„S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.”
…írja Petőfi. De hogyhogy „látszék”? Hiszen az idő nem látható, nem tapintható, se illata, se hangja nincs. Mégis létezik, hiszen telik. Ezt tudjuk, mi, emberek.
Az élettelen anyag, mint például a bolygók, viszont nem is tudják, hogy telik az idő. Csak haladnak a maguk útján. És mégis, van ebben a mozgásban rendszer –
hiszen mindig egy nap alatt fordul meg Földünk saját tengelye körül, és minden évben ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Napot.
Az állatok sem tudják megmérni a múló időt… Vagy mégis van valamiféle belső órájuk? Különben honnan „tudnák” pl. a lazacok, hogy mikor ússzanak fel a folyóba ívni, vagy a költöző madarak, hogy mikor jön el az idő útra kelni?
Akárhonnan nézem, az idő, a tér és a mozgás elválaszthatatlan egymástól. Az időt a térben elmozduló dolgokon és a körülöttünk vagy bennünk végbemenő változásokon keresztül érzékeljük.
Persze, mi emberek, meg is tudjuk mérni az időt, a tudósok képletei összefüggésbe hozzák az energiával, a munkával, a teljesítménnyel, A tudósok képesek képletbe foglalni azt is, mennyi idő alatt forr fel a lábasban a víz, s mi mindentől függ ez? A lábos nagyságától, a fajhőtől (Q = c x m x delta t ), sőt még attól is függ, hány méterrel a talaj szintje fölött forraljuk azt a vizet.
Az előbbi képletet átalakítva ( delta t = Q/c x m ) kiszámíthatjuk a szükséges időt.
Mégsem tudunk mindig jól bánni vele. Sokszor elherdáljuk, „kifolyik a kezünk közül”, és gyakran nincs belőle elég.
Pedig az óra tanúsága szerint az idő objektív egyformasággal telik. Goethe Faust-ja hiába vágyott a szépséges pillanat megállítására. Múlt, jelen és jövő kérlelhetetlen pontossággal követi egymást.
Mégis néha egyetlen pillanat elegendő ahhoz, hogy egy illat, vagy dallam visszarepítsen minket az évekkel korábbi múltba. Néha pedig rácsodálkozunk, hogy első születésnapját nemrég betöltött gyermekünk milyen hirtelen iskolás lett.
Tíz perc a fogorvosi váróban a fúrógépet hallgatva, óráknak tűnhet, míg a szerelmünkkel töltött boldog órák fénysebességgel száguldva válnak múltbéli édes emlékké.
Az idő tehát színtelen, szagtalan, hangtalan, megízlelhetetlen és tapinthatatlan, szubjektív és relatív – mégis egzakt módon mérhető.
Az idő az egyik legellentmondásosabb dolog a világon. Csak az az egy biztos, hogy minden egyes nap 24 órából áll. Minden ember számára ennyi idő áll rendelkezésre minden nap.
Te döntöd el, hogy mihez kezdesz vele.
Dinnyés Márta
NLP mester