Nagyszerű élmény volt a teljes elmés írástanfolyam a hétvégén. Sok izgalmas dologban elmerültünk, és különböző gyakorlatokon keresztül nyitottunk ablakot a kreatívabb írás felé. Ami különösen megfogott, az az írásban résztvevő különböző részeink szerepe volt. Három ilyen résszel foglalkoztunk: az álmodóval, a realistával és a bírálóval.
Írni izgalmas, és izgalmas maga az alkotás is, legyen szó festményről, szoborról, célokról, főzésről, bútorkészítésről, lakberendezésről, kertépítésről, vagy bármiről. Tudod, amikor valamit készítesz, valamit alkotsz. Olyasmire gondolok, ahol alapvetően te vagy az irányító. Te hozol meg döntéseket, hogy milyen legyen a novellád, a nappalid vagy a vacsorád. Amit épp alkotsz. Valami, amit szépítgetsz, formálsz.
Először megálmodom ezt a valamit. Ebben jónak tartom magam, remek álmodó vagyok. Az én álmodó részem igazából ki sem tudnám kapcsolni írás közben - nem mintha akarnám.
Nos, és találtam ezt a képet, kíváncsi vagyok, neked mi jut eszedbe róla? Nekem elsőre ez: álombeli utazás, képlékeny változás, semmi sem biztos, semmi sem állandó, csak a változás.
Egyébként pedig, te szoktál írni? Valamit. Könyvet, blogot, hozzászólást, e-mailt, levelet, naplót, vagy bármi mást? Ha nem, próbáld ki, mert nagyon jó! :o)
nekem az utat jelenti az élet felé. megvalósítható álmokat?…talán.
És mi a valóság? Amit látunk, amit hiszünk, vagy amit egy légy lát, amit a hal érzékel? Tudjátok, ez korántsem evidens. De ez nem baj, ha már legalább feltesszük ezeket a kérdéseket, kezdünk felébredni…Nem? DE. :DD Ejh, ez az enelpé alapjaiban látszik felforgatni biztonságos (?) (illúzió)világunkat. :))
Én is köszönöm, hogy elmondtad, Trixi! Érdekes, milyen különböző dolgok jutnak eszünkbe ugyanarról a képről.
Nekem az úton lévő lámpa sehogy sem illik bele a képbe, hiszen nincs sötét, nincs szükség az "irányjelző" fényre.Amúgy sem működhet áram, vagy elem nélkül, amit pedig sehol sem látni.Nem értem, miért van ott, mintha véletlenül került volna rá a képre.Zavaró, mert értelmetlen, felesleges!A műút: a keménység(lelki), merevség, megváltoztathatatlan,visszafordíthatatlan.Tovább a zöld-sárguló mező, vagy határ: ami némi életszerűséget – bár pislákolót, mert már sárgul a határ – ad a képnek, annak is a közepén, ami megtöri a hátul lévő, szintén betonból épült város látképét!(Kőkemény törvények érvényesülnek a városban!!!)Nehéz az Élet útját végig járni, némi segítség hozzá az egyetlen életteli dolog: a mező, vagy határ, ami segít a továbblépésben a nehézségek között! Utána bejutva a városba,meg kell tanulni okosan élni az életünket,hogy ne "kebelezzen" be minket, vagy ne zúzzon össze minket, esetleg ne lökjön ki magából a kőkemény Város!Mert ott nincs kegyelem!Amúgy a kép összességében nézve számomra jelenti azt is, hogy minden attól függ, hogy milyen (szem)-szögből nézzük a dolgokat.Ez a halszem-optika nagyon érdekessé és izgalmassá teszi az összhatást, megváltoztatja a tárgyak VALÓSÁGOS alakját, jelentőségét, a felhők formáját!Ha "sima", egyszerű fénykép lenne, akkor teljesen szimpla lenne és fel sem figyelnék rá.Igy viszont a görbületek által a Mozgás, a Lendület,a Kíváncsiság, a Titokzatosság, a Megfoghatatlan szavak és azok jelentése "kattan" be az agyamba.Köszönöm,hogy elmondhattam érzéseimet.Trixi
🙂
Kedves Tibor!EZ FANTASZTIKUS ÉLMÉNY,nagyon meglepett amikor nagyban megnéztem/kicsiben direkt nem akartam/.Azt hiszem a lelkemig hatolt.Hirtelen,váratlanul!Izgatott lettem s a CSODÁLAT jutott eszembe.Bekebelezte a kapott élmény a teljes lényemet.Szinte beleszédültem az érzésbe s annyira elvarázsolt,hogy percekig csak néztem, csak néztem s közben "itt belül"fürdött a lelkem,mint egy kismadár a meleg homokban hemperegve!Cikázó gondolataim-bocsánat érzéseim-még kavarognak,így még nem tudom ilyen gyorsan szavakká formálni és papírra vetni az élményt.Valakinek ez biztos furcsán hangzik,pedig egyszer Ő(k) is kipróbálhatná(k)!Tehát még jelentkezem!Ismét lenyűgöztél,köszönöm!Csodás napot Mindenkinek!
Nekem eszembe jutattja a dilemmát: város vagy vidék? Vidék vagy város? A kérdés az, hogy reményteljesen előre tekintő kép-e ez, vagy inkább fellélegző búcsúpillantás. Nekem mindegy.Gábor, ez nagyon aranyosan találó idézet!Ági
ez egy jó kép látszik ez egy tükörkép egy halszem objektív vetített képe lehet…olyan mintha egy fém tükröt fotóztak volna le:) fisheye
"A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriásleszel, csak hunyd le kis szemed, -" [Altató – József Attila – ]
Az égő lámpa mint egy irányjelző. A szinek szépek, de összeségében szédítően hullámzó. Ez lehet akár jó is. Éva
Az nagyon jó :o) Szerettem azt a mesét nézni, és a zenéje is nagyon jó volt!
Jamie és a csodalámpa 2010-ben:)Ez jutott az eszembe róla.