segítettek a megoldás megtalálásában. Hogyan? A tudattalan elme képes volt a történetben rejlő mintákat és tanulságokat átvinni a valós problémára.

Erickson mélyen hitt abban, hogy a tudattalan nem direkt utasításokra reagál a legjobban, hanem képeken, történeteken, metaforákon keresztül lehet vele hatékonyan kommunikálni.

Például:

• Egy bénulással küzdő kliensnek egy bénult ló történetét mesélte el, amely valahogy mégis eljutott a folyóhoz, és inni tudott.
• Egy gyászoló páciensnek a tavasz visszatéréséről mesélt a hosszú tél után.

Erickson hipnotikus nyelvi mintái között kiemelt szerepet játszottak:

• A beágyazott utasítások
• A többértelmű kifejezések
• A metaforikus történetek
• A közvetett sugallatok

Ezek segítségével megkerülte a tudatos elme ellenállását, és közvetlenül a tudattalanhoz szólt. Ugye azért, milyen király egy cucc ez a metafora? Képzeld el, hogy nem kell győzködnöd a korlátolt tudatos elmét, hanem elosonhatsz mellette, és elmondhatod, amit akarsz a végtelen értelemmel rendelkező tudattalannak.

A jól megalkotott metaforikus történetek képesek enyhe transzállapotot előidézni. Ez nem valamiféle misztikus állapot, hanem a figyelem természetes beszűkülése, amit mindannyian megtapasztalunk, amikor például elmerülünk egy jó könyvben vagy filmben, vagy amikor elbambulunk a villamoson. Egyesek szerint a legmélyebb transzállapotokat szolfézsórákon és vállalati értekezleteken lehet átélni. Többen épp ezért már jógamatraccal érkeznek az utóbbira.

Az ilyen transzállapotokban a tudatos elme kritikai funkciói kissé háttérbe szorulnak, és a tudattalan elme nyitottabbá válik az új ötletek és megoldások befogadására. A mesék, történetek évezredek óta ezt az állapotot használják, hogy mélyebb igazságokat és tanulságokat közvetítsenek.

Hogyan idézhetünk elő transz állapotot történetekkel a gyakorlatban?

Csak néhány praktikus tanács, ha ma este el akarod varázsolni a párod:

1. Használjunk érzékletes leírásokat – aktiváljuk az összes érzékszervet a történetben.
2. Építsünk be választási lehetőségeket – a "nem tudom, melyik utat választod majd…" típusú mondatok aktiválják a belső keresést.
3. Alkalmazzunk időbeli átmeneteket – "miközben", "amint", "ahogy" szavakkal kössük össze a történet elemeit.
4. Meséljünk ritmikusan, nyugodt hangon – a hang dinamikájával és ritmusával is befolyásolhatjuk a hallgató állapotát.

Tipikus metaforák az önfejlesztésben

Az önfejlesztésben és terápiában bizonyos metaforák különösen hasznosnak bizonyultak:

• A kert metaforája: Az elménk olyan, mint egy kert, ahol gondolataink a növények. Milyen magokat ültetünk, és hogyan gondozzuk őket?
• Az utazás metaforája: Az élet vagy a fejlődés egy utazás, amelyben különböző állomásokon megyünk keresztül.
• A híd metaforája: A változás olyan, mint egy híd, amely összeköti a jelenlegi állapotot a kívánt állapottal.
• A folyó metaforája: Az élet olyan, mint egy folyó – néha csendes, néha viharos, de mindig halad előre.
• A színház metaforája: Életünkben különböző szerepeket játszunk, és időnként változtathatunk a forgatókönyvön.
• A kulcs metaforája: Nem mindenkinek van, de akinek van, az sem biztos, hogy használja. Mi van az ajtó mögött?

Ezek a metaforák keretet adnak a gondolkodásunknak, és segítenek értelmezni a tapasztalatainkat.

A mese a mesében: beágyazott metaforák

A beágyazott metafora olyan, mint egy orosz matrjoska baba – egy történeten belül egy másik történet rejlik. Ez különösen hatékony technika, mivel a tudattalan elme több szinten is képes értelmezni és feldolgozni az információt.

Milton Erickson gyakran alkalmazott ilyen beágyazott szerkezeteket:

1. Kezdett egy látszólag semleges történettel
2. Ezen belül mesélt egy másik történetet, amely már közelebb állt a páciens problémájához
3. A középső részben elhelyezte a legfontosabb üzenetet vagy megoldást
4. Majd visszatért a második történet lezárásához
5. Végül befejezte az eredeti történetet

Ez a struktúra lehetővé tette, hogy a legfontosabb üzenetek közvetlenül a tudattalanhoz jussanak el, miközben a tudatos figyelem a külső történet szálára összpontosít.

Metaforikus problémamegoldás a mindennapokban

Hogy a jó csudában használhatjuk a metaforákat a mindennapi problémáink megoldására? Mert innen indult az egész okfejtésem.

Íme néhány gyakorlati tipp:

1. A probléma átkeretezése metaforával

Ha egy problémával küzdesz, próbáld megfogalmazni metaforaként:

• "Ez a probléma olyan, mint egy…"
• "Ez a helyzet olyan, mintha…"

Hagyd, hogy az első kép, ami eszedbe jut, vezessen. Ha például a problémád "olyan, mint egy labirintus", máris hasznos információkat nyersz: a labirintusokban vannak falak, de kijárat is; néha vissza kell fordulni, hogy előre juthass; felülnézetből könnyebb lenne látni a teljes képet…

2. A megoldás keresése a metaforán belül

Ha már van egy metaforád a problémára, tedd fel a kérdést: "Mi lenne a megoldás ebben a metaforában?"

• Ha a probléma egy zárva tartott ajtó, mi lenne a kulcs?
• Ha a probléma egy vihar, hogyan lehet átvészelni vagy elkerülni?

A metaforán belüli megoldások gyakran átfordíthatók a valós probléma megoldásaira.

3. A metafora megváltoztatása

Ha a metaforád negatív vagy korlátozó, próbáld meg átalakítani:

• "Ez a feladat nem hegy, amit meg kell másznom, hanem folyó, amelyen navigálnom kell."
• "Ez nem zsákutca, hanem pihenőhely a hosszú úton."

A metafora megváltoztatásával megváltozik a problémához való viszonyulásod is.

A metaforák ereje az önismeretben

A metaforák nemcsak a problémamegoldásban, hanem az önismeret mélyítésében is segíthetnek. Figyeld meg, milyen metaforákat használsz magadra és az életedre! Ezek sokat elárulnak belső világodról és meggyőződéseidről.

