Ma elsősorban azoknak az egyedülálló, ám igazi társra vágyó szingliknek írok, akik magányosan töltötték az ünnepeket, meg persze azoknak is, akik párkapcsolatban ünnepeltek, mégis boldogtalannak érzik magukat, és ki szeretnének lépni a megromlott kapcsolatból.
Megtanultál ismerkedni?
Párkeresésről szóló könyvet olvasva gondolkodtam el azon, milyen szerencsések azok a fiatalok, akik már az óvodában “szerelmesek” lesznek, ami azt jelenti, hogy együtt homokoznak, aztán alsó tagozatban óra alatt szerelmes leveleket küldözgetnek a pad alatt, majd felsőben a fiú viszi a lány táskáját, esetleg meghívja egy fagyira, majd kézen fogva együtt járnak, mindenhová.
Ők fokozatosan, saját maguk alakítják ki ismerkedési stratégiájukat, és viselkedésmódjaikat a párkapcsolatban –természetesen a szülői minták nyomán.
Megtanultál szeretni?
Emlékszem, ahogy egy barátnőm 9 éves lánya felsóhajtott, mikor először találkozott nálunk lányom “fiújával”: “Bárcsak én is nyolcadikos lehetnék már, és engem is ölelgetne valaki!” Az ölelés amúgy is nagyon fontos, mert, ha szülei, testvérei sokat ölelgetik, megtanulja a gyerek, hogy a szeretetet így is ki lehet fejezni.
Akit viszont gyakran megpofoznak, vagy megvernek, vagy egyszerűen csak nagyon ritkán érintenek meg szeretettel, simogatással, öleléssel, puszival, azok később mindenféle érintéstől idegenkedni fognak.
A középiskolás korosztály már komolyabban gyakorolja a férfi és női szerepeket – de még mindig a nélkül a kényszer nélkül, hogy komolyan el kellene köteleznie magát – annál is inkább, mivel manapság nem 20 éves kor körül köttetnek a házasságok.(Számomra az már túlzásnak is tűnik, hogy az első gyerek születését sokan csak 35-40-45 éves korukra tervezik…)
Az olyan családban, ahol a szülők szeretik egymást és a gyerekeket, és az elvárások mellett megengedik, hogy bizonyos dolgokban önállóan és felelősségteljesen döntsenek, ott a felnőtt kort elérve a gyerekek megtanulják, hogy döntéseikért a felelősséget is nekik maguknak kell vállalniuk.
Továbbá azt is, hogy minden kapcsolat kockázatokkal jár, és hogyha csalódnak, szenvedni fognak. Megtanulják azt is, hogy a csalódás, a szenvedés után újra talpra lehet – és kell – állni. (“Tudod, az első pofon a legnagyobb!!!”)
Hogy nem nyalogathatjuk a sebeinket örökké, bár sokszor jól esik, ha sajnálnak, de sajnálatból nem lesz szerelem.
Vigyázz, kész?
Aki még nem dolgozta fel az előző szakítást, akinek még akár szeretet, akár gyűlölet van a szívében előző párja iránt, az nem áll készen egy új kapcsolatra. Ha Te is ilyesmit érzel, az első teendő legbelül is lezárni előző kapcsolatodat, és újra megtalálni és megszeretni önmagadat. Ezt az állapotot akkor érted el, ha tárgyilagosan, érzelmek nélkül tudsz előző partneredre gondolni.
Aki egészséges lelkülettel keresi új párját, annak viszonylag könnyű dolga van, függetlenül attól, hogy milyen életkorú.
Ki a legvonzóbb?
Meglepő, de néha könnyebb megfelelő partnert találni, annak, aki már élt tartós kapcsolatban vagy házasságban, sőt esetleg gyerekei is vannak.
A dolog pikantériája ugyanis az, hogy az ellenkező neműeket a legjobban azok vonzzák, akik épp boldog párkapcsolatban élnek-, hiszen róluk sugárzik az elégedettség, látszik, hogy, kiegyensúlyozottak, magabiztosak, kedvesen, természetesen és barátságosan viselkednek az ellenkező neműekkel is, mert hiszen nem keresnek új partnert, tehát nem kell görcsösen megfelelniük, valamiféle valós, vagy feltételezett elvárásnak.
Azok is vonzóak az ellenkező neműek számára, akik már éltek egy vagy több párkapcsolatban, amit lezártak, és feldolgozták annak tanulságait, mert ők tudják, hogy lehet őket szeretni, hogy kik ők és mire vágynak, mire képesek.
Ennél fogva lazán, felszabadultan viselkednek, bátran néznek egy új kapcsolat elébe – bátran, vidáman, és valami élettel teli, huncut csillogással a tekintetükben. Hidd el, ez az, ami vonzóvá, kívánatossá tesz, akár nő vagy, akár férfi.
És ki az, aki nem?
Akik viszont már nagykorúak, és még soha nem volt hosszabb kapcsolatuk, és saját családjuktól sem kaptak biztatást, nincsenek még tisztában saját értékeikkel, hiszen nem kaptak még olyan pozitív visszajelzést, hogy igen!
Te olyan nő/férfi vagy, akit meg lehet kívánni, akibe bele lehet szeretni, akivel lehet hosszú távra tervezni.
Pont ezek azok az emberek, akik nem mernek társaságba járni, nem mennek el társkereső irodákba sem, és talán még az internetes társkereső oldalakra sem jelentkeznek be, attól tartva, hogy újabb csalódás éri őket. Sokszor ugyanezek az emberek azok, akik születési családjukban sem kapták meg azt a szeretetet, amire vágytak.
Ahogy Feldmár András terapeuta írja: "én rájöttem arra, hogy… azok a gyerekek, akik kikerülnek egy családból, ahol őket nagyon szerették, ahogy felnőnek, és kimennek a világba, szeretetet szereznek, még olyan emberektől is, akik általában nem nagyon szeretnek senkit. Azt csiholjuk ki a környezetünkből, amihez hozzá vagyunk szokva. Sajnos, azok, akik olyan családban nőttek fel, ahol nem volt szeretet, ahol kínzás volt, arra késztetik a többieket, hogy kínozzák őket, még akkor is, ha az, akivel éppen dolguk van, egy szeretettel telt ember."
Ebben az esetben az első lépés a társ megtalálásához tehát az, hogy megváltoztasd az önmagadról alkotott gondolataidat, az énképedet. Hogy meggyőződéseddé váljon: “Szeretetreméltó vagyok.”
Hogy hogyan? Ez lesz a legközelebbi cikk témája…
Dinnyés Márta
NLP mester