Hát, igazából az az első lépése, hogy kitaláljuk, mit akarunk. Hacsak nem arról van szó, hogy az időjárásról fecsegünk valakivel, mert akkor ez nem is fontos.
Szóval ha szeretnénk nagyon jól kommunikálni, akkor elsősorban nem árt, ha tisztában vagyunk a céljainkkal. Mert ha azt se tudom, mit akarok, akkor honnan tudnám, mit akarok mondani?
Ha pl. a Tót csak úgy teng-leng meg kicsit közben lézeng is az életben, és a lépcsőházban összefut azzal a kedves lánnyal, aki a földszinten lakik, akkor talán azt mondja: "Ej, micsoda eső, az ember bőrig ázik."
Vagy azt: "Na, jól kinézünk ebben az esőben!".
Vagy nem mond semmit, csak mosolyog, és köszön.
De ha a Tót egy kicsit magába száll, és átgondolja a céljait, mit is akar, és azokért mit tesz épp, és rájön arra, hogy nagyon jó volna, ha lenne egy saját kocsija, ha tudna játszani valami hangszeren, és ha volna egy barátnője, és akkor a Tót elhatározná, hogy minden lehetőséget észrevesz az életében, ami ezekhez közelebb viszi, sőt, kiis használja, akkor már teljesen mást mondana, pl. ezt: "Huh, micsoda idő, látom, Te is teljesen bőrig áztál! Ilyenkor persze csak ötven méterre van szabad parkoló, én is rendesen vizes lettem. Nem ugrasz be egy teára? Épp eladó gitárokat nézek az interneten, de egyedül nem tudom eldönteni, melyik néz ki a legjobban, segíthetnél, a nőknek úgyis jobb az ízlése."
Persze az, hogy tudjuk mit akarunk, még nem jelenti azt, hogy ki is merjük mondani, vagy merünk tenni érte. Na jó, pont ezért nem ebből az egyetlen lépésből áll a kommunikáció, meg a célkitűzés sem:)
S ezt persze a Tót is tudja.
A Tót tényleg nagyon bölcs, és sohase lehessen tudni, mivel rukkol elő:)
Ez a Tót azért nagyon bölcs ám, hogy nem egy ilyen hosszú mondattal rukkolt elő az első találkozásnál!Bár ki tudja!:)