Itt a május, és én azt hittem, most már aztán tényleg jó meleg lesz, és igen, meg mégsem. Mert az egyik percben belesülünk a ruhánkba, s rögtön utána elmos a zápor.
Legalábbis errefelé folyton ez történik.
Te, ugye erre mondják azt, hogy rapszodikus? Ez jó, igen, tetszik ez a szó, kifejezetten szimpatikus! Mert ha már nem lehetünk inszenzibilisek, mert túlságosan is együtt lélegzünk a természettel, és empatikusak is vagyunk, s ettől persze szimpatikusak, de nem feltétlenül patikusok, bár akár azok is, de a lényeg, hogy ebben az időben mi is lehetünk rapszodikusak.
Szóval rapszodikus az időjárás májusban, s ettől én is rapszodikussá válok. Egyszer fent, egyszer lent. Most épp középen vagyok, de már elfelejtettem, hogy épp lefelé vagy felfelé tartok, de ez nem is baj, mert így aztán még sokkal rapszodikusabbnak érzem magamat. Pl. nem kell tudnom, hogy jó kedvem van, vagy rossz, csak amolyan semmilyen.
Jó, hogy amikor fent vagyok, akkor elfog az optimizmus, s abszolút nem érdekel az a sok-sok ez-meg-az, ami folyton itt lóg a levegőben, mint pl. Damoklész kardja meg a májusi eső, még akkor sem, ha aranyat ér. Tőlem aztán eshet, fújhat meg lóghat (a kard), a lényeg, hogy pontosan tudom, mit akarok, és teszem a dolgom, még ha nem is dolog az a dolog, hanem épp szórakozás.
És az is jó, amikor lent vagyok, és akkor jöhet az a nagy fene optimizmus, céltudatosság és határozottság, mert akkor csak azért is megeszek egy nagy csomó csokit, és ha akarom, alszom egy nagyot. Na jó, nem mindig lehet aludni, de van, amikor igen.
Szóval szeretem, amikor olyan jól mennek a dolgok, és elememben érzem magam (mindegy, hogy gombelememben vagy a laposban), és azt is szeretem, amikor hol ilyen, hol olyan a kedvem. Valamelyik filmben hallottam egyszer, hogy a nőnek vagy a pasinak az volt a baja a másikkal, hogy túlságosan kiszámítható. Na, hát akkor hangolódjunk a májusra, és legyünk mi is rapszodikusak! Nevessünk és utána sírjunk, dolgozzunk és tespedjünk, tornázzunk és zabáljunk, rakjunk rendet, és utána hagyjuk az asztalon a tányérokat, szóval szigorúan és következetesen legyünk következetlenek.
Csak egy picit, ha már május van. Benne vagy?
Sziasztok!Nóra, örülök, hogy szárnyalsz! :o)Zsuzsa, a kedv és az ihlet valóban nem állandó, mondhatni rapszodikus. Ott van ugye a motiváció, ami szinten tarthatja ezeket, de hát az is egy külön téma. És nem gondolom, hogy mártír vagy! Ahogyan írtad, a bőség Benned van.Köszönöm, hogy írtatok!Tibi
Hát igen az eső,.. imádom , mert hagy gondolkodni, rajzolni, dolgozni. Elmossa a port, a szennyet. Újra és újra megtisztul. A víz táplál.Erőforrásokról írtál. tetszik. A fiókom valóban tele van alig tudom becsukni.:)de azért néha erőltetem:)Párhuzamosan sok dolgot csinálok. Változatos, ezt élvezem. De sajnos a kedv, és az ihlet nem állandó. Ahogy semmi sem. Mert változó. De rátalálni a ,,fontos"-ra a ,,jó időben ,jó helyen"-re. Ha az érzés a ,,megérzés" , az intuíció, amire mindig hallgatnom kellene igazán működne, valószínűleg ,,felhőtlenebb" lenne az életem. Eső akkor is van)Nálam ami, előbbre kerül, az a felelősség. Sokszori alázattal (nemszeretetm dolgok) kell megoldanom feladatokat, hogy fönntartsam magam és 3 lányom .Nem akarok, nem szeretnék mártír lenni. Szeretem az életet, A bőséget magamban látom. Az utat keresem, hogy anyagi világ is rám mosolyogjon és kisüssön a nap:)Szép napot.!,,a felhők fölött mindíg kék azég":)
Szia Tibi,először is az esőről…nekem nagyon jó, illetve a kertem növényeinek és fáinak. Lágy vizet kapnak, sokat, nem csapvizet. (az Ég küldi, nem kell fizetni sem érte, nem utolsó szempont.) Letisztítja a poros utakat, elfekteti a polleneket, az allergiások örömére. A nagy melegből ( bár még nem túl sok volt belőle) enyhülést ad. Sajnos, sok a szirénázás az utakon, ami az emberben vészcsengőt indít meg: front van, a szívbetegek rosszul vannak, az öregeknek is árt. Sajnos, ami az egyiknek jó, az a másiknak nem.másodszor a rapszodikus-ságról…nekem most éppen felfele szárnyal a lelkem, mert egy kedves ismerősöm, bizonyos Tibi meggyőzött arról, hogy egy bizonyos pillangó csak a bábállapoton kívül tud kiteljesedni és azzá válni, ami szeretne lenni. Így én most döntöttem, és azóta gyorsulnak az események… nagyon jó érzés. Szinte lebegtető.Ami persze nem zárja ki a sütizést, a reggeli elalvást, hiába kelt a telefon, no meg a bőgést egy megható filmen.Ezer köszönet :- )Nóra