A most következő cikk szerzője a világhírű Conniare Andreas, aki a Mély, belső átalakulás (Core Transformation) című könyv egyik szerzője. Ezt a cikket Melloco János, a könyv fordítója tolmácsolja magyar nyelven.
A cikk első részét ide kattintva olvashatod.
Hogyan épül fel a saját magához való hasonlítás?
Az alábbi módon írhatjuk át a másokhoz való hasonlítást saját magunkhoz tett hasonlításra: Tegyük fel, azzal jön haza a fiad, hogy „A Jóska jobban kosarazik, mint én!” – és ezzel máshoz hasonlítja magát, amennyiben saját képességét máséval veti össze. Ahhoz, hogy ezt saját magához tett összehasonlításra írhasd át, figyelmét érdemes arra irányítani, hogy most mire képes, saját múltbeli képességeivel összehasonlítva.
– Szóval a Jóska jobb?
– Aha.
– Honnan tudod, hogy Jóska a jobb?
– Mert háromszor is bedobta egymás után! Nekem csak kétszer sikerült!
– Hát úgy hangzik, Jóska tényleg nagyon jól kosarazik. Biztos sokat gyakorolt… Tudod, te is sokkal jobban kosarazol, mint régen. Észrevetted már?
A másokkal való hasonlítás átalakítása a saját magához történő hasonlításba lépésről lépésre: amikor jobb a másik ember.
1. lépés: Elismerjük gyermekünk véleményét
– Szóval a Jóska jobb?
Ez az elismerés kiépíti a rokonszenvet a gyermekkel. Ha egyszerűen úgy reagálnánk: „Nem is igaz!” vagy: „És akkor mi van? Mit számít, hogy ki a jobb?” – akkor nem csatlakoznánk a gyermek élményéhez – ennek az lenne az eredménye, hogy a gyerek úgy érzi, nem értik meg. Azzal kezdjük el lefektetni a közös megértés alapjait, hogy elismerjük gyermekünk véleményét.
2. lépés: Gyermekünk bizonyítékát megtalálni
– Honnan tudod… / Miből gondolod…
Néha nyilvánvaló, milyen bizonyítékra épít a gyermek, amikor levonja a következtetést, ki a jobb. Máskor fontos ellenőriznünk. Például: azért hiszi, hogy Jóska jobban kosarazik, mint ő, mert észlelte, hogy többször dob sikerrel, vagy csak azért, mert Józsi azt mondja önmagáról, hogy ő a jobb, a fiad meg elhiszi?
3. lépés: a sikert viselkedéshez kötni
– Biztos sokat gyakorolt…
Amikor a gyermek úgy gondol egyfajta képességre, hogy „hát ő már csak ilyen”, valószínűleg elérhetetlennek tűnik számára az a képesség. Akiket motivál, hogy valamilyen területen sikeresek legyenek, általában úgy gondolják, hogy a gyakorlással jön meg a tudás. Ha azt hisszük, „veleszületett”
a képesség, fölösleges a gyakorlás. Itt az alkalom, hogy a gyermek segítségünkkel olyan meggyőződést építhessen, amely őt szolgálja. „Emlékszel, mennyit kellett gyakorolnod, hogy jól tudj gördeszkázni?”
4. lépés: átváltani arra, hogy önmagához hasonlítjuk
„Jóska jobban kosarazik, mint régen.”
„Te is jobban kosarazol, mint azelőtt…”
Az 1-3. lépést követően a gyermek már olyan helyzetben van, hogy jobban értékeli saját fejlődését az időben, ahelyett, hogy arra reagálna, hogy másnál jobban vagy rosszabbul teljesít.
A fenti példában e módszer négy, egymást követő lépésből állt, de bizonyos körülmények között nem szükséges a második és a harmadik. Észrevehetjük, hogy néhány lépés kimarad bizonyos példákból, vagy hogy más sorrendben fordulnak elő.
Összefoglalás: a máshoz való hasonlítást saját magához való hasonlítássá alakítani:
Ismerjük el gyermekünk véleményét, megfigyelését.
Azonosítsuk bizonyítékát: „És szerinted miért kosarazik jobban a Jóska?” / „Honnan veszed, hogy a Sári5 nálad gyorsabb?” / „Miből gondolod, hogy…?”
A sikert viselkedéshez kötni – Oly módon fogalmazzuk meg, hogy az elérhetőbbé tegye. „Biztos sokat gyakorolt…”
Átváltani a saját magához való hasonlításra: „Te (is) jobban X-elsz (kosarazol stb.), mint tavaly.”
Példák a saját magunkat erősítő összehasonlításokra a családban:
Saját gyermekeimmel azonnal elkezdtem saját magukhoz való hasonlítást, mihelyt egymáshoz kezdték hasonlítani magukat. Mivel többnyire a nagyobbak veszik először észre az ilyesmit, az összehasonlítás legelső formája általában olyasmi, hogy „Jobban csinálom, mint a kisöcsém/kishúgom”. Az ilyen összehasonlítást általában nagyon ártatlanul teszik. A nagyobb gyerek egyszerűen észreveszi, hogy jobban csinál valamit, és ezt megemlíti, anélkül, hogy felfogná, milyen hatással van ez a kisebbre.
Sokat segíthet az úgynevezett testvér-rivalitás átformálásához együttműködéssé, ha segítjük a gyermeket abban, hogy az ilyesmit saját magához való összehasonlításra írja át:
Példa:
A négy és fél éves Mark és a két és fél éves Loren kivágóst játszik.
– Én sokkal jobban vágok, mint Loren! – jegyzi meg Mark.
– Így van. Nagyon jól tudsz vágni! (Anélkül adom meg az elismerést Marknak, hogy Lorenhez hasonlítanám.) Sokkal jobban vágsz, mint amikor annyi idős voltál, mint Loren most.
– Sokkal jobban! Akkor még csak így tudtam vágni, meg így… (Mark suta gesztusokkal mutatja.)
– Hát igen. Biztos Loren is sokkal jobban vág majd később, ahogyan te is. Loren remekül vág ahhoz képest, hogy csak két és fél éves. (Loren is jelen van, és szeretném, ha neki is meglenne az az érzése, hogy jól végzi a dolgát.) Biztos örülsz, hogy te is jól tudsz vágni, és az öcséd is ilyen jól vág.
Mark nagyon figyelmesen követi az egészet. Most arra gondol, mennyivel jobban vág már, és hogy Loren is mennyivel jobban vág majd, és hogy később az öccsére is büszke lehet.
A cikk folytatódik: A pozitív énkép (3.)
Az eredeti cikket itt olvashatod.