Az emberiség hihetetlen tempóban fejlődik. A tudomány egyre több területet tár fel, s az életünk egyik pillanatról a másikra változik.
A gyorsulás szédítő, hiszen nem arról van szó, hogy évszázadok vagy évezredek alatt egyre több találmány lát napvilágot, és lassan átalakul a teljes civilizáció – nem, hiszen emlékezz csak vissza a gyerekkorodra! Mennyi minden más volt már akkor is, igaz? Mennyivel lassabban éltük az életünket! Ha pedig egyetlen emberöltő alatt is érzékelhető a gyorsulás, akkor képzeld el, mi lesz itt pár száz év múlva!
Az idő gyorsul?
Igen, úgy is fogalmazhatunk, hogy az idő felgyorsult körülöttünk, de valójában az idő még mindig állandó. Mi magunk vagyunk azok, akik felgyorsultunk.
Amikor felgyorsult időről beszélünk, valójában a saját érzéseinket írjuk le.
A nyelv gyönyörűen képes kifejezni minden idővel kapcsolatos dolgot. “Hogy elrepült ez a pár nap!” “Állni látszik az idő.” “Ezer éve várok erre a pillanatra.”
Az, hogy az időt miként érzékeljük, attól függ, épp mit csinálunk.
Képzeld el, hogy otthon vagy, és vendéget vársz! Már mindent megcsináltál, elpakoltál, megfőzted az ebédet, és igazából semmi dolgod. A vendéged egy óra múlva érkezik. Leülsz a fotelba, és várod. Néha az órádra nézel, mikor jön már meg. Felállsz, az ablakhoz sétálsz, hogy kinézz, már tizedszerre. Felemeled az egyik poharat az asztalról, és egy milliméterrel arrébb rakod le. Kicseréled a szalvétát más színűre. Letörölöd az ablakpárkányt egy portörlővel. Visszaülsz a fotelbe. Így telik el az egy óra, és végül megérkezik a vendéged.
Most változtassunk valamit az eseményeken! Képzeld el, hogy otthon vagy és vendéget vársz, aki egy óra múlva érkezik. Már mindent megcsináltál, és épp elhelyezkednél a karosszékedben, amikor hatalmas pukkanást hallasz a konyhából, majd utána üvegcsörömpölést. Kiszaladsz, és azt látod, egy bontott pezsgő kilőtte a dugóját, ami összetörte a plafonon a neoncsövet, s az üvegszilánkok mindent beterítettek. Az ebédet is! Egy fél percig dermedten állsz, s végigszalad a fejedben pár lehetőség. Gyorsan összeporszívózni, kitakarítani, megszűrni az ételt, és reménykedni, hogy nem marad benne üvegszilánk. Nem, ez hülyeség.
Mindent ki kell dobni. Felhívhatod a vendégedet, hogy inkább ne jöjjön, hanem menjetek el együtt egy étterembe. De hova? Pénzed sincs most erre. Vagy elhalasztani az egészet a francba! De nem, ennyire nem lehetsz tehetetlen. Végül úgy döntesz, eltakarítod a romokat, és új ebédet gyártasz. Már nincs egy teljes órád sem.
Ilyen gyorsan még sosem raktad össze a porszívót. Kaja a vécébe, edényeket elmosni, aztán gyorsan felmosni, elpakolni, majd bele a kabátba és futás a boltba. Valamit, ami gyorsan kész van, 30 perc alatt. Nem állsz meg nézelődni semelyik polcnál, a legrövidebb sorba állsz be, öt perc múlva bevágódsz a bejárati ajtón. Már be is gyújtottad a gázt, már vágod a hagymát, forralod a vizet, amikor egyszer csak csengetnek. A kéményseprők jöttek ellenőrizni, nincs-e szivárgás. Te jó ég, nem igaz, hogy pont most! Megmutatni, aláírni, beszélgetni, mikor mennek már el, jaj, a hagyma! Végre elmennek, közben az ebéd már majdnem kész, de most látod, mindent összetrappoltak sáros cipőben. Porszívó elő, gyorsan tisztaságot varázsolsz, aztán az ebédet átrakod valami mutatós kerámia edénybe, leveszed a kötényt, megfésülködsz, és ekkor csengetnek. Elmosolyodsz, és ajtót nyitsz.
Érzed a különbséget? Elég, ha megnézed a két bekezdés terjedelmét.
Amikor bőven van mit tenned, és ki sem látszol a feladataidból, akkor repülni látszik az idő. Ha azonban csak várakozol valamire, miközben túl sok mindent nem tehetsz, úgy érzed, megállt az idő. Persze az is előfordulhat, ki sem látszol a munkából, egész nap melózol, ugráltatnak, s közben már eleged van mindenből, unod, fáradt vagy, ráadásul évek óta ez a műsor. Ilyenkor az idő repül, hiszen megállni sem tudsz, ugyanakkor az idő megállt, hiszen úgy érzed, ennek már sosem lesz vége. Ha egy ilyen helyzetből nem tudsz kilépni, az súlyos probléma az életedben.
Az idő minőségét te magad határozod meg a cselekedeteiddel.
Nem az számít, repül-e vagy áll. Az a fontos, te hogyan érzed magad közben, és mit teszel. Néha jó egy pörgősebb időszak az ember életében. Néha az a jó, ha összebújsz valakivel, és csak fekszel szótlanul, hosszú-hosszú perceken át.
Nem történik semmi, mégis jól érzed magad.