Hogyan működnek a metaforák? Miért segítenek, amikor a tudatos gondolkodás nem?

Ez a kulcskérdés! A metaforák több szinten is hatnak:

1. Megkerülik az ellenállást

Amikor közvetlenül foglalkozunk egy problémával, a tudatos elménk gyakran védekező álláspontra helyezkedik. A metaforák közvetett útja megkerüli ezt az ellenállást, és új perspektívákat kínál.

2. Aktiválják a jobb agyféltekét

A tudatos, analitikus gondolkodás főként a bal agyféltekéhez kapcsolódik, míg a jobb agyfélteke inkább a holisztikus, intuitív gondolkodásért felelős. A metaforák aktiválják a jobb agyféltekét, így teljesebb képességeinket mozgósítják a problémamegoldásban.

3. Komplex mintázatokat tesznek érthetővé

A Wikipédia is megemlíti, hogy a metafora fontos szerepet játszik a természetes nyelvekben, amikor hiányzó elnevezéseket pótol vagy komplex fogalmakat tesz megfoghatóvá. Hasonlóképpen, személyes problémáinkat is gyakran nehéz közvetlenül megragadni – a metaforák segítenek formát adni a formátlannak.

4. Új asszociációkat teremtenek

A metaforák összekapcsolnak korábban nem összekapcsolt területeket az elménkben, ami új asszociációkat és megoldási lehetőségeket eredményez. Ez a kreatív gondolkodás lényege.

5. Érzelmi szinten is hatnak

A metaforák nem csak kognitív, hanem érzelmi szinten is működnek. Egy jó metafora képes megváltoztatni érzelmi viszonyulásunkat egy problémához, ami gyakran a megoldás kulcsa.

A mesék szerepe a fejlődésben – nem csak gyermekeknek!

A mesék a legősibb és legalapvetőbb metaforikus történetek, amelyek évezredek bölcsességét hordozzák. Bár általában a gyermekkorral asszociáljuk őket, valójában minden életkorban fontos szerepet játszhatnak. Nem véletlenül olyan népszerű a színház meg a mozi. Vagy a könyvek. Én például lelkes önfejlesztőként nem igazán tudok elolvasni egy önfejlesztő könyvet, mert sokkal jobban szeretem a történeteket.

A gyerekek számára a mesék segítenek megérteni az élet alapvető mintázatait és kihívásait biztonságos, szimbolikus formában. A felnőttek számára azonban ugyanezek a történetek mélyebb szinteken szólalhatnak meg, és segíthetnek életünk nagy kérdéseinek megválaszolásában.

A népmesék, mítoszok és modern történetek egyaránt működhetnek gyógyító metaforaként. Joseph Campbell, a híres mitológiakutató bemutatta, hogy a világ különböző kultúráinak történetei meglepően hasonló mintázatokat követnek – ezek a mintázatok rezonálnak lelkünk mélyebb rétegeivel.

Alkoss saját gyógyító történeteket!

A metaforák mint az élet iránytűi

A metaforák nem csupán nyelvünk díszítőelemei, hanem gondolkodásunk, érzéseink és cselekvéseink alapvető szervezőelvei. Ahogy a Wikipédia cikke is említi, a kognitív nyelvészetben a metafora egyszerre nyelvi, fogalmi, társadalmi, kulturális, testi és idegi jelenség.

Mindannyian a metaforák erdejében élünk – egyesek fák tudatosan választottak, mások öntudatlanul átvettek. Ha tudatosítjuk ezeket a metaforákat, és szükség esetén újakat alkotunk, valódi hatalomra tehetünk szert életünk alakításában.

Figyeld meg saját metaforáidat, játssz velük, alakítsd őket, és hagyd, hogy a tudattalan bölcsességed új utakat mutasson a kihívások leküzdésére! Ahogy Milton Erickson mondta: "A tudattalan elméd sokkal okosabb nálad" – és a metaforák jelentik az egyik leghatékonyabb módot, hogy kapcsolatba lépj ezzel a bölcsességgel.

Ha pedig szeretnéd velem együtt felfedezni a saját metaforáidat, kelj át velem az Átjárón. Magad is meg fogsz lepődni, milyen gazdag a tudattalanod világa.

Ha már egyszer kényelmes, jó, szép és biztonságos, legyen tényleg az.
Bár mindenhol azt lehet olvasni, hogy hagyd el a komfortzónádat, amivel bizonyos fokon egyet is értek, de azért maradjunk már egy kicsit idebent, és vegyük szemügyre, hogy vajon VALÓBAN annyira jó itt?

Egy igen fontos eleme ennek a területnek maga a környezet. A szoba, ahol dolgozol. A másik szoba, ahol alszol. A konyha, ahol főzöl, és persze az étkező, meg a fürdőszoba, meg a minden is. Szóval a lakásod, a házad, az otthonod.
Én ebben nem vagyok nagyon jó, kivéve akkor, ha a szűkebb környezetemről van szó. Pl. az asztalomon képes vagyok rendet tartani, s talán még a szobámban is. Mert a rend itt a minőséget határozza meg.
Tehát rakj rendet magad körül, és jobban fogod magad érezni a bőrödben. Mindent a helyére, és persze ki azzal, amire nincs szükséged (azért a kedves párodat kétszer is gondod meg).

És hasznos lehet beszerezni néhány praktikus, hasznos vagy éppen csak kellemes kelléket. Nekem például fontos a szék, amin ülök, a laptop, amin írok, a füzeteim és tollaim, de annak is tudok örülni, ha meg lehet gyújtani egy füstölőt, vagy jó zene szól. Puha takaró, kávé, néhány jó könyv, és ki se tudnál robbantani az ágyamból.
Ezek mind hozzájárulnak a komfortzónám minőségéhez.
Egy csomó mindent nem említettem, például a ruhákat (amiket viselsz), a macskákat (amiket nem), a hőmérsékletet, a szobanövényeket, az aprósüteményt - ezer apró kiegészítője lehet annak, hogy valóban jól érezd magad a kényelmi zónádban.

