Ez a Mindennapi NLP blogja, amelyben személyiségünk fejlődését szem előtt tartva szeretném elindítani ezt a hetet.
Képzeld, ez itt a Barbi, a lányom. Talán a kép magáért beszél, és elmondja, miért feltöltődés a bejegyzés címe. De majd mindjárt elmagyarázom.
Az egész onnan jön, hogy én amolyan óvatos típus vagyok, és a frász belém áll, ha mondjuk egy forgalmas út mellett sétálok a gyerekekkel. Fogom a kezüket, és a szemem olyan, mint a kaméleoné, az egyik a Barbin, a másik a Bogin. (De legyekre nem vadászom közben.) Lehet, nem is tesznek jót a látásomnak az ikrek, de ez van.
A játszótéren is folyton azt nézem, kit kell elkapni, én nem tudom, mi a francnak építik olyan magasra a csúszdákat például. De a gyerekek nagyon bátrak, felmásznak ügyesen mindenhová, csak az elején kérik, hogy amikor lecsúsznak, akkor “kapjál el”. Na, és ettől már előre félek, ugyanis ezeken a műanyag pályákon mindig úgy feltöltődnek, hogy amikor megérkeznek odalent, az elektromosság megcsapja az ujjam. Tudod, az az apró kis szikra, ami végül is nem fáj, de engem szörnyen idegesít.
Mondtam is nekik, hogy én aztán el nem kaplak titeket, szálljatok ki ügyesen. Úgyis lelassulnak a végére. Csúszkáltak is rendesen, és egyszer csak látom, hogy a Barbi áll a csúszda alatt a hajával együtt. Mármint nem csupán a Barbi állt, hanem a haja is az égnek, az elektromosság miatt.
Nem szeretnék túl megrázó élményt okozni a gyerekeimmel, ezért hadd kössem ezt most össze a személyiségünk fejlődésével, meg ezzel a héttel. Azt tanácsolom, ajánlom, de inkább csak sugallom, hogy akármilyen heted van, mindig töltődj fel előtte. Engem a gyerekeim töltöttek fel a hétvégén, miközben le is merítettek. Téged mi tud feltölteni? Alvás? Kirándulás? Olvasgatás? Semmittevés? Tanulás? Szerelmeskedés? Haverok? Buli?
Nos, akármi is, nagyon sok energiát kívánok erre a hétre, és ha úgy érzed, hogy hét közepe tájékán már merülne az aksi, akkor töltsél rá egy kicsit!
