Tipli van a babzsákban, és a Bogi.
Eszméletlen, hogy Barbi mindig produkál valamit mostanában az örökös ébredéseivel és a szeszélyeivel együtt. Még régen volt egy időszak, amikor Bogi volt a hisztigyár három műszakban, de most valahogy ő inkább csak csendben figyeli Barbika remek színészi alakításait.
Szóval az nem lehet, hogy folyton csak a Barbiról írjak, aki csinálja a fesztivált, és sosem a Bogiról, aki közben türelmesen és megértőn figyel. Ezért most a Bogiról írok.
Tipli van a Bogi mellett, vele nagyon jól elvannak mind az ikren, mert a Tipli alapvetően jámbor, kezes állat. Persze ezt csak képletesen értem, valójában nincsen keze, csak lába, és az alapvetően jámbort is képletesen, mert valójában egy rohadt dög. Épp ezért szeretem. Odavagyok a Tipliért.
Mert mennyire fel tudja dobni a szürkeségbe vesző hétköznap estéket, amikor a lakásban csak gólyalábon lehet már közlekedni, hogy ne lépj rá egy legóra, action man-re vagy kiskanálra vagy egy kibelezett optikai egérre, és az összes gyerek mást akar enni, és közben lazán kialszik a kazán, meg a lámpa, mennyire megszínesíti az ilyen unalmas és lagymatagba csusszanó napszakokat egy-egy a nappaliban vagy a lakás egyéb zónáiban szórványos elhelyezett élő egér. A döglött egér még sosem fordult elő ilyen módon, az élő egereknek van bent a buli, a döglött egerek outdoor képzésben részesülnek a teraszon. A garázsban őrzött tetemeknek van azonban a legjobb dolga, hiszen azok Zolika és Kókusz meleg vendégszeretét élvezik. A kutyák kapcsolata a döglött egerekkel annyira romantikus, hogy már-már csöpögősnek mondható – esetenként lapított. Átvitt értelemben nem tetemes ezen esetek száma, szó szerint viszont az.
Az egér a lakásba érkezvén azonnal zajos sikert arat, s a tapstól és örömkiáltásoktól megrészegülten óvatosan a szekrény alá veti magát. A falon körberohanva a játékdzsungel rejtekében azonnal megveti lábát, s ha pár óra alatt nem találjuk meg, akkor az ágyát is.
De amúgy imádom a tiplit. A gyerekek hűvösebb estéken, amikor a hiányzó teraszajtóüveget kicsit sem megrezgetvén fújdogál a téli szellő a nappaliban, a gyerekek sálként viselik a Tiplit. Színéből fakadóan minden ruhához jól áll.
De lepisili a fürdőszobaszőnyeget ez az undok dög.
És ellopja a kaját. Pofátlanul.
De olyan cuki.
A Tipli mellett a Bogi van, aki az élet nagy dolgain mereng épp. Bogi nagyon jó gyerek. Nem úgy, mint Barbi, aki másképpen nagyon jó gyerek. Boginak volt egy „felemelni Bogikát” korszaka, s a lépcsőn még most is szívesen cipelteti a seggét, de ha eszükbe jut a négykézláb, amely különösen koszos lépcsőn esik a legjobban, akkor ő is boldogan törli fel az előszobát. Vidám gyerekekről van szó, ezt tartsuk szem előtt, akik ráadásul higiénikusan törekednek a helyiségek tisztaságát megőrizni is.
A Bogi kénytelen most elviselni Barbara legújabb projektjét, amelyet így három nap távlatából egész jól lehet körvonalazni. A körvonalat ma kilenckor kezdte el rajzolni, és tizenegyig húzta.
Bogi mindig lefekszik szépen, elhelyezkedik, betakarózik, csíkos takaró, szia (az egy tárgy), tedimaci, vakondpatkány, és egyéb rágcsálók, kisemlősök és plüssgyermekek körében aludni készül, de a Barbika folyamatosan dobja fel az érdekesebbnél érdekesebb témákat, mint például az „állva kakilok” jelenet, a folyamatos állatcserélős hadműveletek, és a mindig örök „fika van az orromban” c. műsorszámot. Ezekbe idővel Bogi is szívesen bekapcsolódik. Ezt követi egy (részemről) feladási fázis, amikor hagyom, hogy az események a saját párnahuzatukba huppanjanak. Körülbelül tíz perc kell hozzá, hogy az ágy úgy nézzen ki, mint a legmenőbb belvárosi turkáló bálabontás után. Ezt követi a hisztikör, amikor a Barbi lelkileg igyekszik magát látványosan összetörni olyan komoly fordulatokon, mint például „nincs meg az aktuális emlősállatom”, „apa mondja el a béka királyt”, és hasonlók. Ma már tudom erre a megfelelő reakciót, és elmondom a békakirályt, bevonva őket is a sztoriba, mint például:
– Élt egyszer egy gyönyörű hercegnő, (aki ilyen meg olyan szép volt, olyan okos volt, mint Barbi, olyan szép, mint Bogi, stb.), és akinek tudjátok, mi volt a kedvenc játéka?
Barbi tippel:
– A békakirály?
– Nem, Barbikám, hanem az üveggolyó.
Ha zsepi kell, zsepi van. Ha énekelni kell, hát megteszem. Feküdhetnek rajtam ketten is egyszerre, de az sem zavar, ha közben fél percenként cserélnek.
Mert végül, valahol, az ágy egy tetszőleges pontján egy megkapó testhelyzetben belefeledkeznek a kánaánba, ahol mindent lehet, és boldogan elalszanak.
Jegyzem meg, az előbb Barbi még sírni kezdett. Melléfeküdtem, megpuszilgattam, és megdícsértem, milyen okos kislány. Egyből el is aludt. Áldott jó gyerekeim vannak!
