Új év – új élet?

Kedves Olvasó!

Dinnyés Márti írása előtt egy rövid bevezetőben foglalom össze gondolataim.

Az NLP alapvetően pozitív szemléletben igyekszik a világra tekinteni, ugyanakkor nem csukhatjuk be a szemünket, nem tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben volna, miközben ez nem így van.

A Robert Dilts féle ún. neurológia szintek szerint a legalsó szinten a környezetünk áll, amelybe beletartoznak az életkörülményeink is. Jórészt ezek megváltoztathatók, és persze van, ami nem. Ha megoldást keresünk adott élethelyzetünkre, annak elengedhetetlen feltétele, hogy először nézzünk szembe a problémákkal. Ilyenformán pontosabban meg tudjuk határozni a jelenlegi helyzetünket, márpedig a célkitűzéshez nem csak a cél ismerete fontos, azt sem árt tudnunk, honnan indulunk.

Szintén az NLP egyik jellegzetessége, hogy negatív érzelmi állapotokba sosem merülünk túl mélyre. A probléma azonosítása után mindig a megoldás kerül a fókuszba.

Ezt javaslom neked is, kedves Olvasó!

Üdvözlettel:
Szűcs Tibor
Mindennapi NLP

„Az elme saját műhelyében képes a Mennyet Pokollá, a Poklot Mennyé változtatni.”
John Milton

Évzáró összegzés

Elmúlt hát ez az esztendő is – hozott, amit hozott, kinek jót, kinek jobbat, de az általános vélemény ma Magyarországon inkább arról tanúskodik, hogy több rosszat, mint jót. Bár, mint tudjuk, minden relatív. Nálunk nem söpört végig szökőár, nem volt földrengés, és nem haltak éhen ezrével gyerekek és öregek.
Ez jó. Igaz, volt sok baleset, iszapkatasztrófa, gazdasági válság és munkanélküliség.
Ez nagyon nem jó.

Mégsem mondhatjuk, hogy minden lefelé halad, mert az Euro árfolyama bezzeg emelkedik! Egyenes(?) arányban a benzin és élelmiszerárakkal, a fűtés-, víz-, és szemétdíjakkal, meg még sok egyébbel.
Csökkent viszont azoknak a nyilvános helyeknek a száma, ahol dohányozni lehet. Ami nekem és a nem dohányzóknak jó, de persze a dohányzóknak nagyon nem jó. Vagy, hogy is van ez? Tulajdonképp lehet, hogy, ha sikerül felhagyniuk ezzel az egészségkárosító szenvedéllyel még a végén ők is nyernek.
Például néhány évet, amivel meghosszabbodik az életük… És ez vajon jó nekik? Vagy nekünk? Vagy a családjuknak? Vagy a társadalomnak?
Hát, az ugyebár megint csak attól függ, honnan nézzük a dolgot.
Mert a jelenlegi nyugdíjrendszert figyelembe véve csak akkor kaphatunk majd öregségünkre nyugdíjat, ha elég sok gyermek születik.
Akik ugye az új alkotmány szerint kötelesek eltartani szüleiket.

Egyszóval: „A politikai helyzet fokozódik.” – ahogy azt nesze semmi fogd meg jól – módon mondani szokták.

Jó hír viszont, hogy a Himnuszt ezentúl eredeti, pergőbb ritmusában hallhatjuk majd, legalábbis engem nagyon zavart, hogy ez a szép dallam nem lelkesített, inkább lehangolt, annyira húzták-nyúzták a ritmust, annyira lelassítva játszották, hogy az emberen óhatatlanul eluralkodott a mélabú, a pesszimizmus. Pedig, ha már úgyis gondolkodunk, gondolkodhatunk optimistán is.
Nézzük hát:

Mit tehet az ember?

Nyilván nem élhetünk a külső (gazdasági, politikai, anyagi) körülmények figyelembe vétele nélkül. De azt sem hagyhatjuk, hogy ezek a körülmények maguk alá gyűrjenek minket.
Ha úgy érzed, a helyzet kilátástalan, mert például elveszítetted az állásodat, akkor se add fel!

