Ilyenkor tavasszal bárkivel megeshet, hogy az utat róván egyszer csak egy kósza gondolat telepedik meg a fejében, valami ilyesmi: "Ejnye no, milyen szépek is ezek a pillangók! Bárcsak én is pillangóvá válhatnék, hogy virágról virágra szállhassak, kitárhassam szárnyaim a forró napsütésnek és még azon a kis rohadt körtén is remekül érezzem magam, ami a hátsó kertben hever a fa alatt!"
Ha te is ezek közé tartozol, akkor jó hírem van. Megtaláltam a megoldást feltáró Trina Paulus idézetet:
"Hogyan válhatsz pillangóvá? Olyan erősen kell vágynod a repülésre,
hogy hajlandó legyél lemondani arról, hogy hernyó legyél."
És valóban így van. Van valami, amire nagyon vágysz? Amire nagyon-nagyon vágysz, de igazából meg sem fogalmazod, ki sem mondod, s talán még önmagad előtt is titkolod? Ha van, akkor most 20 másodpercig kivételt tehetsz. Gondolj most valami olyan problémádra vagy vágyadra, amelyre ha lehet, nem is gondolsz. Talán azért nem, mert valóban megoldhatatlannak tűnik, talán másért. 20 másodperced van, hogy ezt megtaláld. Mehet?
Oké. (Adtam volna több időt is, de nem akartam nagyon elterelni a figyelmed erről az írásról, mert még a végén tovább sem olvasod. ) Ezek a dolgok általában nem tűnnek túl reálisnak. Pl. "meg akarom változtatni az életem" vagy "ki akarok lépni ebből a helyzetből", esetleg "boldog párkapcsolatot akarok magamnak". Lehetetlen vállalkozás egytől-egyig, igaz-e? És legbelül szenvedhetünk az ilyen vágyaink miatt, még akkor is, ha ki sem mondjuk.
Két dolgot tehetünk. Vagy elfogadjuk magát a dolgot, és boldogan élünk vele, hiszen minden csak nézőpont kérdése. Ez az egyik lehetőség. De ilyenkor másik dolgot kell találnunk, mert ebből nem válhatunk pillangóvá.
A másik megoldás, hogy megváltoztatjuk azt a dolgot. Ehhez a legtöbbször le kell mondanunk pár másféle dologról, amit azelőtt fontosnak tartottunk. Ez elég erőteljes változás lehet az életünkben. És akkor pillangókká válunk.
Te miről mondanál le, hogy pillangó lehess?
Na, én arról nem :o)
A csokiról… 🙂