A mimikri egyes élőlények alkalmazkodása a környezethez színben, esetleg alakban is úgy, hogy más élőlény (növény, állat) külső megjelenési formáját veszik fel, vagy valakinek színlelt alkalmazkodása a környezetéhez, rendszerint érdekből, előnyök szerzése céljából. Az evolúció során kialakult olyan védekező mechanizmus, mikor az egyik állat, vagy növény, egy másik – védőfelszereléssel bőven ellátott élőlényhez – válik hasonlatossá, kihasználva annak elriasztó voltát.
Biztosan láttatok már nyári virágokon olyan legyet, mely megtévesztésig hasonlít a darazsakra. A madarak tudják, hogy a darázs veszélyes és kellemetlen ízű.
Azáltal, hogy a legyek hasonlítanak a darazsakra, védettséget élveznek. (Természetesen a darázsevésre specializálódott madárfajok esetén ez a védekezési forma nem válik be!
A mimikri lényege: utánozd azt, ami meg tudja védeni magát, s te is jól jársz.
Tágabb értelemben a mimikri nem csupán más állatok utánzását, hanem növényekhez, növényi részekhez, vagy egyéb élettelen dolgokhoz való hasonulást is jelent. Ilyen például a száraz ágnak tűnő botsáska, vagy a tigrislepke, mely tigrisszemre hasonlító mintázatával védi magát a rá leselkedő veszélyektől.
Rájöttem, hogy emberek is gyakran alkalmazzák ezt a trükköt.
Olyan „lepkével” is találkoztam – még nők között is akad ilyen -, aki szeret „vad tigris”-nek tűnni. De főleg férfiak szeretik ezt a mimikrit, olyanok, akik valójában érzékenyek, szelíd lelkűek. Csakhogy az nem túl „férfias”, ellentétben a bátor, erős, félelmetes és rettenthetetlen tigrissel.
Érdekes, hogy sok olyan „tigris” is jár közöttünk, aki szelíd báránynak mutatkozik, még ha férfi is. Ők másképp küzdenek az elismerésért: szelídnek, nyugodtnak, békésnek tűnnek, hiszen így több rokonszenvet tudnak kiváltani embertársaikból.
Nincs is ezzel semmi baj, ha néha a mimikri eszközéhez folyamodunk.
Baj csak akkor van, ha valakinek ez az egyetlen stratégája emberi kapcsolatok kialakításához.
A mimikri-emberek nagyon jó megfigyelők: felfedezik arcod minden rezdülést, hangszíned változásait, elismerő vagy rosszalló pillantásaidat.
Sőt, felismerik, mi az, ami számodra pozitív tulajdonság, melyik az a viselkedésmód, ami neked szimpatikus, mi az, amit szeretnivalónak tartasz, és eszerint cselekednek, ha be akarnak vágódni nálad. Mindenkinek azt mondják, amit hallani akar, úgy viselkednek vele, hogy ezáltal szimpatikussá
és szeretnivalóvá váljanak.
Nyilván bizonyos fokú kisebbségi érzés rejlik e mögött a viselkedésmód mögött, hiszen aki egészséges önbizalommal és pozitív önképpel rendelkezik, nem szorul rá ilyen eszközökre, az meri önmagát adni, mert így is könnyen talál őszinte barátokra, tartós, igaz szereteten alapuló kapcsolatra, és igaz szerelemre.
A mimikrit alkalmazó ember viselkedésmódja tulajdonképpen szerepjátszás, mely koncentrált figyelmet igényel, hiszen elnyomja valós érzelmeit és indulatait.
Egyre többször kerül stresszes állapotba, hiszen a mimikri-ember sosem adhatja ki önmagát, sosem lazíthat, nem mondhatja ki valódi véleményét, nem beszélhet titkos vágyairól, mert fél, hogy lelepleződik, milyen ember is ő valójában.
Néha mégis elpattan a húr, lehull az álarc, és családja, barátai döbbenten ismerik fel valódi személyiségét, rádöbbenek, hogy ez az ember nem az, akit szerettek, s előbb, vagy utóbb csalódottan fordulnak el a mimikri-embertől.
Dinnyés Márta
NLP mester