2. Tágítsd ki a határait!

Most akkor maradjunk az egyszerűség kedvéért még mindig a környezetnél, de még mindig a komfortzónán belül.
Minél kisebb a szóban forgó terület, annál korlátozottabb lesz az életed. Ha például csak a saját fotelodban érzed jól magad, akkor eléggé be lehetsz gyöpösödve az életedbe.
Az előző pontban a lakásodról beszéltünk, de most menj ki onnan. Csak gondolatban gondoltam, de amúgy mindegy, az is lehet, eleve kint vagy.
Mi van a házad körül? Ha szerencséd van (vagy elég pénzed), akkor a kerted. Ez nagyon jó, mert a kertedet is rendbe tudod rakni. És mégis odakint vagy, ez már óriási különbség. Sőt, az volna a normális, ha több időt töltenénk odakint, mind idebent.
Ha lakótelepen élsz, az sem nagy baj (én ott nőttem fel), de az fontos, hogy jól érzed ott magad. Az problémásabb helyzetet teremt, ha nem szereted a lakóhelyed, a várost, a falut, ahol élsz, de ebben az esetben is találhatsz olyan helyeket, ahol jól érzed magad. Én például kedvelem a kávézókat, a könyvtárat, a parkokat, az uszodát - sok helyen tudom magam komfortosan érezni. Ezt úgy értem, hogy el tudok menni úgy úszni vagy futni, hogy közben nem hagyom el a komfortzónámat. Félelmetes vagyok, komolyan mondom. 
Ha elsőre egy hely idegennek tűnik, akkor adj magadnak időt, hogy megszokd és ha tudod, megszeresd.

3. Hagyd el!

Ó, a fenébe, csak eljutottunk ide, még akkor is, ha ezzel ugyanazt mondom, ami a csapból is folyik. Amúgy nem baj az, víz is folyik a csapból, mégis megisszuk, senki sem mondja, hogy jaj de uncsi, már megint víz.
Ehhez már bátorságra van szükséged, és arra, hogy igenis bevállald az új helyzeteket, és csinálj valamit, ami próbára tesz, hogy aztán előbbre juthass az életedben. Mert azért, nézzünk szembe a rideg valósággal. A lehetőségek NEM a komfortzónádban várnak, hanem a nagyvilágban. És igazából már az előző pont is erről szólt, mert amikor "terepen vagy", és leküzdöd a nehézségeket, és megismered a lehetőségeket, és egyre biztosabban mozogsz, akkor egy idő után az is megszokottá válik.
Aztán lehet menni még tovább.

És itt jutottunk el az eredeti kérdéshez. 

Mikor vágtál bele utoljára valami NAGY dologba?
Mert hitem szerint erre van szükségünk. Azért a többes szám, mert nekem is erre van szükségem. Valami újat akarok, valami nagyszerűt, és tudod mit mondok? Egy csomó új dologgal megleptem már magam ebben az évben, de neked is tervezek ám ilyesmit.
Nem akarom azonban, hogy rólam szóljon ez az egész.

TE mit forgatsz épp a fejedben?

Tervezel valamit? Kiötöltél egy nagyszerű tervet? Fontolgatsz? Valami nagyszabású projektben settenkedsz?
Nagyon remélem, hogy igen.
Lehet, hogy eszed ágában és bogában sincsen. Lehet, hogy távol áll tőled. Talán nem akarod.
De szükséged van rá.

Szóval tessék iparkodni. Ez a legjobb pillanat, hogy belevágj egy fantasztikus új kalandban!
Mi is lesz az? Megosztod velem egy hozzászólásban?

1. Célok

Természetesen a célok. Az NLP rendkívül bölcsen megfogalmazta: Ha tudod, mit akarsz, könnyebben hozzájutsz. A fene se gondolta volna, nem igaz?

Az a baj az élettel, hogy magától is történik. Mindenképpen megöregszik az ember, akkor is, ha esze ágában sincs ezt megtenni.

Vagyis, mindenképpen szükséged van célokra. Sok-sok cél kell. Kezdjük azzal, hogy legyen egy gigászi életcélod. Valami bazi nagy cél. Ha nem elég nagy, akkor magasztalni kell. Legalább az egekig kell magasztalni, hogy elég vonzó legyen. Aztán kellenek majd kevésbe nagy célok, meg közepesek és egészen kicsik is. Ne csak az életednek legyen célja, hanem a napodnak is.

Szóval tedd fel magadnak a kérdést: Mit akarok elérni ebben az életben? És hova akarok eljutni egy éven belül? Vajon mit tudok teljesíteni egyetlen hónap alatt? És mire fókuszálok ezen a szent napon?

Tipp: A célokat jó leírni. Erőt ad nekik. Meg neked is.

2. Önállóság

Életbevágóan fontos, hogy ne légy nyámnyila. A talpadra kell esni, nem a fejedre. A célok nem azért vannak, hogy majd valaki más érje el azokat helyetted és neked. Aktívnak kell lenned. Proaktív, interaktív, hiperaktív, akármilyen aktív is, csak csináld.

Az önállóság azt jelenti, hogy képes vagy egyedül is tenni a dolgod. Természetesen elfogadhatsz segítséget, sőt, kérhetsz is! Mi több, másokat is dolgoztathatsz, megbízhatsz, felhatalmazhatsz, hogy szerezzék meg neked, amire szükséged van.

Amire azonban nagyon figyelj, hogy soha ne várakozz másokra. Mindig te következel.

Szóval, gondolkozz csak el, hogy van-e valami, amire várakozol éppen? Vagy valaki? Hogy majd felhívjon, vagy jelentkezzen, vagy megkérdezze tőled, hogy segítsen-e? Hogy kitavaszodjon, hogy eljöjjön a te időd, hogy aludjál még rá egyet?

Ne álltasd magad. A halogatás az a kesztyű, amibe az ördög keze bújik. Magadtól is menni kell az úton.

3. Kitartás

Vannak emberek, akik egy hét alatt akarják elérni az éves céljukat, s ha nem látják eredményét, feladják. Ideje szembenézni a tényekkel. Az eredményekért keményen meg kell dolgozni. És nincs olyan, hogy jó munkához idő kell. Nem idő kell hozzá, hanem munka. Sok munka, jó sok munka.

Gondolj arra, hogy semmi mást sem kell csinálnod, minthogy teszed a dolgod, és ha ezt nem hagyod abba, akkor törvényszerűen el fogod érni a célod. Persze, az sem mindegy, mit teszel, hogyan, de abban biztos lehetsz, hogy ha nem használsz valamit, akkor az nem is fog működni. Fekvőtámasz? Á, nekem nem jött be. Megcsináltam tízet, és kicsit sem lettem izmos.

Tipikus hülyeség: a fogyókúra. A fogyáshoz nem kúra kell, hanem egészséges életmód. Permanens változás.

Nem tetszik a jelenlegi életed? Mennyi időt szánsz rá, hogy megváltoztasd? (A helyes válasz: Az összeset arra kell szánnod.)

4. Kommunikáció

Ajaj, beszélni kellene emberekkel. Jaj, de nem merek. Olyan zárkózott vagyok. Introvertált vagyok, a teszten is az jött ki. Tessék szíves békén hagyni. Nem hívok fel senkit, sőt! Fel se veszem, ha nem az anyukám az.

Az a nagy igazság, hogy egyedül nem megy, Vagy csak nagyon nehezen. Az az ember, aki bármilyen okból kerüli a kommunikációs helyzeteket, sosem lehet sikeres. Beszélni KELL másokkal. Nem baj, ha kínosan indul, nem baj, ha zavarban vagy, az sem baj, ha tele a gatya, csak beszélj más emberekkel, mert te is ember vagy, és az egyik legfontosabb képességed, hogy kapcsolatot tudsz teremteni.

Ha főállású remeteként élsz egy eldugott barlangban, ideiglenesen felmentést kaphatsz kommunikációból. Egyébként nem.

Fogadjunk, hogy valakit fel kéne hívnod. Ide a rozsdás bökőt, hogy halogatod egy email elküldését. És hogy valakivel nem beszéltél meg valamit.

Nos, itt az idő.

5. Optimizmus

Tudod, milyen lesz a holnap? Én tudom. Csodás, nagyszerű, fantasztikus! Legalábbis arra készülök, és mindent megteszek, hogy az legyen.

Be szokott jönni? Többnyire igen. Kivéve, amikor ritka szar napom van. Olyankor tudod mit teszek? Megvonom a vállam. Van ilyen! De akkor is úgy készülök, hogy minden rendbe fog jönni.

Nem akarok itt térdig gázolni a csillámpónifingban. Nem állítom, hogy az élet szép. De semmi értelme depresszióba esni amiatt, hogy nem mindig minden úgy alakul, ahogyan azt megálmodtad. Az optimizmus azt jelenti, hogy a legtöbb helyzetben képes vagy jól érezni magad, és igyekszel a legjobbat kihozni az életedből.

Attól még tenni is kell érte. De az már teljesen más tészta.

6. Érvényesülés

Ez már keményebb pálya. Az érvényesülés azt jelenti, hogy kihasználod az előnyödet. Hogy igenis, megkéred az árát a munkádnak. Használod az erőforrásaidat, mégpedig jól.

Az érvényesülés igen összetett dolog. Kell hozzá önbizalom, megfelelő önértékelés, kommunikációs készség és még üzleti érzék is. Ha nem tudsz érvényesülni, elfecsérelheted az életed. Ha valamiben tehetséges vagy, de nem bontakoztatod ki a képességeid, akkor nemcsak magaddal tolsz ki, hanem a világgal is.

Biztos vagy abban, hogy azon a szinten élsz, amit megérdemelsz? Hogy az életed minősége összhangban van a belső értékeiddel? Remélem, nem arra vársz, hogy valaki felfigyeljen rád, vagy rád mosolyogjon a szerencse. Ha igen, vissza a kettes ponthoz.

7. Szeretet

Ez elég fura, de szeretet nélkül nem igazán lehetsz boldog. És a szeretet alatt egészen pontosan szeretést meg viszontszeretést értek. És nem kell az egész világot a kebeledre ölelni - még mit nem, azt a sok idiótát! Elég egyetlen földi teremtmény is ahhoz. Az sem baj, ha nem ember, hanem mondjuk egy kutya. De kell szeretned valakit, különben az egész csudálatos életed poros és szürke díszlet lesz csupán.

És természetesen szeretve lenni is fontos. Én nagyon bírom, ha szeretnek. Egyből tudom, hogy szeretnivaló vagyok, meg fontos, meg minden. A mindent élvezem a legjobban.

Szóval egyetlen pici szeretés már értelmet adhat az életednek, de persze még jobb, ha fürösztenek benne. És te se fukarkodj az ölelésekkel. Mert nem összeszorított fogakkal, a telefonod képernyőjébe temetkezve és némán kell szeretni. A szereret akkor születik meg igazán, amikor kifejezed azt.

Én például szeretem a Zserbót. Nem a zserbót, bár azt is, csak az egy cukorbomba, s nem tesz jót az alakomnak. A Zserbóról beszélek, aki az egyik macskánk. És este, amikor már olvasunk az ágyban, az eszünkbe jut, hogy hol van Zserbóka. Mert mindig ide szokott feküdni hozzánk az ágyba. És ha nincs itt, akkor biztosan kint maradt az udvaron. És akkor most ott didereg a fagyos nyári éjszakában egyedül. De hát a francnak sincs kedve kibújni az ágyból, lecaplatni a lépcsőn, kitárni az ajtót a koromfekete hátsó kert felé, és kiabálni neki.

De nincs mit tenni. Az a hülye szeretet működésbe lép, és muszáj lemenni érte és óbégatni a sötét éjben. És akkor egyből jön, szalad, a semmiből tűnik elő. És fel a lépcsőn, be az ágyba, mint a nyíl, s hangos dorombolások között elhelyezkedik, és reggelig ki sem mászik.

Igen, beengedjük az ágyba a macskát. Szörnyű, tudom, macskaszőr, meg bajusz, meg minden. De hát, lehet mit tenni? Csak nem tilthatjuk meg a macskának, hogy feljöjjön, amikor a kutya is ott van? Égbekiáltó igazságtalanság volna, nem?

Azt hiszem, egy kicsit elkanyarodtam a témától. Ígérem, legközelebb nem teszem. 90 százalék, hogy be is tartom!

Nos, az Ikigai az a japán életszemlélet, amely az örömteli életről szól. Az Okinawa szigetén élőknek, akik között sokan az átlagosnál jóval magasabb életkort éltek meg, ez az életszemlélet nemcsak az élet értelmét, de annak élvezetét is jelentette. S miközben ez főként az apró pillanatok boldogságában bontakozott ki, mint például egy baráti beszélgetés, a napfelkelte látványa, egy tál finom étel elfogyasztása vagy egy séta a kertben, nagy népszerűségnek örvend a módszer nyugati megközelítése is, amely négy fontos területre osztja a japán bölcsességet.

Ez az a négy terület, amellyel neked is tisztában kell lenned.

Amit szeretsz

Manapság sokunknak erre vagy nincs ideje, vagy tévúton járunk. De amikor eljutunk azokhoz a tevékenységekhez, amelyet TÉNYLEG szeretünk, máris közelebb kerülünk az élet értelméhez.

Így az első kérdés, hogy tisztában vagy-e azzal, mit szeretsz igazán csinálni?

Én kapásból fel tudok sorolni egy csomó dolgot, például szeretek írni, olvasni, alkotni, a családommal értékes időt tölteni, szeretem a fizikai munkát is, a zenét, a jó ételeket. Alapvetően a csináláson van a hangsúly, tehát te is tevékenységekre gondolj!

