A bácsikám kiskorában egyszer félálomban azt mondta: Mindenki menjen a saját üvegébe! Arra gondolt, mindenki aludjon a saját ágyában, csak hát félálomban néha mondunk furcsaságokat. Ez akkor remek, amikor mesét olvasol a gyereknek, és ő kikerekedett szemmel figyel, Te pedig már rendesen be vagy ájulva, ragadnak le a szemeid, és elkalandoznak a gondolataid, amiket néha ki is mondasz, a gyerek meg csak les egy darabig, aztán megkérdezi: Micsodaaa? Én már többször jártam így. :o)
De az üveges dolog tényleg nem hülyeség. Mindenkinek megvan a maga üvege, ezt vettem észre. Az egyik ilyen üveg a munkahely. Van, akinek nagyobbacska, és van akinek egész pici, jó szorosra zárva. Néha szórnak be ezt azt (egy kis kendermagot, vagy) pénzt, ebédjegyet, családi pótlékot, 13. havi fizut, jobb helyeken télapó-estet is, de alapvetően zárt a rendszer. Ami további kellemetlenséget jelent, hogy nem csak térben zárt, hanem lehetőségekben és időben is. Van, ahonnan nem tudsz továbblépni, és általában csak rövid időre engednek ki onnan. Most július van, a főnök letekeri a befőttesüveg tetejét, és aki akar, kirepülhet néhány hétre. Ez jó, végre egy kis friss levegő, egy kis víz, egy kis napsütés, vagy egy kis eső, szél és mennydörgés - tök mindegy: Szabadság!
De hamarosan szálldoshatunk visszafelé az üvegünkbe. Na, van másik ilyen üvegünk is, az a család. Mivel ebben az üvegben olyan emberekkel vagyunk összezárva, akiket nagyon szeretünk (ha nem, akkor az gáz), ezért ezt sokkal szebben be lehet rendezni, egészen jól érezzük magunkat benne, ugye? Persze ez is egyfajta korlát, nem árt néha letekerni a befőttesüveg tetejét, hadd röppenjenek egyet a családtagok. Van, aki aztán saját befőttesüvegbe költözik, s csak néha látogat meg bennünket a régi üvegében. Na, oké, olyan a világ, mint egy bazi nagy spájz, mi meg elvagyunk, mint a befőtt, de egy valamit nem árt észben tartani. Ezeknek az üvegeknek belülről is nyílik a tetejük. Szóval ha nem érzed jól magad benne, akkor rakj rendet az üvegedben - vagy röppenj ki egy kicsit! Huss!
Most pár napig dunsztolódtam a padlásszoba-üvegemben, de már kezdek röpködni a vizek felé. Te repültél már ezen a nyáron?
Minden évben a fiammal elutazunk egy napra Budapestre.Nekünk ott még a nap is szebben süt. Az embereket kedvesebbnek, barátságosabbnak érezzük. Az épületek szépek, a magyar szó nekünk érték. Mikor hazajövünk szlovákiai községünkbe, tudjuk, hogy voltunk otthon is és jó magyarnak lenni.
Idén nyáron eddig főleg a forró lakás-üvegemben ültem tikkadtan – leszámítva a táncparketten röpködést.Ja, és ahányszor csak tehettem a környék természetes vizeibe csobbantam, úszkálni kicsit a hűs, vagy már szinte túl meleg habokban.De nemsokára röpülök Párizsba!