Sok ismerősöm járt így mostanában. Az egyik folyamatosan állást keresett, és talált is egyet. Igaz, ez nem álmai netovábbja volt, de elvállalta, s közben tovább kutatott, pályázott, interjúkra járt. Több helyen is dolgozott próbaidősként, míg rátalált a számára legmegfelelőbb munkahelyre.
A másik néhány sikertelen kísérlet után az italban, a kocsmázásban lelt vigaszt, ami persze tovább rontott a helyzetén, az esélyein. Több ilyen ismerősöm is van, közülük azok tudtak a legkönnyebben kilábalni helyzetükből, akik mellett hűséges társ állt, vagy találtak új partnert.

Egyedül tehát nem megy? De, persze, ez is előfordulhat, de biztos sokkal több erő kell hozzá. Akinek a párkapcsolata is összeomlott, (vagy nem is volt senkije, csak a munkájának élt) sokkal nehezebb talpra állnia. Ha pedig ráadásul az alkoholba menekül, és az egészségi állapota is megromlik, akkor igazán nagy a baj… Ez a forgatókönyv nem működhet jól. És ne hidd, hogy ezek csak a mi problémáink, átlagembereké (akik persze mind különlegesek és egyediek vagyunk)! Hiszen tudjuk, halljuk, hogy híres nagy filmsztárok, politikusok, üzletemberek éppúgy erre a sorsa jutnak, és nem is ritkán.

Szerencsére mindig van választási lehetőségünk. a döntés, amit hozol, mindig a legjobb, amit abban a pillanatban a rendelkezésedre álló információk alapján hozhatsz. Aznap, amikor elveszítetted az állásodat, lehet, hogy az a legjobb, ha barátok közé mész, és jól berúgsz.

Ami nem jelenti azt, hogy ugyanez a döntés még két hét, vagy két hónap múlva is a legjobb.
Lehet, hogy megváltoznak a körülmények, és hamarosan új állásra bukkansz, de lehet, hogy neked is meg kell változnod ahhoz, hogy ez bekövetkezzen.
Találnod kell egy másik területet, ahol a képzettségednek megfelelően elhelyezkedhetsz.
Esetleg meg kell tanulni valami újat – nem véletlenül válik egyre többünk számára valós szükségletté az egész életen át tartó tanulás eszméje. Manapság már nem csak a jó pap tanul holtig!

Érdemes körülnézni, melyek azok a szakmák, munkahelyek, ahová folyamatosan keresnek új dolgozókat, s melyik az, amelyik közel áll hozzád. 
Lehet, hogy át-, vagy tovább kell képezned magad, ahhoz, hogy megfelelj a kiválasztott terület kritériumainak, akad ingyenes képzés is munkanélküliek számára, melynek résztvevői a képzés után nagy valószínűséggel el is tudnak helyezkedni.

Én, oda, az én végzettségemmel?

- mondhatná erre egy olyan egyetemet végzett munkanélküli, akit ”felesleges tudományok doktora” névvel szoktunk illetni, mert az oktatási rendszerből fakadóan nagyobb számban képeznek tudósokat, mint amennyi a képzettségüknek megfelelő állás. Dolgozhatnak persze pizzafutárként, újságkihordóként, vagy szociális munkásként, már aki hajlandó rá.

Vagy beiratkozhatnak OKJ-s tanfolyamra, esetleg elmehetnek segédmunkásnak…..vagy az országból, már, ha beszélnek idegen nyelven.

Emberek, sorsok, tragédiák és sikertörténetek

Mitől függ, hogy kit hová vet a sorsa? Leginkább attól, mennyire hagyja magát sodródni, mennyire veszi a kezébe a gyeplőt, mennyire bízik önmagában, mennyire támogató a családi háttere és mennyire rugalmas.
A körülményeket nem mindig változtathatjuk meg, vagy csak bizonyos mértékig. Ha az jár a fejedben, bárcsak születtem volna egy gazdag nagytőkés családba, jusson eszedbe, hogy születhettél volna egy indiai nyomornegyedben, vagy egy nomád nép sátrában is. (Bár, nem biztos, hogy minden esetben az a jobb, ami annak látszik!)

A pillanatnyi körülmények adottak, de új választási lehetőségeid mindig vannak! (Ha eddig ezt nem így érezted, rajzold rá őket gyorsan a térképedre!)

Te dönthetsz, merre tovább. (Vagy csak az alkoholt magadba.)

Dinnyés Márta
NLP mester