A második kérdés, hogy mennyire értékesek ezek a dolgok. Ha nem egyértelműen pozitív a hatásuk, elgondolkodhatsz azon, vajon valóban "érdemes-e szeretned", vagy csinálnod ezeket. Nem feltétlenül helyénvaló például a káros szenvedélyek űzése, a zombi módra történő képernyőbámulás, az őrült módon történő vásárolgatások és hasonlók.

A harmadik, hogy ténylegesen csinálod-e azokat, amiket szeretsz, vagy csak vágysz utánuk. Én például, ha nem tudok olvasni, egy idő után kezdek kiakadni. Ugyanígy az írásra is szükségem van.

Vagyis:

Kell, hogy olyan dolgokat csinálj rendszeresen, amelyek örömöt okoznak neked.

Amiben jó vagy

A következő tevékenységek azok, amelyekben jó vagy.

Fel se merüljön benned, hogy te semmiben sem vagy jó. Mindenkinek megvan a maga erőssége, még akkor is, ha az nem feltételnül egy közkedvelt vagy hasznos tevékenység. A számítógépen történő játék például nem feltétlenül hasznos, de el kell ismernünk, hogy sokan mesteri szinten képesek űzni ezt a tevékenységet. Tehát ez is idetartozik.

Itt felmerülhetnek azok a fogalmak, hogy mi az, amihez jó érzéked van, vagy amiben tehetséges vagy. Én például már gyerekkoromban is jól írtam. Tehát írásban jó vagyok. És képes vagyok kreatív megoldásokat találni rövid idő alatt olyan problémákra, amelyeket mások egyáltalán nem tudnak megoldani. Jó vagyok abban is, hogy nem ideális körülmények között jól érezzem magam. Ez most nem nagyképűsködés, csak példákat sorolok fel.

Azok a képességek is ide sorolhatók, amelyeket megtanultál, tehát nem veled születtek. Később tettél szert ezekre.

Tehát, tisztában vagy azzal, mik azok a tevékenységek, amelyekben kifejezetten jó vagy?

Amire a világnak szüksége van

A világnak persze nagyon sokmindenre szüksége van, tehát nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy melyek azok a tevékenységek (nevezhetjük őket szolgáltatásoknak is), amelyekre te képes vagy ÉS a világnak is szüksége van rá.

Ha például nagyon jól tudsz autót vezetni, az ilyen, mert sokaknak igénye van rá, hogy valaki elvigye őket autóval máshová. Ha jól főzöl, nem vitás, hogy sokaknak hasznára válhatsz.

Én például szeretek olvasni - de a világnak tökre nincs szüksége rá, hogy én olvassak. Csak nekem. Ez tehát nem igazán tartozik ide.

Amit fel kell ismerned: Nagyon sok mindenre képes vagy és a világnak nagyon szélesek az igényei. És nem számít, hogy valójában csinálod-e az adott dolgot, az a fontos, hogy képes volnál-e rá.

Amiért fizetnek

Hoppácska! Hogy jönnek ide, ezekhez a magasztos eszmékhez a piszkos anyagiak?

Hát, nagyon jól. Majd amikor a hegyekben fogok a barlangomban meditálni, akkor nem fogok foglalkozni a pénzzel. Azt megelőzően azonban de. Nagyon is.

Szóval, az utolsó kérdés így szól: Mi az a dolog, amire képes vagy, és még pénzt is kaphatsz érte? És most nem az a kérdés, hogy csinálod-e azt a dolgot, az azonban már jelent valamit, hogy mennyit fizetnének érte.

Azt gondolom, ez a negyedik terület nem maradhat ki az életünkből. Mert elképzelhető, hogy nem igazán élvezzük, amit csinálunk, még az sem biztos, hogy nagyon jók vagyunk benne, s lehet, nem érezzük, hogy a világnak különösebben igénye volna rá - de muszáj megkapni a fizetésünket, különben ellehetetlenedne az életünk. Ráadásul nemcsak magunkért vagyunk felelősek, hanem a családunkért is.

Amit itt fontos átgondolni, hogy azon kívül, amivel most a kenyerünket keressük, mi másért volnának hajlandók még nekünk fizetni mások?

Hogyan tovább?

Nos, ha elolvastad ezt a bejegyzést, már az is hasznos lehet.

Ha el is gondolkodtál rajta (természetesen a saját életed tükrében), az még jobb.

Ha a legtöbbet akarod kihozni ebből az egészből, akkor írd is le a gondolataidat.

És persze, itt még nincs vége. Az igazán izgalmasak dolgok akkor történnek, amikor a fenti négy terület között ÁTFEDÉSEKET is találsz. Hogy melyik kettő, három vagy akár négy terület fedi át egymást, az is fontos kérdés. Beszélni is fogunk erről. Legközelebb.

Kérdeznék valamit!

Sőt, kérdezek is.
Szerinted melyik az a terület, amelyiken neked komolyabb feladatod volna? Melyiket kellene erősítened? Ha megosztod a gondolataid a hozzászólások között, lekötelezel.

Erre aztán temérdek példát lehet mondani, a legegyszerűbb, ha a határidőkre gondolsz. Hogy például van egy pályázat ebben a hónapban, és ha lecsapsz rá, akkor lehet neked sok-sok napelemed a tetődön állami támogatással, ha azonban kicsúszol a határidőből, akkor fújhatod (a gyertyákat, mert oda a napelemnek).

A marketingben ezt fel is használják vásárlásra ösztönözve a népet. Én is ezt teszem, és nyugodtan vessetek a mókusok elé, de szeretem. Ha valaminek van egy határideje, mondjuk egy kedvezménynek, szerintem az korrekt. Valamit valamiért. A kedvezményért cserébe annyit kérünk, hogy meghatározott időben történjen meg a vásárlás. Mert mondják néhányan, hogy jaj, de utálom a számlálókat, én aztán nem hagyom magam streszelni ezzel. Nekik is igazuk van, már abban, hogy nem hagyják magukat stresszelni, hiszen nehogy már a föld túrja a vakondot, mindenki saját maga hozza meg a döntéseit. Na, de abban nincsen igazuk, hogy utálják a szegény, szerencsétlen, nyamvadt számlálót. Hát, mit ártott az bárkinek is, nem? Már ketyegni sem szabad...

Miért jó a FOMO?

Nagyon sok oka van annak, hogy a FOMO egy kedves, hasznos és szerethető jószág.

