Jó volt az egri 4 napos tanfolyam, a célkitűző és villámolvasás is, nagyon jó volt a csoport. A következő hétvégén pedig vár a Belső Kert, és már én is nagyon várom. Kíváncsi vagyok Murányi Péter legújabb tanfolyamára. Kíváncsi vagyok arra is, vajon mit találok az én belső kertemben. Tücsköt azt biztosan. Nem igazán értek a kerti munkához, de bízom benne, hogy a belső kertemhez remekül fogok érteni. Szeretem a fákat és a virágokat is. A napsütést, néha a szelet, nagyon néha az esőt is. A hidegért nem vagyok oda. Ha Te is kíváncsi vagy a Belső Kertre, hát gyere el, lesz ennivaló is, sőt, páran még ott is tudnak aludni (nem kell fizetni a szállásért). Szeretem a belső utazásokat!
Közben az idő is teljesen megőszült, legalábbis nálam, ha reggel korán kelek, jeget kell kapargatnom az autó üvegéről. Egyébként szép a világ ilyenkor, az őszi színek sok mindent jelentenek. Én nem az elmúlásra gondolok, inkább a változásra, a ritmusra, a körforgásra.
És mi jut eszedbe erről a szép, őszi útról? Nekem az, hogy a középső utat választanám, mert az a völgybe visz, vagy egy erdei tisztásra, és ez nem biztos, hogy jó dolog, mert a többi út felfelé visz, és lehet, mégis arra kellene menni.
De most, ahogy nézem, rájöttem, melyik a megoldás. Tudod, merre kell menni? Azt is tudod, hogy miért? Nézd meg jól a képet!
Bambulni jóóó 🙂
Ez igaz! Nagyon jól tudok bambulni! 8^)
Erről ez jutott eszembe: "Az elméd a legtöbb kérdésre válaszol,ha megtanulsz ellazulni és várni a válaszra." 🙂 És különben is, bambulni is profin érdemes.. :DD
Ez nem professzionalizmus, meg enelpé, tudod, csak sokáig bambultam. 🙂
Tényleg, és az arca is határozottan balra fordul.Hogy irigylem én a professzionális nlp-s látásmódotokat…Sebaj, én se leszek mindig kezdő. 🙂
Hogy könnyebben felfedezd: a női alak magából az útból rajzolódik ki.
Sziasztok!Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy leírtátok, amit leírtatok! Sokat tanulok a hozzászólásaitokból.Én balra mennék, és elmondom miért. Miközben gondolkoztam, melyik volna a legjobb út nekem, felfedeztem, hogy az út számomra egy üzenet. Egy női alak áll velem szemben: egyik kezét figyelmeztetően felemelve eltakarja a jobb oldali utat, a másik kezével pedig határozottan a bal oldali útra mutat.Persze lehet, csak én látom ezt a nőt az úton (útban), de nekem ez nagyon egyértelmű üzenet volt.
Kedves Tibor!Újra egy gyönyörű kép ami kitörő boldogságot okoz!!!!KÖSZÖNÖM!Természetesen tudom merre mennék!S,hogy miért pont arra?Hát azért,mert a belső hang ezt súgta és természetesen hiszek neki,főleg ha ehhez még egy belső megnyugvás és kitörő örömérzet is társul!Mindig figyelek és megfogadom a belső irányítást amit kapok.Örömmel fogadom és vágok neki a nekem szánt útnak bármi is jöjjön,hiszen ez visz előbbre,ettől fejlődöm!Szeretem ezeket a hírleveleket!…még mindig a legnagyobb KINCS a számomra!Ui.:Most olvastam egy cikket Tőled,kedves Tibor a Pozitív gondolkodás című folyóiratban!GRATULÁLOK az is szenzációs!További sikereket!-hamarosan csatlakozom-Mindenkinek pedig, kellemes időtöltést kívánok!
