Azok a szegény koordinátorok… (3. rész)

NLP módszer, önismeret, Stenger Györgyi, koordinátor

Az előző részt ide kattintva olvashatod.

Eddig azt hittem, hogy minden kezdet nehéz. Most úgy gondolom, nem könnyű befejezni ezt a történetet, ugyanis fogalmam sincs mi zajlott a koordinátorok fejében, lelkében azon a délelőtt.

Minden esetre ebédig nem történt semmi. és már nem mosolyogtunk annyira, már nem volt olyan vicces, kezdtük magunkat rosszul érezni, mert úgy tűnt, hogy mindent bevettek, amit csak mondtak rólunk a résztvevők. Ebéd előtt Chris odajött, hogy szeretne velem beszélni. Jaj, de jó, - gondoltam. Először azt kérdezte, hogy akarok-e neki valamit mondani. Amikor értetlenül néztem rá, hozzátette, hogy a tegnap esti tanuló csoporttal kapcsolatban. Erre is igyekeztem őszintén csodálkozó képet vágni és csak annyit mondtam, – szerintem minden rendben ment.
Arca még komorabbá vált és szinte dadogva kérdezte: Miben támogathattalak volna jobban, hogy a tegnapi tanuló csoport máshogy alakuljon? Itt már küszködtem a nevetéssel és csak annyit tudtam kinyögni, hogy szerintem megkaptam minden támogatást…

Ekkor Ros szaladt oda vörös fejjel, nem tudtam rájönni, hogy kacagott vagy sírt. Mindenesetre folytak a könnyei. Mellette Henrik fülig érő szájjal, ugyanis nem bírta cérnával, és elárulta Rosnak, hogy minden csak kitaláció, hogy meg akartuk őket viccelni. Ekkor Chirsnek is leesett, hogy összeesküvés áldozata. Az ő feje is paradicsom színű lett és végre elkezdett mosolyogni, előbb kicsit kínosan majd egyre nagyobb megkönnyebbüléssel. Aznap egész Winter Park erről beszélt, hogy ezek az álnok coachok …..

Másnap reggel Charles Faulkner rejtélyes mosollyal egy üveg bort vett elő. Letette az asztalra és teljesen egyértelműen hármunkra nézett. Hogy mire gondolhatott?

Dr. Stenger Györgyi
nlpakademia.hu

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
>