Néha nyugiban telnek a napjaim, néha rohanásban. Persze a nagyon nyugi sem mindig jó, mert az ember bealszik az ebédlőasztalon (ismerek valakit, akivel rendszeresen előfordult), de a túl nagy pörgés is az agyunkra mehet néha. Persze mindenkinél máshol vannak ezek a határok, és igazából minél távolabb van egymástól két összefüggő határ, annál rugalmasabbak vagyunk.
Ezek szerint rugalmasnak elég könnyű lenni. Minél ilyenebb, meg minél olyanabb dolgokat is megfelelően kell kezelni. Ha hidegben is jól elvagyok, meg melegben is, az az igazi. Egy 100 fős kollégiumi szobában is jól alszok, meg akkor is, ha tök egyedül vagyok otthon. Önmagammal is remekül szót értek, és 100 emberrel is. Ezek persze hasból jöttek, de a lényege a rugalmasságnak az, hogy miként tudod kezelni a dolgokat. Minden szinten minden dolgot. Minél több területen érsz el minél szélesebb "skálát", annál rugalmasabb leszel.
Ez nem az életben maradásról szól (bár arról is), hanem arra gondolok, csak akkor vagyok rugalmas, ha közben jól érzem magam. És ha mindig jól érzem magam, akkor nagyon jól elvagyok közben, hidd el! Szóval a recept rém egyszerű: ha boldog akarsz lenni, érezd magad mindig jól! Ehhez pedig semmi másra nincs szükséged, mint egy giga-adag rugalmasságra.
Én azt hiszem, elég rugalmas vagyok. És te?
Hát akkor dönts gyorsan és könnyedén, s ha a döntés nem annyira jó, akkor se szenvedj, annak semmi értelme sincsen.
Sajnos én nem. Nagyon nehezen döntök és ettől nagyon szenvedek.