Részben az „embereket” viszem haza, tehát az egész csapat + a két fiú megismerése is nagy élmény volt. Az, hogy csapatban dolgozhattunk sokszor, nagy élmény volt. A szabad írásnak köszönhetően sokkal könnyebben, elengedettebben tudok írni. Az álmodómat még jobban felszabadítani, a kritikust pedig valós keretek közé szorítani: vagy túl szigorú – ez a többség – vagy túl engedékeny. Mindenképpen jelen lesz az írás az életemben, ha nem is könyv vagy blog formájában, de a mindennapi örömforrás részévé téve, s ha másra nem, arra mindenképp jó lesz, hogy kiírjam magamból a bajaimat, s ezáltal jobban rálátok.
Mindenkinek ajánlanám, szerintem iskolában tanítani kellene a gyerekeknek, egyfajta feszültség levezetés gyanánt is és az önmegismerés, önfejlesztés része lehetne. Tetszettek a már leírt dolgok, és az, hogy változatos volt a program. Nekem az esti 8-10-ig programok jöttek be a legjobban, de ebben az is benne van, hogy bagoly típus vagyok. De a szabadban is nagyon szerettem lenni.
Nekem a metaforaírás ment a legnehezebben, de talán azért mert arra több időt szánnék. Viszont összességében a tábor szerintem nem kellene, hogy ennél hosszabb legyen, így hogy egész nap „be voltuk fogva” elég tömény volt, estére rendesen elfáradtam. Talán, amit másképp csinálnék, hogy két különböző csoportot indítanék, mert sokan évek óta valamilyen formában az írásból élnek, vagy blogolnak csak, de rendszeresen írnak, még aki csak saját kedvtelésből, öngyógyításra használja, tehát „kezdő”, azt úgy érzem kicsit nyomasztja a technikai különbség, a rutin hiánya.
Ha lenne „kezdő” csoport kicsit több technikai tudás elemet tennék bele, több gyakorlattal.
El tudnék képzelni bizonyos konkrét segítséget is egy-egy felmerülő ötlettel kapcsolatban, pl. milyen műfajban írjunk valamit stb. Miután a kritikussal többünknek baja volt, el tudnék képzelni több olyat, amikor közösen gyakorlunk bírálatot.
