A kommunikáció egyik definíciója: információátadás.
Na, nézzük csak meg közelebbről ezt az értelmezést!
Akkor hát olyan lenne a kommunikáció, mint a teniszedzésen az adogatógéppel játszani? Hopp, nézd, ott repül a labda, légy résen, hogy eltaláld!
Hát,(jó, jó, tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot, de mikor olyan jól érzékelteti, hogy most épp kétségbe vonom az ezután következő mondatban megfogalmazandó kommunikáció-típus értékét) bizony hallottam már olyan „beszélgetést”, ahol az egyik, vagy mindkét fél csak adogatta nagy sebességgel az információ-labdákat, mint a gép, de szemernyit sem figyelt arra, vajon a beszélgetőpartneréhez eljut-e? Vagy csak elszáll mellette, mint a pályán kívülre guruló teniszlabda?
Vagy esetleg fennakad a hálón? Mert „háló” melyen a kimondott szó fennakadhat, van bőven. Ott van például a két beszélgető különféle térképén a két különbözőképpen összetákolt kerítés…
Persze, sántít a hasonlatom, hiszen a teniszben épp az a cél, hogy az ellenfél ne érje el a labdát. De mire megyünk az olyan kommunikációval, ahol a beszélgetőtársunk csak értetlenül néz a mellette elsuhanó, vagy kerítéséről visszapattanó információ-labdák után?
És akkor még mit sem szóltam az úgy nevezett tömegkommunikációról! Ami a médiából dől, az inkább csak információszórás. Olyan, mint Toldy kezében az a bizonyos malomkő: Ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, kit talál el, és milyen károkat okoz, ha rossz kezekbe kerül???
Bővítsük hát ki a kommunikáció definícióját: A kommunikáció szó latin eredetű (communicare).
Eredeti jelentése: közölni, megosztani, részesíteni valamiben, együtt tenni, egyesíteni. Tehát nem csupán információátadás, hanem olyan szociális cselekedet, melynek segítségével jelzéseket adhatunk, átadhatjuk gondolatainkat, véleményünket, de megoszthatjuk embertársainkkal érzéseinket, vágyainkat is.
Ez a folyamat kölcsönös, vagyis nem csak adjunk, hanem kapjuk is mindezeket, vagyis pontosabb, ha úgy határozzuk meg a kommunikációt: információcsere, melynek konkrét célja van.
A cél lehet egy problémának az egyik, vagy mindkét fél számára megfelelő megoldása, vagy valami egészen új dolog létrehozása..
A sikeres kommunikáció elengedhetetlen feltétele tehát, hogy tudjuk, mi a célunk.
Nemcsak mi, emberek kommunikálunk, hanem az állatok is – akinek van kutyája és előfordult már, hogy kiürült a vizes tálkája, az tudja, milyen egyértelmű jelzéseket ad a kutya, ha szomjas, és mennyire más hangokkal és mozgással jelzi, ha eljött az ideje a sétának.
Úgy tűnik, velünk született képesség a kommunikáció – legalábbis a nem verbális formája. Hiszen már a csecsemők is jelzik, mit éreznek, mit szeretnének.
Persze, eleinte nem egyértelműek a jelzések – sírnak, ha éhesek, ha fáznak, ha fáj valamijük. Később árnyaltabbá válnak ezek a jelzések, s ha odafigyelünk, szülőként hamar meg tudjuk különböztetni, komoly-e a baj, vagy csak egy kis megnyugtatásra, odabújásra van szüksége a babának.
Érdemes odafigyelni a non-verbális jelekre, mert, ha megtanuljuk, melyik mit jelent, még akkor is hasznát vehetjük ennek a képességünknek, amikor gyermekeink majd kamaszkorukban szótlanságba burkolóznak, félszavas válaszokat adnak, netán füllentenek egy kicsit…
Persze, már csak azért is érdemes a testbeszédre, mimikára, gesztusokra odafigyelni, mert a kommunikációnak csak kb.7%-át teszi ki a szavak konkrét jelentése, a többit a metakommunikáció, azaz a szóbeli közlésen túli látható, hallható és érezhető egyéb jelzések. Gesztusok, mimika, testtartás, hangerő, hanglejtés, hangmagasság, térközszabályozás, érintés. És ezekre sokkal fogékonyabbak vagyunk, sokkal igazabbnak éljük meg, az általuk közvetített információt, mint a szavak által hordozott jelentést. Ideális esetben természetesen ugyanazt fejezi ki
nem verbális kommunikációnk, mint a szavaink.
Például, ha kollégánknak mosolygó arccal, kedves, meleg hangon, barátságos kézfogás, hátba veregetés, vagy ölelés kíséretében gratulálunk a sikeréhez, akkor hitelesek vagyunk számára.
Ám, ha összeszorított fogaink közt kipréselt szavainkat elhúzott szájjal és lesütött szemmel hadarjuk el, messziről nyújtott kézzel kezet fogva, valószínűleg nem lesz meggyőződve arról, hogy tényleg örülünk a sikerének.
Fogalmazd meg tehát előre, hogy mit szeretnél elérni a beszélgetéssel, és folyamatosan figyelj arra, hogy összehangolt verbális és nem verbális kommunikációt valósíts meg.
A sikeres kommunikáció első két feltétele röviden:
- legyen célod
- légy hiteles
A további feltételekről a cikk folytatásában olvashatsz.
Dinnyés Márta
NLP mester