9 ok, amiért nem használod az írást

Írni jó. Sokkal jobb, mint azt sokan gondolnák.

Nem árt persze rögtön tisztázni, hogy milyen jellegű írásra gondolunk. Mert könyvet írni is jó, de én nem erre gondolok.

Főként a szabad írás az, amiről beszélek. Ennek a lényege, hogy folyamatos kézírással leírod, amit gondolsz. A folyamatos alatt azt értem, hogy egy pillanatra sem állsz meg közben gondolkodni.

Akár most azonnal kipróbálhatod.

Fogj egy füzetet vagy egy darab papírt, állíts be egy visszaszámlálót a telefonodon, vagy simán nézz az órára, és hat percen keresztül írj.

Ennyi az egész. Muszáj kipróbálnod, ha tudni akarod, milyen. Különben csak elképzeléseid lesznek majd a dologról, és az nem elég.Ha már csak ezt megteszed, az is sokat jelent. Itt az első kérdés azonban, ami felmerül, hogy:

 „Jó, de mi a csudáról írjak?”

Tulajdonképpen teljesen mindegy, csak írj.

Csak van annyi fantáziád, hogy kitalálj valamit, nem?

De nemcsak a szabad írásról beszélhetünk, hanem általában a jegyzetelésről, naplóírásról vagy papíron tervezésről. Nevezzük ezt összefoglaló néven önfejlesztő írásnak.
És annak ellenére, hogy milyen hatékony, kellemes ez a módszer, és hogy senkinek sem megtanulnia, mert annyira nem bonyolult, így egyszerűen csak csinálni kell azt, nagyon kevesen használják.

De vajon miért?
Alább összeszedtem a 9 leggyakoribb okot, ami megakadályoz téged abban, hogy elkezdd az önfejlesztő írást.

Nem tudod, hogy van ilyen.

Az ilyesmit akár saját magad is felfedezheted, de az emberek viszonylag ritkán kísérleteznek önfejlesztő módszerekkel. Bár van, aki ösztönösen is ír, de a legtöbbünknek fogalma sincs arról, mennyi minden rejlik az írásban. Ez jó mentség volt eddig arra, hogy te se próbáld ki. Ezzel a blogbejegyzéssel azonban ezt most sajnos elbuktad. Most már ugyanis rendesen képben vagy.
Bocs.

Mert az ellenkezőjét tanították.

S talán utálsz is írni emiatt.
Megtanították, hogy szépen kell írni. Ügyesen kanyarítani a bötűket. És hogy éssel nem kezdünk mondatot. Meg hogy a hüjét és muszály hejesen írni. És kell a bevezetés, a tárgyalás meg a befejezés.
Hát csoda, ha ez ember megutálja az írást? Ráadásul egy ilyen gyermekkori beidegződés igencsak tartósan be tud épülni az ember életébe.
Mindörökké, ámen.

Azt hiszed, nem vagy rá képes.

Hát persze, hogy nem. Ugye eleve nem vagy jó az írásban. Sosem voltál jó. Még beszélni is alig tudsz, nemhogy írni. Az még rendben van, hogy tudsz kézzel írni, hiszen megtanították, de ez még nem jelenti azt, hogy meg tudnád azt csinálni, hogy csak úgy írsz egy füzetbe valamit, amiről meg se mondták, hogy micsoda.
Azt se tudod, hogy kell.

Félsz, hogy valaki majd elolvassa.

Mert ugye a szabad írás lényege, hogy bármilyen gondolatod leírhatod. Nincsennek tabuk, se cenzorok, se tanár néni a piros tollával. Most aztán mindent leírhatsz, ami a csövön kifér. Nem kell kesztyűs kézzel bánni a tolladdal. Jól odanyomhatod a papírra. Belevésheted a gondolataidat. Csak hát, ha valaki meglátja, mi lesz akkor?
Nagyon ciki lenne, nem?

Úgy érzed, nincs rá időd.

Sőt, nemcsak úgy érzed, hanem basszus, tényleg nincsen. Ugyanis, ha jobban belegondolsz, első a család. A második a munka. A harmadik megint a család, elvégre pont azért gürizel. És ebben már annyi minden benne van, hogy akkor most mikor is üljél le írni? Mosogatás közben? Vagy amikor vezetsz? Keljél fel reggel húsz perccel korábban?
Emiatt? Ugyan, kérem.

Van más, ami fontosabb.
Közelítsük meg a prioritások oldaláról az idő helyett. Mert annyi mindent halogatsz, amit meg akarsz csinálni, pedig fontosak. És vajon az írás fontosabb lehet azoknál? Egyáltalán, származik-e belőle bármiféle haszna az embernek? Márpedig mindaddig, amíg az írás csak írás, önmagában, semmihez sem kapcsolódva, nehéz lesz fontossá tenned.
Pedig az.

Nem foglalkozol magaddal

Törődsz ma magaddal, mondd? Ez kardinális kérdés. (Szeretem ezt a szót, hogy kardinális, olyan jól hangzik.) (Legközelebb utánanézek, mit jelent.) És most félretehetjük az írást, és gondolhatsz csak arra, mi az, amit magad miatt teszel. Szoktál értelmes dolgokat csinálni csak magadért? Olvasás, meditáció, sport, alkotás, tanulás, és hasonlók.
Ha ilyesmire nem szánsz időt, energiát, akkor az írás sem fog beleférni.

Nem akarsz szembenézni azzal, amiről írnál

Pontosan tudod, hogy mi a legnagyobb problémád az életedben. Talán még azt is tudod, hogy hogyan tudnád megoldani. Valami azonban visszatart. És ha már írsz, akkor erről volna érdemes írnod önmagadnak, nem másról. De ez túl nagy feladatnak tűnik, és jelenleg semmi kedved belemenni egy ilyesmibe.
Túl nehéz volna.

Nos, ha tényleg nem akarsz írni, akkor helyben is vagyunk. Ne írjál.
Ha azonban kedved szottyanna hozzá (másik kedvenc szavam a szottyanás), akkor csak egy füzetre és egy jól fogó tollra lesz szükséged.

S ha komolyabban is belemennél, s van elég vér a pucádban (hopp, újabb kedvenc szó: puca), és nem félsz lemenni a nyúl üregébe, téged vár a Shadow Work online tanfolyam: