Komolyan azt gondolom, hogy fontos az, hogy életünkben bizonyos kérdéseket a megfelelő felelősséggel, kellő komolysággal kezeljünk. Vannak ugyanis olyanok, akik úgy próbálnak meg kibújni mindenféle felelősség alól, hogy az egészet elkomolytalankodják. Azt hiszik, nagyon viccesek. Azt gondolják, hogy az élet csupa tréfa, móka és kacagás, és miközben elhumorizálgatnak, a komoly és fontos problémák mind másnak a nyakába szakadnak. És ezt most teljesen komolyan mondom.
Egyébként csak vicceltem, nem igazán bírom a túlzott komolyságot, sőt, ha olyan emberek társaságában töltök hosszabb-rövidebb időt, akikből csak jégcsákánnyal lehet kicsikarni egy halovány mosolyt, az nagyon le tud hervasztani. A mosoly persze több mindent jelenthet, és nem feltétlenül pozitív üzenetet sugároz. A mosoly például lehet annak a jele, hogy valaki teljes komolyságát megőrizve egyszerűen kedves. Legtöbbször már ez is elég. Ha egy üzletben több eladó is van, egész biztos azt választom, aki többet mosolyog. Szeretem a kedves embereket. Azonban sokan csak úgy suttyomban mosolyognak a bajszuk alatt, ami lehet a kárörvendés jele is. Na ez már nem pozitív, mert mi abban a jó, ha másnak rossz? Az igazán gonosz dolog, amikor valakinek szó szerint a pofájába röhögnek, gúnyosan és pimaszul.
És van az igazi nevetés, ami a jó humornak a mellékterméke.
Ha valakinek jó humorérzéke van, az nem azt jelenti, hogy minden apróságon halálra röhögi magát, hanem azt, hogy a legtöbb helyzetben megtalálja a dolgok vicces oldalát, miközben tekintettel van a többi emberre is. És persze az is benne van, hogy megérti a jó viccet.
Kizökkentés
Az NLP-ben kizökkentésnek nevezik azt a módszert, amivel valaki mást (vagy akár saját magunkat) képesek vagyunk kirántani egy olyan negatív állapotból, amelyben az illető megrekedt. Ez sokszor eredményesebb, mint a követés és vezetés módszere, amikor először ráhangolódunk a másik ember hullámhosszára, majd amikor már megvan az összhang, a saját viselkedésünk változtatásával szépen kivezetjük őt a negatív állapotból. Ha pl. a barátomat elhagyta a felesége, és ő most romokban hever épp, megtehetném, hogy először én is lelombozódom, és aztán szép lassan megpróbálom jó kedvre deríteni, de megmondom őszintén, a francnak sincs kedve csak úgy lelombozódni. Tehát ilyenkor jöhet a kizökkentés. Ha pl. nyakon öntöm egy vödör vízzel, egészen biztosan elfelejti a feleségét egy időre, addig biztosan, amíg laposra ver, szóval nem ez a legjobb módszer a kizökkentésre. Ha azonban – tudván, hogy a felesége igazi tisztaságmániás volt, és a perzsaszőnyeg felett csak tiszta zokniban lebegve lehetett átsuhanni, ráadásul a barátomat ez mindig is idegesítette -, akkor mondhatom neki azt, hogy rendeljünk egy óriás pizzát, tegyük ki a szőnyegre, és beszéljük meg ezt a dolgot.
Észrevettem, hogy a kizökkentés egyik legjobb eszköze a humor.
Gyerekeknél hatványozottan működik. Amikor egy gyerek pukkad, sokszor már az is elég, ha annyit mondunk: “Jaj, de mérges, még csak nem is nevet!” Ezt a legtöbbször nem bírják ki.
De vigyázz, nem minden helyzetben működik! Egyik barátomat egyszer megállította a rendőr, és azzal kezdte: “Átmentünk a piroson!” Mire a barátom: “Maguk is?” A rendőr azonban nem zökkent ki, inkább bepöccent: “Na ne humorizáljunk!”. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a rendőröknek nincs humorérzékük, miért ne volna? Csupán arról van szó, hogy a humor a legjobb oldószere bizonyos helyzeteknek, más helyzetekben azonban csak katalizátor a bajhoz.
Ez nem igaz
Biztosan te is voltál már “Hát öcsém, ez nem lehet igaz!” típusú helyzetekben, amikor nagyon összejöttek a dolgok. Amikor bal lábbal keltél fel, és azzal is a bilibe léptél, hajfesték helyett szőrtelenítő krémet kentél a fejedre, nyitott csomagtartóval akartál kiállni a garázsból, és az ebédlőben beöntötted a csikós tokányt a főnököd tokájába, aztán mikor fáradtan hazaértél végre, és felraktál egy kávét a kotyogósba, lehuppantál a karosszékbe a macskára, és 5 perc múlva rájöttél, hogy kihagytad a vizet a kotyogósból. Miközben az égett gumi szagát próbálod kiszellőztetni a lakásból, vajon mire gondolsz?
Ezekben a helyzetekben sírni jó vagy nevetni. Esetleg a kettőt együtt. De jobb a nevetéssel befejezni. Ha minden helyzetben képes vagy megőrizni a humorérzékedet, akkor igazából nem különösebben ráznak meg az ilyen események, és ami még ennél is fontosabb, nem keserű szájízzel gondolsz vissza rájuk. Amikor egy-egy ilyen emlék felmerül benned, nem harapsz a szád szélébe, hanem önkéntelenül is mosolyra húzod azt.
Egyszer saját kezűleg cseréltük ki az autó kerekeit, és büszke is voltam magamra, mert legalább 30 métert lehetett vele menni. Akkor azonban a két első kerék önálló életre kelt, és érzékeny búcsút intve az autónak előregurult az úton. Egy arra járó kedves hölgy válogatott labdarúgót is megszégyenítő eleganciával vette le lábbal az egyik guruló kereket a járdán, és ez az emlék sokkal jobban megmaradt bennem, mint az a pénz a pénztárcámban, amiből a karosszériát kellett rendbe hozni. Valahányszor felidézem ezt az esetet, csak nevetni tudok rajta, és magamon is.
Őrizd meg a humorérzékedet azokban a helyzetekben, amikor már úgysem tehetsz mást, hogy ezzel derűt és megnyugvást varázsolj életed nehezebb perceibe is! Használd a humort olyankor, amikor segíteni akarsz valakinek, és nincs jobb ötleted. Azokban a helyzetekben pedig, amikor fogalmad sincs róla, mit is tehetnél, a legjobb ha rám hallgatsz, és pontosan azt csinálod, ami az eszedbe jut.
A cikk a Pozitív Gondolkodók 2012. augusztusi számában jelent meg.