Veszíteni tudni kell!

NLP módszer, önismeret, veszíteni tudni kell

Igen, ez így van, akár tetszik, akár nem. A nemrég véget ért Olimpia, is bizonyítja, hogy győzni fantasztikus élmény, még szurkolóként is. Csodálatra méltó eredményeket értek el sportolóink, minden elismerésem az övék!

De: ahol győztesek vannak, ott vesztesek is, még ha egyszerű halandó szemében az is elképesztő teljesítmény, hogy valaki egyáltalán bekerül az olimpiai keretbe.

Nekem szimpatikusabb az ausztráliai őslakosok által alkalmazott verseny, ahol a vonal mögé felsorakozott gyerekek sípszóra futni kezdenek, és megmérik, a következő sípszóig milyen messze futottak. Ezután napokig gyakorolják a gyors futást, majd megismétlik a versenyt, és megmérik,egy-egy gyerek mennyivel futott tovább ugyanannyi idő alatt, mint korábban. Vagyis az a lényeg, hogy mennyit javult a teljesítménye saját korábbi teljesítményéhez képest. Így mindenki győz, aki gyorsabb, mint kezdetben, mindenkinek van sikerélménye.

Mégis, az egész világ a versenyre épül, legyen az tanulmányi-, sport-, ügyességi- vagy gazdasági verseny. Vagy egyszerűen csak egy játék.

Emlékszem, mikor apukám sakkozni tanított, szinte minden parti azzal végződött kezdetben, hogy amint észrevettem, hogy menthetetlenül vesztésre állok, lesöpörtem a bábukat a tábláról. Nem tudtam veszíteni! Nem szerettem veszíteni!
De őszintén: Ki szeret? Mégis, ha szeretsz játszani, versenyezni, és győzni, akkor meg kell tanulnod veszíteni is. Lehetőleg méltósággal. 
Épp ezért nem jó módszer az, ha a szülő engedi győzni a gyereket.

Íme a modell, amit én alkalmaztam az első Memory játszma során Ricsivel:
Megnéztük a kártyákat, a párokat, elmagyaráztam a szabályt, lefordítottuk a lapokat, és játszani kezdtünk. Az első partit Ricsi nyerte – kis gyerekek nagyon gyorsan megjegyzik, hol látták a lapokat. Kezet nyújtottam neki: – Gratulálok!
Ügyes voltál!
Második játszma: A gyerekeknek jó a memóriájuk, és Ricsi pontosan emlékezett még arra, hogy az előző partiban melyik lap hol volt, s épp emiatt keverte a két különböző játszmát. így számomra nem volt meglepő, hogy én nyertem. Morcosan szedte össze a lapokat.
– Nem gratulálsz? –kérdeztem.
– De. Ügyes voltál! – mondta, kezét nyújtva, de mint akinek a fogát húzzák.
Harmadik játszma: Még mindig emlékszik, most már két játszmára is, és keverednek az emlékek. Csalni kezd, felfordít 3-4 lapot is. Rászólok, hogy csalni nem lehet.
Ideges lesz:
-Akkor legyen az a szabály, hogy aki párt talál, az sem fordíthat fel több lapot!
– Játszma közben nem lehet szabályt változtatni!- mondom határozottan.
És ez az a pillanat! Röpülnek a lapok, kis ujjacskák gyűrik a kártyát (s én látom magam előtt azt a régi sakktáblát, amint gurulnak le róla a figurák!)
– Akkor nem játszom! – és húzza a csizmáját, veszi a kabátját, s vonul ki a hideg télben a teraszra.

Én nem szólok semmit, összeszedem és eltüntetem a lapokat, hogy ne is lássa. Fél óra múlva bejön a hidegről, s némán legózni kezd….
Legközelebb azzal indít:
– Játszunk Memory-t, de most legyen az a szabály, hogy aki párt talál, az sem fordíthat fel újabb lapokat.
– Jó – mondom-, a játék kezdete előtt megváltoztathatjuk a szabályt.

NLP módszer, önismeret, veszíteni tudni kell

Ettől kezdve rendben van a világ, felváltva nyerünk és veszítünk, egyre kisebb különbséggel, kézfogással, gratulációval.
A következő játék a kincskereső labirintus, ahol már együtt könnyítünk a szabályon, és ahol később már azért kell küzdenem, hogy ne mutogasson, magyarázzon és segítsen nekem annyit, mert nem látom a táblát a kezétől. Mire azt válaszolja: -Miért, én csak segíteni akarok neked. Te is szoktál nekem segíteni, nem?”
És végül eljön az a pillanat, amikor kijelenti:
– Most már építsünk nehezebb útvonalat…..
És attól kezdve a játék már mindkettőnk számára igazán élvezetessé vált! Ezek után már bátran vágtam bele a sakkozás tanításába.

Nála már nem fognak röpülni a bábuk, történjék bármi!

A veszíteni tanulás modellje tehát:
1.A játékszabály megismertetése, megértetése, elfogadtatása.
2. A szabályok betartása kötelező!
3. A szabályok közös megegyezéssel módosíthatóak.
3. A győztes elismerése, a vesztes biztatása.
4. A szerencse szerepe a játékban.
5. A tanulságok levonása – mire kell legközelebb figyelni?
6. A vesztes is nyer, ha tanul az elvesztett partiból!

Dinnyés Márta
NLP mester

>