Első a cél, második a ráhangolódás. A kommunikáció 3. lépése pedig a kommunikáció.
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy átadjuk az információt a másik embernek.
Itt a vége, fuss el véle!
Inkább mégse fuss el! Eszembe jutott valami. A harmadik lépés után lesz még több is, de a harmadikról érdemes még beszélni.
Az egyik fontos dolog, a csatorna.
A tévét sem úgy nézzük, hogy csak úgy bekapcsoljuk, és elkezdjük nézni. Először kiválasztjuk a megfelelő csatornát. Van ugyan kedvenc csatornánk, de ha akarunk, keresünk egy másikat.
A kommunikációban elég fontos dolog a csatornázás. Ne ijedj meg, nincs ilyen kifejezés a kommunikációban, ezt csak én találtam ki. De mivel kitaláltam, ezért máris van.
Itt már nem időrendi sorrendben történnek a dolgok, vagyis talán a csatornáid teljesen rendben vannak, de a szerkezetekkel meg a keretekkel problémáid vannak. Ettől függetlenül most a csatornákról lesz szó:)
Milyen kommunikációs csatornák vannak?
– Írott formájú.
– Beszéd.
– Testbeszéd.
– Füstjelek.
És persze az írott formájút még szétbonthatnánk ezer dologra, e-mail-e, kommentre vagy esemesre. És a többit is.Több csatornánk van, mint a legmenőbb kábeles cégnek.
Amikor pl. beszélek, az tudatos és tudattalan szinten hat rád. Ha nem tudok jól beszélni, akkor csak a tudatos részedhez leszek képes fordulni. Ha igazán el akarok jutni hozzád, akkor figyelem a szemmozgásod, és megállapítom, melyik a kedvenc megjelenítő rendszered. Vizuális, auditív, kinesztetikus? És ha megfejtelek, akkor én is belépek abba a rendszerbe, és onnan nézlek majd, Te pedig onnan hallod a hangom, és ez egy nagyon kellemes élmény – tudattalan folyamat. Közben persze ugyanúgy beszélgetünk, így válik teljessé az egész.
Ezt is tekinthetjük két külön csatornának.
Az is nagyon vicces, amikor párhuzamos csatornákon ellentétes üzeneteket közvetítünk. Majd legközelebb…
