Szombaton Parádsasváron voltam, hát, nagyon szépek arrafelé az utak, de azt épp nem fényképeztem most le, viszont megint találkoztam egy elgondolkoztató dologgal, ami akár szimbólum is lehet, mint minden dolog. Nézd, erről van fénykép:
Nézd, nem elég, hogy barlang, sőt alagút, még figyel is. Mint egy ott feledett őrszem, aki mindenkin rajta tartja a szemét, aki megfordul azon a vidéken. Márpedig ezen a környéken sokan járnak, mert gyönyörű ásványokat lehet találni a patakban.
Közelebbről is megnéztük, hát akkor más arca lett.
És ha most kérdezem meg, hogy mi jut eszedbe erről a képről?
A fogadtatás is kellemes volt. A bejáratnál érkezésünkre lelkes szúnyogcsapat csapott elénk, belénk, felénk, de aztán arrébb mentek, nem zabáltak fel bennünket. A képet látod. Gondolhatna az ember sok rossz dologra is, de annak annyira nem sok értelme szokott lenni, valamiféle pozitív szándékot kell találni minden mögött. Nekem a félelem, kihívás, veszély, változás, bátorság, kaland szavak írják le az érzéseimet ezzel a bejárattal kapcsolatban. A változás most azt jelenti, hogy amikor hirtelen minden nehezebbé válik, sokszor akkor vesszük észre, hogy mindent meg tudunk oldani, csak teljesen másképp kell viselkednünk mint azelőtt. Na jó, és akkor azelőtt miért nem viselkedtünk másképp? Mert nem volt rá szükség, de azért lehetett volna úgy, hogy jobb legyen. Épp ezért kerülhettünk egy bizonyos helyzetbe. Ez a helyzet csupán egy üzenet, hogy kapd össze magad. Talán kicsit nehezen követhető ez a gondolatmenet 🙂 De hát az csak az én fejemben van! Te mire gondolsz?
Amúgy ha nem muszáj, nem megyek be abba az alagútba, az tuti. Nem hülyültem meg teljesen.
Viszont találtunk aranyos dolgot is:
A megfejtés számomra ebben a kézben (amiben a hernyócska van) egyértelmű: felfedezés, szeretet, változás, játék. Szóval nagyon jó!
Búcsúzóul még egy kép egy kis gombamezőről:
Család, gyerekek, gyülekező... Meg a legényfogó leves.
Egyébként szép hely, egyszer nézd meg! :o)
Köszönöm mindkettőtöknek, lényegesen világosabbá vált a dolog:)Ja igen, a szabad akarat. Jó lenne, ha sok ember tudna mit kezdeni vele. Itt az élet nagy kérdése: rabok legyünk, vagy szabadok? Már Petőfi is tudta…Sőt, azt is, hogy választhatunk. És ezt nem tudják sokan.Szerintem is szép ez a hernyó! És nem lehet az annyira kellemetlen, ha a válladon mászik (mondjuk nagykabátban…:))Tibi, kidolgozhatunk egy tervet … 🙂
Szépnek még csak szép a hernyó, de ha bele gondolok, hogy mit szeretnék jobban: azt hogy egy hernyó másszon a vállamon, vagy azt, hogy egy pillangó szálljon rá, akkor elég egyértelmű nekem :))))) De biztos az analógia miatt is a pillangóhoz húz a szívem: én a szárnyalás választom. 🙂
Sziasztok!Ági, néha a pillangónak jobb, néha meg az embernek! Hernyóknak ugyan még nem csináltunk célkitűző tanfolyamot, de remek öltet! 🙂 Bár, szerintem ők teljesen képben vannak.Kisvic, a metamorfózis találó! De azért nekem a hernyócska is tetszik, szerintem szép!Meg ami az eszembe jutott, hogy nem erőszak a disznótor, szokták mondani, szóval nem kötelező pillangóvá alakulnunk, maradhatunk hernyócskák egész életünkben.Tetszik a kisfiús történet!Szép napot nektek :o)
Hű, ennyi minden reggel 11-kor éhgyomorra? :))Engem legjobban zöld hernyócska fogott meg :).Nekem egy szó jutott róla eszembe, de abban benne van minden: metamorfózis. Ez a szó (legalábbis a görögben) a teljes átalakulásra, amiben ennek a hernyócskának része van. Egy csúnya, görcs, visszataszító hernyóból egyszercsak egy gyönyörű szép, kecses pillangó lesz. A hernyó, akit fogva tart a báb és mozdulni se bír; szabadon repkedő pillangóvá válik. Számomra a pillangó a szabadság és egyben a boldogság jelképe is. Ezért használom a blogomon és a névjegykártyámon is. Ha megkérdezzük az embereket -talán ti is kérdeztétek már-, hogy mi a célja, mire törekszik? Akkor nagyon sokan azt válaszolják, hogy "hát szeretném, ha a családom boldog lenne" vagy " szeretnék boldog lenni". Lehet, hogy pont ez a baj… Hogy a boldogság a céljuk. Pedig érdekes, hogy a boldogság az egy melléktermék. Egy szemléltetés talán segít átlátni ezt: Van egy kisfiú, aki szeretne lepkét fogni. Nem tudom, hogy ti már próbáltatok-e lepkét fogni? Ha az ember nagyon ügyes akar lenni, akkor fog egy hálót, lehet kifejezetten lepkeháló is, kimegy a rétre és figyeli, hogy hol vannak a lepkék. Amikor meglát egyet, ami neki nagyon tetszik, akkor odasettenkedik mögé, megvárja, amíg a lepke békésen üldögél az egyik virágon és lecsap. De a lepke észre vette, hogy el akarták kapni és odébbrebbent. Repül, repül; a kisfiú utána, megvárja még megint egy virágra száll, lecsap rá, de a lepke megint gyorsabb volt, szalad utána és nem bírja elkapni, mert állandóan észre veszi. A kisfiú már teljesen kimerül és összecsuklik ott a mezőn, és ahogy ott fújtat egyszercsak a lepke odaszáll a vállára. Ági 🙂 tetszik a gondolatmeneted. 🙂 AZ a különbség köztünk és a hernyó között, hogy a hernyó akár akarja, akár nem, pillangó lesz belőle. Ösztönösen bölcs, mert belé van programozva. Mi tudatosan élünk (jobb esetben 🙂 és rendelkezünk szabad akarattal, ami nagy kincs szerintem. AZ agyunk nem statikus vagy szilárd szerv, ezért ilyenné vagy olyanná válhatunk. Ahogy Thomas Mann írta a Tonio Krögerben: "Ezer létforma lehetőségét" hordozzuk magunkban. Rajtunk áll, hogy mi lesz belőlünk. Nekünk nem kell szabadon szárnyalni, ha nem akarunk :). Évi
Tibi, először is utánanéztem, mi is az a legényfogó leves… aha, gomba. Az első kép nekem inkább nevető száj (lehet, hogy kárörvendően nevet, mert ha közelebb mégy, hamm, be is kap, aztán elfelejtheted a legényfogó levest…is…) A harmadik az viszont tényleg szép, köszönet érte. Micsoda szép pillangó lesz egyszer belőle! Főleg ha elvégzi a célkitűző tanfolyamot 🙂 Vagy neki nem is kell? Tudja pontosan, mi a célja? De jó neki! És nekünk rossz, hogy emberek vagyunk és mi nem tudjuk? Inkább jó, mert megtudhatjuk. Most akkor kinek jobb? Vagy az mindegy?Belebonyolódtam a saját gondolataimba?Valaki, akinek ez világos, világosítson már fel, légyszi!Ági