Ha leírnám, ami sebtiben az eszembe jutott, ezek volnának azok:

A FOMO jó…

• Mert ráébreszt, hogy semmi sem örök.
• Mert motivál, hogy megszerezd, amire szükséged van.
• Mert saját magad is használhatod a céljaidhoz.
• Mert tudatosíthatja benned a fontos dolgokat, hogy például addig neveld a gyereked, amíg fel nem nő.
• Mert másokra is hathatsz vele. (Fiam, kihűl az ebéd).
• Mert segít abban, hogy ne maradj le a számodra fontos dolgokról.
• Mert hitelesebb leszel, ha tartod magad a határidőkhöz.

Gondolom, te is látod már, hogy se szeri, se száma nincs a FOMO előnyeinek. Na, jó, talán száma van, de szeri az biztosan nincsen. Legalábbis én nem tudok róla. (Te jó ég, mi az a szeri?)

És, mert igenis lehet kezdeni éssel mondatot, még azt is elakarom mondani, hogy

Miért rossz a FOMO?

A FOMO átkozott egy gonosz dög, hogy a franc essen belé.

Temérdek okom van ezt mondani, és meg is teszem.

Ha kapásból leírnám, ami az eszembe jut a FOMO hátrányairól, akkor azt mondanám:

A FOMO rossz..

• Mert olyan dolgokhoz rendelnek határidőket, amikhez nem kéne.
• Mert azt is megvetetik velünk a gonosz kereskedők és vállalkozók (hülye Tibi), amire semmi szükségünk.
• Mert folyton azt arcunkba tolják a számlálókat.
• Mert nélküle is van elég stressz az életünkben.
• Mert mi van akkor a Mindfulness-szel?
• Mert itt vannak azok a hülye számlák (nem mindegy nekik, mikor fizetek?).
• Mert az agyamra megy a szundi gomb a reggeli ébresztésnél.

Nos, örülök neki, hogy sikerült kidomborítani a FOMO előnyeit, és behomorítani a hátrányait. Biztos vagyok benne, hogy neked is megvan a magad kialakult véleménye a témáról. Ha csak megvolt, de most aztán tökre összevartalak, hát, én kérek elnézést. Főleg azért, mert ezzel még nincs vége.

Itt van ugyanis a

JOMO

A JOMO egyidős a FOMO-val. Egyszerre láttak napvilágot, mondhatnánk ikrek. Majdnem egypetéjűek, de mégsem, mert a FOMO alig várta, hogy megszülethessen, a JOMO azonban csak nem jött, csak nem jött. Természet Ősanyánk már épp egy hasi ultrahangon törte a fejét, amikor végül is, egy kis ímmel és egy kis ámmal, de valahogyan csak kicsusszant.

Mert amikor apuci hazavontatta a már említett mamutcombot, és a család egy ősemberként rohant az etetőhöz, nem foglalkoztak egy cseppet sem azzal az apró ősemberkével, aki bizony nem vett részt a lakomában, lévén ő szívesebben szedegette a bogyókat, gyümölcsöket meg hasonlókat korábban már hivatkozott Természet Ősanyánk lágy ölén.

Ő ugyanis utálta a mamutcombot. Vegetáriánus volt, sőt, a végén már vegán, mert se tojás, se tej, érted, szóval így kifejezetten élvezte, hogy kimaradhat a buliból.

Így tehát már egészen érthető, hogy a JOMO a Joy Of Missing Out, vagyis a lemaradás öröme.

Fektessük le határozottabban is:

Természetesen a JOMO nem halt ki a dinókkal együtt, meg nélkülük sem, sőt, a sötét középkor után ma éli reneszánszát.

Ez érthető, hiszen a középkorban nagyon sok dolog volt, amiből a leghasznosabb volt kimaradni (pl. felnégyeltetés, kerékbe törés vagy karóba húzás), ámde napjainkban, mikor ezek a primitív és kegyetlen módszerek már nem dívnak, sajnos feltaláltak helyette kellemesebbnek tűnő, de még ártékonyabb elfoglaltságokat, mint például a futballhuligánság, a közösségi média, a politika és az iskolai ünnepségek.

Ezekből jobb kimaradni, de mindketten tudjuk, hogy a jéghegy csúcsát még meg sem karcoltam.

Épp ezért teljesen nyilvánvaló evidánciája van annak, hogy

A JOMO jó…

A JOMO egy rendkívül kedvező, hasznos, bájos, sőt szerethető teremtménye a világnak…

• Mert megment minket a hülye buliktól.
• Mert nem kell politizálnunk.
• Mert nyugodtan kuckózhatunk a komfortzónánkban.
• Mert szemrebbenés nélkül letörölhetjük a Facebook profilunkat.
• Mert nem kell elmenni a szülői értekezletre.
• Mert nem kell más emberekkel konfrontálódnunk.
• Mert már a nevében is benne van, hogy JO.

Nem is értem, mi lenne velünk JOMO nélkül.

(Köztünk legyen szólva, a lencsevégre kapott kisfiú nem ment el az évzáróra.)

Persze, mint minden éremnek, ennek is két oldala van, és nem egészséges csak az egyikre tekinteni.

Így, ha jobban is belegondolunk, és fontolóra vesszük a dolgot, s mielőtt megvetjük, még jól meg is hányjuk, akkor rövid úton belátható, hogy

A JOMO rossz…

Egy elfajzott, begyöpösödött és roppant makacs kártevőel állunk szemben. De amúgy a JOMO annyira gonosz, hogy háttal is állhatsz neki, akkor sem kímél. Sőt.

A JOMO rendkívüli módon rossz, mert…

• Felmentésként használod a kötelezettségeid alól.
• Elszigetel embertársaidtól.
• Belenyomorít a komfortzónádba.
• A képernyő elé szegez.
• Hizlalja a feneked.
• Felemészt minden önbizalmat.
• Remetévé tesz.

Nos, örülök, hogy sikerült tiszta vizet önteni a nyílt kártyák közé.

Mindig nagy öröm számomra, amikor ilyen fontos fogalmakat a helyére tehetek.

Ha vannak gondolataid, ötleteid, vagy csak úgy simán beszólnál, semmiképp se fogd vissza magad. Írj egy hozzászólást. De gyorsan. Lejár az idő.

De, azt hiszem, az árnyék fogalmát is definiálni kell, hogy jobban megértsd, hogyan is működik ez a módszer.

Mit nevezünk árnyéknak az árnyékmunka tekintetében?

Röviden: Az árnyék az a részünk, amelyet elrejtünk a világ és saját magunk elől.