A jobboldali, emelkedő utat választom, mert az visz a jövőbe. Abba a jövőbe, amit magamnak teremtek. A baloldali út a múltba visz, ott már jártam, és nem volt minden tökéletes. A középső, kicsit balra tartó lejtő a jelenben rekedést és a sodródást ígéri. Ok akarok lenni, nem okozat! Remélem, logikus és érthető volt e tisztán teljes elmés észrevétel?
Szia Tibi! Nagyon tetszik ez a gyönyörű őszi táj-kép.Imádom az ősz színeit, ami számomra a melegséget, a lágyságot, a nyugalmat, megnyugvást, mint érzést adja át nekem.Hogy merre mennék?Először én is a középsőt akartam választani, de miután tovább néztem a képet, a középső út számomra a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot jelzi, mert ugyan maga az út egyenesnek mondható (egyenesen a Célba érünk!), de a vége nem érzékelhető, mégha egyenesen is megy a távolba.Nekem bizonytalan, hogy hol a vége és mi van a végén?Nem szimpatikus, mint választás, hogy ezen bárhova is eljuthatnék!A bal oldali pedig kimondottan "éles",merev, szinte veszélyesnek tűnik a nagyon határozott egyenessége és keskenysége miatt.Nem mennék ezen az úton sem sehova semmi pénzért sem.Ez is bizonytalanságot, sőt veszélyt jelent számomra.Mindenképpen a jobb oldali úton mennék tovább, annak ellenére, hogy az út maga egy idő után nem látszik, kanyargós és szintén nem tudni, hova lyukad ki az ember, mégis ahogy bemegy ez az út a gyönyörű, nyugalmat árasztó őszi színekben pompázó fák, bokrok közé, valami titokzatosságot érzek abban, hogy ha erre az útra térek, akkor az izgalmas és nem bizonytalan, vagy félelmetes, hogy eltévedhetek a kanyargóssága miatt, hanem izgalmas, hogy a kanyarok után vajon mi következik, milyen "csodával", felfedeznivalóval, újdonsággal, esetleg kihívással találhatom szembe magamat.Ösztönösen érzem, hogy ennek az útnak van "vége", visz valahova, ott van a végén a Cél.Mindegy, hogy csak picike, és nem "egetrengető" Cél, inkább csak valami Szép, Kellemes dolog,amiért már megérte ezt az útat választani, mert az az aprócska meglepetés,ami ott vár a végén; megnyugtató,lélekmelengető érzéssel ajándékozza meg a Lelkemet, ami pedig közvetetten járul hozzá az igazi Nagy Célom eléréséhez.Bocsánat, ha kissé bonyolultan fogalmaztam meg a mondandómat, de talán érthető a választott út lényege.Köszönöm, hogy elmondhattam a gondolataimat:Trixi
Csatlakozom az előttem szólóhoz, ami a 3 utat illeti. Különben imádom az őszt, itt külhonban is gyönyörű, érdekes, itt később sárgul/lilul/barnul minden, a tél pedig sokkal enyhébb. Kertészkedni is tanulok (pl hogy mit is kell tenni az avarral, hogyan is jó elrendezni a követ, hova a füvet, a virágot; metszés, stb…) párhuzamosan a belső kert épülésével, hehe. Én a középső úton indulnék, mert az arany középút, és azon látni a legmesszebbre. De lehet, hogy ez csak a biztonság illúziója. 🙂
Szia Tibi, szép a kép, illik ehhez a szép őszhöz!Először is jó, hogy több út is van, mert hiszen minél több választási lehetőségünk van, annál jobb 🙂 Nekem mind a három tetszik, bár legkevésbé a baloldali, az valahogy túl egyenesen és határozottan megy elfelé. És úgy képzelem, hogy mind a három ugyanoda vezet – az egyik egyenesen és vízszintesen, nagyobb megeröltetés nélkül megtehetően, a másik kalandosan, a harmadik titokzatosan. De ugyanoda, oda bizony, a célhoz.Jó lehet ott sétálni vagy bicajozni. Bármelyik évszakban.