A változás kora
Nem tudom hány éves vagy, de valószínűleg a gyerekkorodban még nem tudtál internetezni. Nem volt mobiltelefonod. Talán még vezetékes sem. Én még emlékszem arra, amikor az egyetlen adón a fekete-fehér televíziónkban hétfőn nem volt adás. Az autónkat megrendeltük, és évek múltán kaptuk meg. A vezetékes telefonra is évekig vártunk. A leveleimet kézzel írtam, és jó pár nap múlva érkezett csak meg a válasz az egyáltalán nem virtuális postaládámba a még annyira sem virtuális postás által.
Aztán megjöttek a mobilok – bár az volt csak az igazán ciki, ha nyilvános helyen megcsörrent a telefon. Jött az internet, s még ha be is kellett tárcsázni, és netezés közben foglalt volt a telefonvonalunk, akkor is: megnyílt előttünk a világ.
Lassan már a fogpiszkálókba is SIM-kártyát építenek, s ha meg akarom vakarni a hátamat, akkor elég megnyomnom a kettős kereszt gombot háromszor egymás után. Elvirtuálisodtunk.
Vedd fel a ritmust!
Ha meg akarod állni a helyedet az életben, hasznos lehet otthonosan mozognod a műszaki kütyük világában. Számítógépen gyorsabban megírhatsz bármit, nem kell másfél órát töltened a banki utalásokkal, hiszen ki sem teszed a lábad a lakásból, ha netbankolsz. A GPS órákat takaríthat meg neked az utazásból, hiszen nem kell a térképet böngészned és nem tévedsz el. Ha a gyerekednek van mobilja, bármikor elérheted, hogy megnyugodj: jól van. Még ha neked nincs is szükséged ezekre a modern cuccokra, a szeretteidnek és a barátaidnak hasznos lehet, ha mégis rajta vagy a hálón.
Táguló világ – szűkülő kapcsolatok
A nagy ellentmondás abból fakad, hogy a kommunikációs csatornák fénysebességével együtt megnyílik a világ előttünk, azonban a személyes érintkezés egyre inkább lesz praktikus. Ezen a héten nem ugrom fel Anyuhoz, hiszen minden nap beszéltünk telefonon. Ma nem megyek el a buliba, inkább otthon maradok csetelni a haverokkal. Kihagyom ezt az edzést, mert végig akarok játszani egy jó kis kalandjátékot. Miért kéne újra az exemmel szexelnem, amikor a neten szinte izzanak a szexoldalak? A telefonszex már a múlté, éljen a webkamera!
Manapság már mindenkit gyorsan elérhetünk, a mobiltelefon mindig kéznél van, egy e-mail a világ túlsó felére is egy szempillantás alatt megérkezik, a piackutatáshoz nem kell találkozni senkivel, csak legyen egy profi statisztikai rendszerünk a weblapunkba építve.
Messzebbre látunk, mint eddig, de ezek javarészt csupán virtuális kapcsolatok. A száguldó információt kétségbeesetten próbálják utolérni az emberi érzések, de ők széles sávon is csupán cammognak, és végül lemaradnak – valahol két szerver között bitekre hullik egy kedves mosoly, csupán egy idétlen smiley marad belőle. Neked még mindig csak két füled van, de a böngésződnek 30. Milyen gyorsan tudod végigkattintani mindet? Te is szeletekre osztod az életed, az egyik ablakban levelezel, a másikban csetelsz, a harmadikban dolgozol, a negyedikben játszol? De melyikbe rakod a muskátlit?
Ha túl sok időt töltesz online, lassan az egész életed online lesz. Az emberek pedig alapvetően offline lények. Nem arra születtek, hogy elektronikus úton érintkezzenek egymással. Ha végképp elfeleded, milyen egy jó buli, milyen egy csapattal dolgozni, milyen érzés valakit megölelni, milyen egy forró éjszaka, és milyen az, amikor egy hétig vigyáznod kell a gyerekre, de nincs semmilyen képernyő, amit közben nézhetnétek, akkor emberi lényednek egy igen fontos részét túlságosan mélyre temetted önmagadban.
Lassíts!
Ahogy mondtam, jó az, ha képben vagy az elektronikus kütyükkel, és e mellett most is kitartok. Azért, mert alapvetően ez jó! Mivel azonban jóból is megárt a sok, most azt mondom neked, hogy lassíts! Tölts el egyedül egy napot, olvass egy kicsit igazi papírkönyvet, főzz valami jót, hallgass meg egy lemezt.
Rajzolj valamit, fess, írjál verset, gyurmázz, varrj, vagy tégy bármi mást, ami kreatív, és nem azért teszed, hogy valami nagyon hasznos dolgot készíts, hanem az alkotás öröméért cselekszel.
Relaxálj naponta. A meditáció közelebb visz önmagadhoz. Fordulj befelé, légy őszinte önmagadhoz, és találd meg a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek fel sem tettél eddig.
Tölts valós időt más emberi lényekkel! A szeretteiddel. A barátaiddal.
Ismerkedj meg új, izgalmas emberekkel! Beszélgess valakivel órákon át. Utazz el valahová, ahol még nem jártál! Ülj egy padon, és figyeld az embereket!
Mindezt nem mindig tudjuk túl könnyen beépíteni az életünkbe.
Nem baj. Elég, ha csak egy kicsit feljebb emeled a lábad a gázról, nem is kell a fékre lépni. Az életedet apró lépésekkel is megváltoztathatod.
És most… Kapcsold ki a mobilod, és jelentkezz ki mindenhonnan!
Csak tíz percre…
Ez az írás az Ezotér magazin 2011. áprilisi számában jelent meg.