Nem mindig van olyan nehéz dolguk a koordinátoroknak, akikről az előző, kisebb port kavart történetben, csak annyit írtam, hogy a coachok főnökei.
Az NLP Comprehensivnél „szolgáló” koordinátorok valamikor mind coachok voltak. Nemcsak enelpés tudásuk és gazdag tapasztalatuk alapján választódnak ki, hanem jó szervező- és kommunikációs készségeik is sokat nyomnak a latba.
Azon kívül, hogy felépítik a csapatukat, azaz elmondják minden alkalommal, hogy azon a nyáron a coachoknak mi a teendőjük. Emellett ők közvetítik a résztvevők igényeit, véleményét a trénereknek és előfordul néha, hogy ehhez minden enelpés tudásukat be kell vetniük… Feladatuk az is, hogy figyelmeztessék azokat a résztvevőket, akik sokat késnek vagy hiányoznak a tanulócsoportból, vagy bármilyen módon zavarják a csoport munkáját, netántán az újonnan megismert enelpés technikákat nem a legökologikusabb módon kezdik el használni. (Ökológia = a következmények vizsgálata.) Azaz mások érdekeit figyelmen kívül hagyva akarnak előnyökhöz jutni, visszaélve a gyakorlat nyújtotta lehetőségekkel.
Nagyon ritkán, de előfordul, hogy ez olyan mértékű, hogy a koordinátor kénytelen felhívni a résztvevő figyelmét arra, ha továbbra is „panasz” van rá, nem fog diplomát kapni. Ugye, ez sem népszerű feladat.
Ezért a koordinátorok általában párban járnak, akarom mondani, dolgoznak. Most pont arról szeretnék írni, előfordult már, hogy egyszerűen csak élték a világukat. Talán már azt is elfelejtették, hogy koordinátorok és a coachok előzetes eligazításán kívül négy héten keresztül semmit sem kellett csinálniuk.
Ros kedves angol hölgy mosolygós, visszafogott. Néhányan ismeritek, hiszen a mesteren szokott modellezni. Chris szintén brit, csak már régóta Új-Zélandon él. Komoly és energikus. Lehet, hogy ez nem mindenkinek jön össze… nekünk sem mindig…. Jó páros, sokat coacholtak együtt és többször voltak együtt koordinátorok is. Ezen a nyáron csak a mosolyukra volt szükség.
Volt ugyanis egy „álomcsapat”. Azóta is emlegetik! Henrik Németországból, Akane Japánból és persze, ki volt a harmadik, én Magyarországról. Pár éve már ismertük egymást, de még hárman egy csapatként nem voltunk együtt. A csoport érdemeit sem szeretném kisebbíteni. Nagyon jó csoport volt!! Egy-két résztvevőt kellett csak „szorosabban” figyelni.
A többiek mind vették a lapot és szépen haladtak. Jó hangulat, sok bulizás. Hihetetlen gyorsan elrepült a négy hét. Nem akartuk elhinni, hogy vége, hogy haza kell menni, vissza a „való világba”… Ezen keseregtünk (egy kis whiskey mellett), amikor kitaláltuk, hogy így a vége felé valami munkát kellene már adni a lábukat lóbáló koordinátoroknak.
Azt gondoltuk ki, hogy megvicceljük őket, méghozzá úgy, hogy a tanulócsoportjainkat is bevonjuk a játékba. Azonban azt, hogy ebből mi lett, csak legközelebb…..
Dr. Stenger Györgyi
nlpakademia.hu
A folytatás itt olvasható.