Stratégiák (a jó helyesírásra kihegyezve:)
Stratégiák, avagy elménk titkos celláit nyitogató kulcsok, számkombinációk? Az NLP-ben a stratégiákat a telefonszámokhoz szoktuk hasonlítani, azaz ha csak egy számot is mellényomsz, nem a kívánt hang szólal meg a „vonal” másik végén.
Talán az „L” betű miatt mindig érdekel a szó eredete, ezért most is felmegyek a wikipédiára:)
A stratégia a görög stratēgos szóból ered. Eredetileg a hadászatban használták, a háború megnyerésének művészetét, a seregek mozgatását és ellátását jelentette. Ma már sokkal szerteágazóbb jelentéstartalommal rendelkezik. Cselekvéssorozat egy bizonyos cél elérésé érdekében.
Most lássuk, az NLP hogyan közelíti meg a stratégiákat: külső és belső megjelenítések meghatározott sorrendje, amely valamilyen cél eléréséhez vezet. Hétköznapi nyelven – a célhoz vezető lépések sorozatát jelenti.
Azt feltételezzük, hogy a gondolkodásnak szerkezete van, és ez a szerkezet képekből, hangokból, érzésekből, ízekből és illatokból áll. A világot az érzékszerveinken keresztül fogjuk fel. Képek, hangok és érzések formájában dolgozzuk fel, és raktározzuk el az információkat. Ezt mindannyian máshogyan tesszük. Egy kicsit olyan ez, mint az ujjlenyomatunk. Hasonlít is másokhoz, mégis teljesen egyedi.
Vajon miért van az, hogy valaki gyorsan és könnyen eléri a céljait, mások meg egy életen át küzdenek érte? A kérdés természetesen költői, hiszen már tudjátok a választ: más stratégiát használnak. Azaz máshogyan rendezték a gondolataikat. Más sorrendbe rakták a képeket, hangokat, érzeteket. Történt pedig ez teljesen tudattalan szinten. Ez a másik nagy különbség a köznyelvben használt stratégiák között, amelyek tudatosan megtervezettek. Tudattalan működésükben rejlik hatalmas erejük.
Mielőtt túl misztifikálnánk az amúgy rendkívüli jelentőséggel bíró stratégiákat, bemutatom nektek a legegyszerűbbet, amely csak két lépésből áll. Állhatna többől is, de „tökéletes” működéséhez ez a két lépés is elegendő. Ez a mindössze két lépésből álló stratégia a helyesírási stratégia, azaz, honnan tudom, hogy egy szót hogyan írnak helyesen. A jó helyes írók azonnali válasza: Egyszerűen tudom, és kész. További faggatózásunkra általában az a válasz: Mert egyszer megtanultam. Nem is mindenki mondja, hogy „egyszer”, pedig ez itt kulcsszó. Ha egyszer láttam helyesen leírva a szót, és azt megjegyeztem, azaz bevésődött az emlékezetembe, akkor onnantól mindig helyesen fogom írni. Az első lépés tehát a szó helyesen írt képe, azaz egy emlékezett kép. Lehet ez a tanító néni írása fehér krétával fekete vagy zöld táblán, akár egy könyvben nyomtatott betűkkel, akár valahol a saját kézírásommal, vagy a számítógép képernyőjén is megjelenhet, amint helyesen bepötyögöm…
A második lépés annak tudása, hogy ezt a szót így írják. Ez az érzés természetesen ahhoz kapcsolódik, hogy látom a helyesen leírt szót, és tudom, hogy ezt (a hatályos helyesírási szabályok szerint) így kell írni. Ez az érzés azonban mindenkinél más. Általában valahol a középpontban érzett „tudás” valamilyen harmónia, egyensúly, „egyenesség” érzés, amelynek lehet különböző iránya és kiterjedése. Ezt érdemes rögzíteni, hogy az illető tudatosan is tudja. A jó helyes írók néha erős fájdalmat éreznek, ha hibásan látnak leírva valamit. Ez az érzés figyelmezteti őket arra, hogy nincs jól leírva egy szó.
Mint minden stratégia ez is akkor működik, ha pontosan alkalmazzátok.
Volt egy anyuka, aki kislányának akart segíteni a jó helyesírás elsajátításában.
Mivel elsőre úgy tűnt, nem működik, ezért kérdezett. Ehhez hasonló kérdések
felmerülhetnek bennetek is.
Itt olvashatod az erről szóló levelezést, a cikk második részét.
Dr. Stenger Györgyi
nlpakademia.hu