Történetek a változáshoz
Folytatjuk az előző történetet. Amíg abban a nyelvi kétértelműséget használták fel a szerzők, most egy kedves metaforával érnek el fantasztikus változást.
Esettanulmány #7: A keréknyom fogságában
Phillip: Bejött hozzánk egy nő, aki nem orvosi eset volt, hanem elvált.
Teljesen leblokkolt, nem tudta, mit tegyen. A válása után rászállt az üzlet – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Azelőtt sosem foglalkozott az üzlettel, de most az övé volt, és fogalma sem volt, mit kezdjen vele, vagy hogyan kezelje a felmerülő helyzeteket, az összes pénzügyet, pedig az emberek elmondták neki, hogy mit is kellene tennie.
Voltak emberek, akik tanácsokkal látták el, hogy ebben vagy abban a helyzetben mit tehet. És még mindig nem tudott továbblépni.
Így elmeséltem neki a béka történetét, aki az úton ugrándozik. A béka meghall egy hangot: "brekeke", és megáll. Így szól: "Valahol a közelben kell lennie egy másik békának, mert ez békahang volt, és nem én adtam ki."
Aztán ugrik még egyet, és megint hallja, hogy "brekeke", de még mindig nem találja a másik békát. Gyorsan ugrik egyet aztán megáll, és fülel, és hallja, hogy "brekeke", s a hang irányába fordulva észrevesz egy lyukat az úton.
Odaugrál hát és belekukkant a lyukba, és valóban, egy keréknyomban ott csücsül egy béka. Azt mondja neki: "Mit csinálsz Te abban a keréknyomban?"
A béka a keréknyomból így felel: "Nem tudom. Csak ugráltam itt az úton a gondolataimba merülve, és nem igazán figyeltem semmire, és beleestem ebbe a keréknyomba, és nem tudok kiugrani innen. Segítenél nekem?"
A béka az út tetején persze igazán jó szamaritánus, és azt mondja: "Hogyne, fogd meg a kezem!" Azzal lenyújtja a kezét a lyukba, a másik pedig ugrik, ugrik, ugrik, de nem éri el a kezét.
Erre a béka a keréknyomban így szól: "Van egy ötletem! Miért nem nyújtod le inkább a lábadat?" A béka lába hosszabb, mint a béka keze. Így hát ugrik, ugrik és ugrik, de a lábát sem éri el. Még mindig nem tud kijutni. Így szól hát a béka a keréknyomban: "Van egy másik ötletem. Miért nem jössz le ide, hogy a hátadra felmásszak és ki tudjak innen ugrani?"
Nos, a béka az útról így válaszol: "Nem igazán tetszik ez az ötlet. Ha leugrok oda, valószínűleg én is ugyanúgy ott ragadnék, mint te. Mennem kell, egy csomó dolgom van még. Sok szerencsét!"
Leugrik hát az útról, és megy tovább. Úgy 50-60 méterre járhat a kaszálón, amikor azt hallja: "brekeke" – és ahogy megfordul, ott jön mögötte a másik béka. Így szól: "Várj egy percet! Épp most hagytalak ott téged abban a keréknyomban. Azt mondtad, már régóta ott vagy és nem tudsz kiugrani.
Sokat próbáltam neked segíteni, de nem tudtam, most meg egyszer csak itt vagy mögöttem. Mi történt?"
A béka így válaszolt: "Jött egy kamion."
Norma: A nő teljes zavarban ült, és azt mondta: "Nem értem. Minek mondták el nekem ezt az ostoba mesét?"
Phillip: Azt válaszoltam: "Csak elmondtam, de nem fogom elmagyarázni."
Norma: A nő hozzám fordult, és így szólt: "Csinos összeget fizetek maguknak. Mondja el, mit jelent ez a történet!" Azt mondtam neki: "Ez olyan volna, mintha egy üres narancshéjat adnék magának, amiből kiszedtem a narancs húsát, és csak egy üres narancshéj maradna meg magának. Én sem fogom elmagyarázni." A nő rettentő dühös lett és elviharzott, utána pedig jó pár hétig nem láttuk őt a programjai és a saját elfoglaltságaink miatt. Néhány héttel később visszatér. Leül a székbe, és azt mondja. "Új bankszámlát nyitottam. Lecseréltem a bankfiókjaimat, megváltoztattam a cég nevét."
Sorban elmondja, mi mindent tett, hogy fellendítse az üzletet, ami a válás után rámaradt. Aztán leül, sóhajt egy nagyot, és így szól:
Phillip: "Azt hiszem, jött a kamionom."
Norma: Ez volt az a pillanat, amikor megértette a történetet.
Fordította: Szűcs Tibor