Nagyon régen írtam már ide, nem baj, majd most írok.
Megnéztem a Felhőatlasz c. filmet, ami erős agycsikorgást okozott. A film szuper, azzal nincs baj, csak az agyammal. Eltartott egy darabig, amíg összeraktam a több szálon futó cselekményt. Az igazat megvallva még most is rakom, de azért a lényeget már vágom, mármint a sztori nagyjából letisztult.
Voltak azért benne borzalmas részek, amiket nagyon nem szerettem, de vicces is volt több helyen. Összességében pozitív üzenete van a filmnek számomra, amit valahogy így tudnék megfogalmazni: szar a világ, de legalább nem unalmas, és ha összekapjuk magunkat, egész jól lehet boldogulni.
A színészek nagy hírességek, nekem az volt a nagy élmény, amikor megismertem őket, mert egy-egy színész egy csomó szerepet játszott el, pl. Tom Hanks sokáig csak gyanús volt nekem néhány figura bőrében, mire leesett, hogy jé, hát ez ő! Őt nagyon bírom, örültem neki, hogy ilyen sokat szerepel. A színészek nevét meg rendezőt meg ilyesmit nem írom le, ott a teljes szereposztás úgyis a neten. De most már fáj a szívem a könyvre, ami kedvenc kiadómnál kapható.
A film lenyomata bennem ez:
“Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz. A múltban és jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.”
Nézd meg, megéri! Készülj fel rá, 164 perces!
