Sokat írok. Gondoltam ezzel kezdem a tollal jegyzetelős feladat előtt. Elolvastam a többi hozzászólót: a kiemelés különösen tetszett. Több dimenziós. Jó volt látni. 
Felszabadít, ha az ember leírhatja nyugodtan, amit érez. Így teszek lírában és örülők, ha van valami varázsa prózáimnak. Szakszavakat használva: ego nincs sehol, csak a puszta, egyszerű sorok az adott témáról.

Még nem kezdtem el az írást de szerintem jó lenne. Ha leírom a napi eseményeket gondolatokat érzéseket, szerintem sok mindenre választ kapnék, megoldást találnék problémáimra.

Régen nem írtam kézzel. Túlságosan elektromos életben élünk. Ettől függetlenül szoktam írni. Mielőtt olvastam volna a szabadírásról. Naponta jegyzem az aznapi eseményeket. Több, mint hat percben. ? Mostantól kézzel írom majd le. Hogy ez mennyire hat majd a lelki felismerésekre az kiderül. Mivel néhány napja indítottam útra az írást a füzetbe. Úgy gondolom, hogy számomra nem gond írni, de kiváncsivá tett az oldal. Röviden ennyi. További jó írást mindenkinek?

A legnehezebb leülni és elkezdeni, ráadásul úgy, hogy ne háborgasson senki. Felírtam a pontos időt a kezdésnél. Nem bírtam megállni a hat percnél. Banális indítás volt és a folytatásban évtizedekkel ezelőtti élmények jöttek elő, amikkel akkor képtelen voltam szembenézni, mert a tudatalattim mélyen elrejtette előlem, hogy megvédjen az összeomlástól. Most összeállt a kép. Lehet, hogy hamarabb kellett volna kezdenem a hat perces gyakorlatot?

A szabad írás felszabadító, nemcsak az írás szabad, hanem Te is az leszel. Így, hogy mindketten szabadok vagytok sokkal több lehetőséged van választani az élet gazdag lehetőségeiből. Néha ez túl sok is- mármint a lehetőség, de ha tovább csinálod a szabad írást, akkor eljön a pillanat, amikor rátalálsz arra, ami neked kell. Tényleg egyszerű és könnyű, írni mindenki tud, a papír pedig nem beszél vissza, nem kritizál. Még gyógyításra is kiválóan alkalmazható. Nekem pl. fájdalomcsillapító helyett is jó- ha fáj valamim leülök írni, hogy távozzon belőlem a fájdalom. S magam is meglepődtem, de a fájdalom szót fogad és elillan. Sokszor beválik-csak akkor nem, ha nem tudok írni. Egy hátránya van a szabad írásnak, hogy nem szabad abbahagyni. Persze nem is kell, mert olyan jó, mint egy tejszinhabos csokitorta vagy egy nagy adag fagyi a nyári melegben a tengerparton ülve. Bátran írj! Semmit sem veszíthetsz, s amit nyersz, az mind a Te életedet gazdagítja. Itt kizárólag CSAK RAJTAD MÚLIK MINDEN !

Nagyon jó. Komolyan felszabadít. Elgondolkodtam, hogy ezzel foglalkozzak.

Kedves Tibor! Először is köszönöm Neked és a véletlennek , vagy a sorsnak , hogy rátalálhattam "A szabad írás " -ra . Ma kezdtem az írást 6:16 -6:33-ig . Elszaladt az idő . Nem szabtam korlátot a gondolataim áramlásának. Hagytam , jöjjön ami akar : a múlt , a jelen vagy a jövő. Én úgy érzem , mintha valakivel beszélgetnék , csak éppen válasz reakciót nem kapok , legalább is szóban a kérdésre-problémára-vagy jóra vagy rosszra. De mégsem olyan , mint amikor az ember magában beszél. Szerintem rendszerességgel fogom művelni ezt a módszert kikapcsolódásra ,stresszoldásra , vágyaim megfogalmazására stb . . . . Nagyon tetszik ! Köszönöm !

Kedves Tibi! Az írást mindig is szerettem, korábban is használtam már terápiás célra, amikor "levelet írtam" elhunyt szerettemnek, hogy elbúcsúzzak tőle, illetve azóta is, ha nem tudtam mit kezdeni egy-egy helyzettel. A szabad írás más, hiszen itt nem egy témáról írok, de nagyon élvezem. Az első alkalommal a 6 percből pillanatok alatt lett 10, észre se vettem. És bár nem ez volt a célom, egy aktuális problémára is beugrott egy megoldási lehetőség. És maga az élmény is jó, bár megfájdult kicsit a kezem, hiába, elszoktam a kézírástól. Mindenesetre jó volt, és nem hagyom abba, köszönöm!

A legnagyobb tisztelettel! Korosztályom elött ez nem ismeretlen. A fókuszált gondolkodás, másképpen tervezés-tervezgetés-álmodozás szerves része a papír, ceruza + "énidő". Ez szinte "ösztönös" gondolkodási folyamat. Sajnálom, hogy ezt "is" fejleszteni kell!

Válasz:

Kedves Tibor! Köszönöm a visszajelzést. 
Nem értek egyet azzal, hogy ez bármelyik korosztálynak "ösztönös" volna, vagy ha mégis, sajnos az ösztön elfojtásra kerülhetett.

Szintén a legnagyobb tisztelettel:
Szűcs Tibor

Írok, amikor káosz kezd urrá lenni rajtam, amikor elveszítem a fonalat. Az írás kibogoz. Kb. mindent. A gondolataimat. Ennek következtében újra "fel tudom venni a fonalat", ami lényegében segít újra megvilágítani a célomat. Írok, amikor me akarok valósítani egy álmot, amikor meg akarok élni egy valóságot. Először leírom.