Hogy néhány példát is mondjak, árnyék lehet

• Az elnyomott, elfelejtett vagy elutasított személyiségünk része. Olyan tulajdonságok, érzések, vágyak és emlékek összessége, amelyeket nem integráltunk tudatos személyiségünkbe.
• A társadalmi elvárásoknak és normáknak nem megfelelőnek ítélt aspektusok. Ezek lehetnek negatívnak tűnő tulajdonságok, mint például az agresszivitás, az irigység vagy a félelem, de akár pozitív tulajdonságok is, amelyeket a társadalom nem mindig támogat (pl. kreativitás, kezdeményező készség, önállóság).
• Azok a részek, amelyeket elrejtünk mások és saját magunk elől. Ezek lehetnek olyan traumatikus élményekből származó emlékek, amelyek túl fájdalmasak ahhoz, hogy szembenézzünk velük, vagy olyan képességek, amelyeket félelmünkben nem merünk kihasználni.

Úgy képzeld el tehát az árnyékmunkát, mint egy folyamatot, amelynek során tudatosan foglalkozol személyiséged azon részeivel, amelyeket ez idáig figyelmen kívül hagytál.

Nos, miután tisztáztuk az alapvető fogalmakat, lássuk, mi az az öt tévhit, amelyet ebben a cikkben szeretnék eloszlatni az árnyékmunkával kapcsolatban.

Miközben tagadhatatlanul találkozni fogsz olyan emlékekkel, amelyeket fájdalmas lehet felidézni, a fájdalom egy idő után enyhülni fog. A tüske eltávolítása is fájdalmas, mégsem akarjuk úgy leélni az életünket, hogy magunkban hordjuk a tüskét.

Ugyanakkor a félelmeink gyakran alaptalanok. Talán évekig rettegsz egy vizsgálattól, s amikor végre rászánod magad, és elmész, kiderül, hogy semmiféle fájdalommal nem jár, sőt, kifejezetten kellemes. Van ilyen.

Az árnyékmunka során is érhetnek kellemes meglepetések. Talán az árnyék, amelyet felfedezel, a saját szabadságod, amelyet eddig elfojtottál. Mit gondolsz, milyen örömmel járhat újra felfedezni az eddig megtagadott nagyszerű belső erőforrásaidat? Lehet fájdalmas újra nevetni, másokhoz kapcsolódni, élni?

Az árnyékmunka néha fájdalmas, de megéri bátran elindulni a saját belső utadon.

Van, aki azt gondolja, az árnyékmunka csak egy újabb üzleti húzás, és nincs komolyabb alapja. Valójában azonban az árnyékmunka a pszichológia egyik ágának tekinthető, amely az önismeret mélyítését és a személyiségfejlődést támogatja. Azáltal, hogy segít neked, hogy tudatosítsd és elfogadd az árnyékaidat, az árnyékmunka számos pszichológiai probléma megoldásában is hatékony lehet.

Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter volt az, aki először részletesen kifejtette az árnyék fogalmát. Jung szerint az árnyék az egyéniségnek az a része, amelyet elnyomunk, mert nem felel meg a társadalmi elvárásoknak vagy a saját ideális képünknek.

De az árnyékmunka kapcsolódik más pszichológiai irányzatokhoz is, mint például a Gestalt-terápiához, a pszichoanalízishez és a humanisztikus pszichológiához. Ezek az irányzatok mind hangsúlyozzák az önismeret, az érzelmek kifejezésének és az egységes személyiség kialakításának fontosságát.

Egy komolyan megalapozott önfejlesztő folyamatról van szó.

Egyértelmű, hogy aki depressziós, vagy komoly függőségei vannak, esetleg fél az emberektől vagy az önbizalma a béka hátsó fertálya alatt helyezkedik el, annak bőséges feladata lesz az árnyékmunka során.

Ha azonban te kiegyensúlyozott, harmonikus életet élsz, a helyén van a szíved és bátorságnak sem vagy híjában - nos, akkor is vannak árnyékaid.

Biztos lehetsz benne, hogy árnyékaid voltak, vannak és lesznek is. Hogy miért? Mert az árnyékok a személyiségünk hasznos részei, amelyek csak arra várnak, hogy felszabadítsuk őket. Mivel számuk igen nagy, nem fogod tudni az összeset a valós személyiségedbe integrálni.

Nincs olyan, hogy elérjük létünk csúcsát. Mindig lehet fejlődni, mindig lesznek megoldatlan problémáink. Ha te eleve jól érzed magad a bőrödben, az árnyékmunka további dimenziókat nyit az életedben.

Dehogy. Ennek két oka is van.

Az egyik ok: Az árnyékmunka elég “melós” önfejlesztő folyamat. Ne úgy képzeld el, hogy belép a szobába a Királyfi Jenő, és egy varázspálcával feléd suhint, és akkor egyszer csak megszűnik minden problémád.

Az árnyékmunka hosszan tartó, komoly önmunkát jelent. Először is használni kell a fejedet, ráadásul másképpen, mint ahogy megszoktad. Másrészről írni kell. Az árnyékmunka belső útját szabad írással tudod a legkönnyebben bejárni. A papíron történő gondolkodás olyan teret ad a kreativitásodnak, amelyet más úton nehezen érhetnél el. De egy szabad írás gyakorlatot húsz perc nem fog megállítani. Egy mélyebb gyakorlat során akár 60-90 percig is írhatsz. Az árnyékmunkát érdemes hónapokon át folytatni, DE önmagában akkor sem elég a problémák megoldásához. Túl egyszerű volna. Az árnyékmunka csupán felszabadít, hogy végre tehesd a dolgod.

A másik ok: Nem létezik olyan módszer, ami mindent megold. Ha azonban tévednék, kérlek, oszd meg velem, melyik az.

Nos, az árnyékmunka, ahogy azt már korábban említettem, a pszichológia egy ágának tekinthető. Továbbá az általam is alkalmazott árnyékmunkába erőteljesen integráltam a Neuro-lingvisztikus programozás (NLP) személyiségmodelljét és az előfeltevéseit is. Mindezeken túl az árnyékmunka során a Belső írás gyakorlatait is használjuk, és a metaforikus gondolkodást is segítségül hívjuk.

Mindezek ellenére semmiféle előképzettség nem szükséges hozzá. Az elmélet érthető, a gyakorlatokat bátran elkezdheted, semmit sem tudsz elrontani. Csak csinálni kell.

Ugyanakkor szükséged lesz pár dologra. Ezek közé tartozik a nyitottság, az őszinteség, a bátorság (hogy szembenézz személyiséged sötétebb oldalával), és az a képesség, amellyel kikapcsolod a fejedben ülő belső cenzort. Ha ezekkel rendelkezel, csodálatos út áll előtted.

