élet

Játék az illúziókkal

Talán végig játszom az egész életem – mondhatnák sokan, sőt még azt is, hogy a fellegekben járok és képzelgek –, de ezek a játékok nekem nem menekülések, hanem igazi érzésekkel telített világok, ahol jól érzem magam és amikben hiszek. Még ha úgy látszik, hogy a játéknak vége is és újra csak egy sáros folyót látok rohanni a dombok között, akkor is érzem magamban azt az országot, ahol király és koldus vagyok egyszerre, s ez boldoggá tesz.

A mai ember

Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az
életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos,
céltalan kavargás legyen... Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak
rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél.
Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél?
Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem...
Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy