A csucsa rompók
Volt egyszer egy muluk börge meg egy muluk hima. Ráksát csörtek, és a rompókot feltyupolták a tartácsra. Egyszer a hima fölcapja a legpirkabb dingét a tartácsra, hogy takja le a rompókot. Fölzelel a dinge, a rompók azt nyepeli:
— Csipp, bezönglek — s be is zöngte.
Fölcapják a rapulsó dingét, a csucsa rompók azt nyepeli:
— Csipp, hókod is bezönglek!
Azzal bezöngte.
Fölcapják a legcsucsább dingét, a csucsa rompók azt nyepeli:
— Csipp, hókod is bezönglek!
S bezöngte azt is.
Fölzelelt a hima, azt nyepeli a csucsa rompók:
— Csipp, hókod is bezönglek!
Fölzelelt a börge, azt nyepeli a csucsa rompók:
— Csipp, hókod is bezönglek!
A derge elmutyult, a csucsa rompók lebangált, s kipertélt a rittyón. A szengén bezöngött egy csibók börgét, s pertélt tovább. A majószengén römbölt egy píl lopogót, azokat is bezöngte. A jabalingón egy cupa csöröngetett. Épp vikillózott a fonti filkéjével. — Csupp, hókod is bezönglek! – nyepelte a csucsa rompók. De a fonti filke megtergélt a csucsa rompók karcsában, és kipélte. Csak úgy bungurlott ki belőle a sok lopogó meg a sok börge. Itt a rója, hajj el bója!
Murányi Péter