Sok technikát megismerhetsz, amellyel átlépheted a tudatos elméd korlátait, hogy a teljes elméd felhasználd az írásra, de akármit is akarsz kipróbálni, mindenképpen el kell kezdened írni.
Sajnos azonban sokszor csak az elkezdésig jutunk. Leülünk, hogy írjunk, de nem megy. A külső, zavaró tényezőkkel valahogy könnyebben meg lehet birkózni, mint a bennünk lévő korlátokkal. Sanyit kiküldheted a szobából, de magadat nem. Ilyen korlát például az, hogy azt gondoljuk nincs időnk az írásra, így amikor mégis elkezdünk írni, folyton ott motoszkál a fejünkben: Hiszen erre nincs is időm… Valami fontosabbat kellene csinálnom.
Vagy várod az ihletet. Várhatod napestig, akkor sem jön. Ha külső tényezőktől függ az írás, ha arra vársz, mikor kerülsz egyszer csak ihletett állapotba, akkor várakozz nyugodtan, néha bejön. Az ihlet jó dolog, de másképpen is el lehet jutni abba az állapotba.
Sok korlátot egyszerűen kiírhatunk magunkból. Ha azt gondolod, most nem tudsz írni, nem vagy megfelelő hangulatban, nem vagy elég felkészült, akkor egyszerűen kezdj el írni.
Nem az a kérdés, hogy tudsz-e írni, hanem az, hogy van-e mit mondanod az olvasónak. Ha el tudsz mondani valamit, akkor mondd el írásban, írj le mindent, ami a fejedben van. Hogy azután később hogyan írod át, bővíted vagy ritkítod az írást, az már teljesen más tészta. Van, hogy sehogy, mert a cél, hogy azonnal megoszd az írásod.
Az íráskészséget erősen fejleszti, ha blogot írsz, mert a gondolataid meg is osztod, és visszajelzéseket kaphatsz. Próbáld csak ki! Van blogod? Írj bele valamit most, és oszd meg velem a hozzászólásoknál.
Ha sosem írtál semmit, miért ne pont most kezdenél hozzá?