Augusztusi téma az ALKOTÁS. Ez biztosan nem véletlen, hiszen augusztus 20. az államalapító Szent István ünnepe, az ezeréves alkotmány ünnepe. Vajon mi egyszerű emberek is alkothatunk maradandót?
A Wikipédia csak a műalkotás szót ismeri: A műalkotás olyan szellemi alkotás, amely az előállítója által kitalált módon, művészi kifejezőeszközök útján üzenetet közvetít a befogadó számára.
Ez elég szűk fogalom. Nekem az alkotás egyenlő a teremtéssel, valamiből lesz valami más. Ez talán még a világ teremtésére is igaz. A teremtő Isten gondolt egyet és lett világosság, majd később megalkotta az embert a saját képére, hogy ő is képes legyen teremteni, alkotni.
Az alkotó ember nyughatatlan, ha éppen nem alkot, arról gondolkodik, hogy mi legyen a következő alkotása. Az alkotás tehát tevékenység, amelyben az ember teljes lénye és nemcsak a szelleme vesz részt. A szellem kitalálja, a kéz, láb megvalósítja.
Magamat sokáig végrehajtó típusnak tartottam, akinek nincsenek eredeti gondolatai. Nem különösebben tehetséges, csak szorgalmas. Elvégeztem egy főiskolát, majd a jogi egyetemet is, és sokáig hivatalnokként, majd banki tisztviselőként dolgoztam. Írtam szerződéseket, több nyelven is. Tárgyaltam a világ sok országában.
Az NLP segítségével megtaláltam a küldetésem és most már bármit teszek a küldetésem vezérel. Fel sem merül bennem, hogy a jegyzetírás, a tréningek tartása nem alkotó munka. Most éppen NLP tankönyvet írok kezdőknek. Amikor írok bele képzelem magam az olvasó világába és mesélek neki, majd megkérdezem, hogy mit gondol minderről. Hasznos-e számára? Ki akarja-e próbálni? Néha azt érzem, mintha beszélgetnénk.
Januárban elkezdtem rajzolni, majd júliusban egy festőtáborban festeni. Rézkarcot és monotípiát is készítettem. Először csak arra gondoltam, hogy hetente pár órára kiszakadok a mindennapi rutinból és feltöltődöm másfajta energiákkal. Nagyon kedves és támogató légkörbe kerültem és éreztem, ahogyan hétről-hétre fejlődöm. Mesterem biztatására a ceruzarajzokat szénrajzok követték. Alig vártam, hogy színekkel dolgozhassam. Először papíron próbáltam ki az akril festéket, majd vettem egy palettát és azon kevergettem. Az egyhetes alkotótáborban négy képet is festettem. Az egyiket egy Csontváry katalógusból. Még csak másolok, de ez is nagy élvezet. Ahogy a kezem alatt alakul a hold, a felhők, leírhatatlan élmény! A fákról és a virágokról nem is beszélve.
Most is csak bámulom ezeket a képeket, és szinte hihetetlen, hogy én festettem őket. Az én festményeim, az én alkotásaim!
Dr. Stenger Györgyi
nlpakademia.hu