„Ami nem rugalmas, az előbb utóbb eltörik.”
(….vagy legalábbis a mécses!)
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan közeledik a karácsony!
Némi nosztalgiával emlékszem vissza gyerekkorom karácsonyaira, amikor semmi más gondom nem volt, mint találgatni, vajon mit hoz a Jézuska.
Igaz, a szüleim számára biztos stresszesebb volt a dolog, mert emlékszem a készülődés során előfordult néha némi kiabálás, ajtócsapkodás, sőt sírás is….
Akkoriban nem volt karácsonyi vásár, „csak” mindenki karácsonyfája.
Nem volt annyi ablakdísz (mint pl. a németektől átvett Schwiebbogen), sem annyi fényárban úszó utca, tér és ház, mint manapság. Sőt, adventi koszorú sem volt.
A cégek nem szerveztek karácsonyi vacsorát, bulit, a karácsony igazi családi ünnep volt.
Viszont otthon szorgos sütés-főzés, ajándékdugdosás, meglepetés készítés folyt. Szenteste nem voltak ajándék hegyek a karácsonyfa alatt, és sokfogásos vacsorák sem. De volt egy-egy szép ajándék mindenkinek, ha másra nem futotta, saját készítésű apróságok, vagy egy-egy jó könyv. Na és persze együtt volt az egész család!
A karácsonyi ünnepek alatt játszottunk a legtöbbet, és a legvidámabban szüleinkkel, unokatestvéreinkkel. A két ünnep között még a távol lakó rokonainkat is meglátogattuk.
Az együttlét volt a legfontosabb, az öröm megosztása. De a dolgok, mint tudjuk, változnak.
Azóta, hogy nem teljes már a családom, megváltozott számomra is a karácsony. Tudom, nem én vagyok az egyetlen, akinek hiányoznak szerettei az ünnepre terített asztaltól.
Nagyszülők, szülők, akik már nem élnek, házastárs, akitől elváltunk, gyerekek, akik volt házastársunkkal élnek, vagy épp valahol messze külföldön próbálnak szerencsét, és olyan hivatással rendelkező családtagok, akik a munkájuk miatt nem lehetnek jelen.…
Mégse mondd, hogy ez így nem igazi ünnep!!! Ne hagyd, hogy eltörjön az a bizonyos mécses!
Örülj azoknak, akik veled vannak, és emlékezz szeretettel azokra, akik már soha többé nem lehetnek jelen. Azokkal a rokonokkal pedig, akik csak térben vannak távol, szerencsére tarthatjuk a kapcsolatot telefonon, levélben vagy interneten keresztül.
Sőt – horribile dictu(kimondani is szörnyű) – el is lehet halasztani a karácsony megünneplését pár nappal, vagy héttel, ha minden kötél szakad!
Ősi magyar hagyományainkat már nem tudjuk teljes egészében megőrizni. Belekeverednek európai, Amerikából átvett, vagy a világ más részeiből származó hagyományok, hiszen sokszor egy családon belül is több nemzet tagjai, sőt többféle vallás hívői élnek.
Ugyanakkor szerencse is, hogy már nem kell mindenben ragaszkodnunk a hagyományokhoz, és lehetünk egy kicsit rugalmasabbak.
Hisz manapság hívhatunk olyan vendéget is karácsony estére, aki nem rokon, és ezzel szebbé tehetjük egyedülálló barátaink karácsonyát.
Számtalan példát láthatunk arra is, hogyan segíthetjük a rászorulókat ajándékokkal, adományokkal.
Légy rugalmas! Találd meg a módját, hogy az ünnep fénye beragyogja otthonodat!
Boldog, békés, szívmelengető ünnepeket kívánok mindenkinek!
Dinnyés Márta
NLP mester