Hogyan tovább?

A magasabb cél fontosabb a célnál. Cél lehet egy családi ház, amelynek a magasabb célja a biztonságos otthon és nyugodt öregkor. Cél lehet, hogy orvos legyél, a magasabb cél pedig, hogy embereket gyógyíthass (jó esetben). A magasabb cél mindig a cél felett áll, és több cél által is megvalósítható. Több ilyen magasabb célod is lehet, és a magasabb céloknak lehet egy még magasabb célja, amely már a spirituális felhőket karcolgatja.

05. Képességek

Nagyon nem mindegy, hogy mit tudsz megtenni, és mit nem. Ha nem tudsz angolul, vagy másféle idegen nyelvül, dobozba zártad magad. Ha nem tudsz úszni, veszélybe kerülhetsz. Sokkal könnyebb annak az élete, aki tud autót vezetni, biciklizni, másokkal könnyedén elbeszélgetni, meggyőzni a partnerét valamiről, egy hangszeren játszani, karatézni, kalácsot sütni, pókerezni - és persze nem kell mindenkinek mindent tudni, hanem a képességeidet a céljaidhoz hangolva érdemes ezzel foglalkozni.

06. Meggyőződések

Amiben hiszel. Figyelem: Nem az a kérdés, hogy mi az igaz! Az a kérdés, miben hiszel. Ha krónikus migréned van, és abban hiszel, gyógyíthatatlan, az nem támogat. Ha felvételizel, és meggyőződésed, hogy jó eséllyel túljutsz a vizsgákon, az támogat. Ha olyasmiben hiszel, ami alapvetően akadályoz (én egy szerencsétlen kis pondró vagyok), akkor az korlátozó hiedelem. Sose keresd a valóságot, helyette teremtsd meg a saját valóságodat!

07. Cselekvés

A valóra váltásról beszélek. Hiába rendelkezel ugyanis a számodra legfontosabb információkkal, hiába van a kezedben a siker kulcsa, ha nem használod azt. Gondolj csak bele, ha eddigi életed során minden pillanatban azt tetted volna, ami ésszerű, logikus, és a céljaid felé visz, vajon hol tartanál most? Minden bizonnyal már messze magad hagytad volna Pornóapátit - vagy talán épp ott lennél, ha ez volna az életcélod. A tetteid váltják valóra az álmaid. Ez ám tuti fix. Nem úszod meg másképp.

08. Szokások

Ha már tetteknél tartunk, vannak a NAGY tettek, amelyek megrengetik a világ fenekét (izé, fenekestül rengetik meg azt, érted, hogy értem), de azok viszonylag ritkák. Én nem igazán szeretek túl gyakran világot megváltani, nem a stílusom. A szokások azok az apró tettek, amelyek a legnagyobb célhoz is elvezethetnek. Mi, az amit következetesen minden nap megteszel? Melyek azok a tettek, amelyek törvényszerűen elhozzák a sikert? Ezekre kell fókuszálnod.

09. Környezet

Nagyon nem mindegy, hogy hol vagy. Hogy mi a helyszíne az otthonodnak, a munkádnak, a sportolásodnak, az étkezésednek, az alvásodnak, a mindenednek is. A környezeted meghatározó jelleggel bír, és ami a jó hír, nagyon könnyen tudsz rajta változtatni. Érdemes a rendre összpontosítani - ha minden a helyén van, te is a helyedre kerülsz majd.

10. Szerepek

Mert nemcsak egy helyzetben kell állnod a sarat. Számos szerepet betöltesz az életedben. Lehetsz például szülő és nagyszülő és gyermek is egyszerre, testvér és házastárs, üzletember és barát, szakértő, tanácsadó, halász, vadász, madarász, és vadakat terelő délutáni nevelőtanár. Tisztában vagy, milyen szerepeket töltesz be az életben? És mennyire vagy jó a szerepedben?

11. Idő

Valójában az idő a cselekvés egy dimenziója. Amikor nem cselekszel (pl. alszol, vagy Facebookozol), akkor az idő csak telik. Amikor azonban cselekszel, akkor te irányítod az életed. Épp ezért azzal kell foglalkoznod, hogy MIKOR cselekszel, MENNYI IDEIG csinálsz egy bizonyos dolgot, és mennyire TISZTA az az idő. A legtisztább idő az ÉNIDŐ. Minél több énidőd van, annál jobb. És minél kevesebb, (kapaszkodj meg), annál rosszabb. Brilliáns lángeszem van.

12. Erőforrások

Azok az életedben jelenlévő dolgok az erőforrások, amelyeket felhasználva közelebb kerülhetsz a céljaidhoz. Vannak külső erőforrások (pénz, telefon, feleség, ház, kutya, napozóágy, kerítés), és belső erőforrások (magabiztosság, nyugalom, nyelvtudás, kreativitás, makacsság, kíváncsiság). Az erőforrások vagy már megvannak, vagy meg kell azokat teremtenünk az életünkben. A ki nem használt erőforrások olyanok, mintha behúzott kézifékkel mennél fel a hegyre.

13. Pillérek

A pillérek életed támasztó oszlopai. Pillér lehet bármi az előző 12 pont közül. A pillérek azok a dolgok, amelyekre bizton támaszkodhatsz, mert erősek, támogatnak és meg is tartanak. Ha azonban csak egy pillér van az életedben, az nem egy életbiztosítás. Jó, ha legalább négy ilyen pillért meg tudsz nevezni az életedben. Ha egy kiesne, a három még stabilan megtart téged. A pilléreket nem igazán lehet pótolni, ha egyszer kihullanak. Lehet azonban helyettük másik pillért keresni.

Mi a csudát kezdjek ezzel a 13 dologgal?

Mindezekkel komolyabban is foglalkozunk az élő Önfejlesztő napon Egerben. Ott jelentős változásra számíthatsz. Ha azonban nem tudsz ott lenni, vagy később olvasod ezt a bejegyzést, akkor - ahogyan azt már javasoltam - tedd a következőket:

1. Fogj egy toillat meg egy füzetet.
2. Vedd elő a lista első elemét és írd össze róla a gondolataidat. Nálad miben jelentkezik a szóban forgó összetevő?
3. Menj sorban végig az összes ponton így.

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, kérlek, hagyj egy hozzászólást.

Ha nem, akkor légy szíves, szólj hozzá lentebb.

Csodás változásokat!

Eszedbe jutott valami? Kihagytam valamit?

Nagyon szeretem a hozzászólásokat!