Ezekben a napokban sokat utaztam, és elkeveredtem néhány bevásárlóközpontba, amit mellesleg praktikusnak tartok, azért mert a fogpiszkálótól kezdve a gumibugyin keresztül a napozó ágyig gyakorlatilag bármit megkaphatsz. Vagyis ha tele a gumibugyi, és napozás közben akarsz fogat piszkálni, hát ideális helyen jársz! Szóval praktikus, de valahogy mégsem tesz boldoggá.
Iszonyatos választék, fantasztikus akciók, részletfizetési kedvezmény, kóstoló, pontgyűjtés, egyet fizet, kettőt kap, ha megveszed a drágábbat, akkor még két órát parkolhatsz ingyen, töltsd ki és dobd be, hogy részt vehess a sorsoláson, különben meg tudtad, hogy pont Te vagy a tízezredik vásárló a mai napon, és ezért ha megveszed ezt a bazi nagy ágyneműt, akkor adunk mellé egy grátisz kóláskupaktekerőt, amiben még zseblámpa is van?
Ugyanakkor pár napja jártam abban a kis lakásban, ahol felnőttem, és elég erőteljesen eszembe juttatta azt az időt, amikor még 50 fillér volt a fagyi, és a boltban nem egy négyzetkilométeren voltak a plafonig pakolva a csokik, hanem egy kicsi polcon volt a sportszelet, meg a bocicsoki, meg a tibicsoki. Ha jól emlékszem. Érdekes módon könnyebben visszaemlékszem a gyerekkoromra, mint arra, mi volt egy hónapja. Lehetne alakítani az életfonalamon, de egyelőre így is jól érzem magam.
Szóval ha akarsz valamit, és megkaphatod, az remek. Csoki kéne? Nesze, csoki.
Ha akarsz valamit, és kettő is van belőle, az önállóságra nevel. Döntést hozhatsz. Csokit akarsz? Melyik kell, bocicsoki vagy sportszelet? Hm... Elgondolkoztató!
Ha akarsz valamit, és három dolog közül is választhatsz, az már szinte a szabadság érzésével ajándékoz meg. Csoki kell? Melyik, a bocicsoki, a sportszelet vagy a tibicsoki? A boci finom, sport mindig jól jön, a tibi pedig különleges. Húúú, micsoda lehetőségek! Én döntöm el, milyen mederbe tereljem az életem!
Ha most csokit akarok, akkor kapásból 8 soron kell végigcaplatnom a bevásárlóközpontban. Melyiket válasszam? Ha egyet leveszel a porcról, már jön a targonca, hogy a helyére rakjon még egy raklappal. Ez már nem szabadság, inkább káosz, mert most olcsót vegyek vagy finomat? Biztosan van olcsó és finom, de melyik az? Ehhez speciel +30% ajándékba van? Oké, akkor ide azzal a 30%-kal! Vagy a többit is el kell vinni? Jaj, ne már!
Szóval amíg nem volt ez a nagy dömping, azt hiszem, jobban megbecsültük mindennek az értékét. Ma mindenki versenyez. Mit hagyjunk ki a csokiból, hogy mi legyünk a legolcsóbbak? Hagyjuk ki a csokit, csomagoljuk be díszesen. Majd ráírjuk, hogy kakaós tejtábla, és jól megveszik! A tejből hagyjuk ki a tejet, és legyen reggeli ital! Persze a doboza tejesdoboz legyen! Hagyjuk ki sorozatokból a színészi játékot és a művészetet, és nevezzük el teleregénynek! Hagyjuk ki az élő adásból a jó ízlést és az igazi emberi értékeket, és nevezzük valóságsónak!
Biztosan el vagyok szállva, és már öregesen gondolkodom.
Én most is a tibit keresem, meg a bocit, meg a sportszeletet. Csak nem mindig találom...
Te hogy vagy ezzel?
Helló:)))))Én akkor vagyok ilyen hangulatban, ha pénz nélkül megyek bevásárolni…vagy fogyókúrázom…:)
Sziasztok, köszönöm a kommenteket! Nem mérgelődök, csak kritizálok, néha jól esik.Volt amúgy régebben egy nagyon finom csoki, úgy hívták, hogy Melódia. Aztán pár hónapja ismét feltűnt a boltokban, és vettem is egyet. Na, többet azóta sem, mert a csomagolása ugyanolyan volt, de az íze valami rettentően gagyi, nem tudom, hogy sikerült így elrontaniuk, kis vizet keverhettek ki cukorral, kakaóval, tán egy kis ragasztó, hogy legyen formája is, fúúúúj, nagyon rossz volt!
Kedves Tibor!Félelmetes az írásod, ha így tudnék írni, már az én tollamból is elhangzott volna mindez. Ez a mai magyar valóság, és sajnos nekem sem tetsző valóság, de aki ebben él, az nem tudhatja Te miről beszélsz, már aki nem élt még akkor… ehhez negyven közelinek kell lenni. A feladat az, hogy a mai valóságba is bele tudjuk csempészni az igazit, a tartalmasat, a minőségit, meg tudjuk tanítani a gyerekünknek, hogy nem a márkás cucctól lesz valaki, és még sorolhatnám, amit ez az elértéktelenedett világ sugall. Ez a lehetőség bennünk van, én ennek próbálok eleget tenni, mert ha a legkisebb közösségen belül formálok, az előbb-utóbb továbbgyűrűzik… További sok sikert, nagyon szeretem az írásaidat!Üdvözöl:Andi
Röviden ugyanígy!Marketingileg is sok mindent megtanultam, sok embertől, de melyik az igazi …. ?Erre azt a példát szoktam mondani: Meg kell bízni az orvosodba, mert a másik orvos lehet, hogy mást fog ajánlani és ugyanolyan jó lehet. Azért ne kelljen megtanulnom az ő hívatását is, ne nekem kelljen dönteni.Tény, ha két dolog közül kell választani az embereknek, akkor sokkal gyorsabban megteszik.Saját területen (pénzügyi tanácsadás) a döntés nehéz súlyát leveszem, azok válláról, akik megbíznak bennem. Alapos igények és lehetőségek megismerése után adok 2-3 jó választási lehetőséget. Így mégis úgy érzi, hogy Ö dönt.A DÖNTÉS szabadsága!
Röviden ugyanígy!Marketingileg is sok mindent megtanultam, sok embertől, de melyik az igazi …. ?Erre azt a példát szoktam mondani: Meg kell bízni az orvosodba, mert a másik orvos lehet, hogy mást fog ajánlani és ugyanolyan jó lehet. Azért ne kelljen megtanulnom az ő hívatását is, ne nekem kelljen dönteni.Tény, ha két dolog közül kell választani az embereknek, akkor sokkal gyorsabban megteszik.
A bőségzavara , hát ez inkább káosz. Gyanakvó is vagyok, — másik címke,tartalma talán ugyanaz, de az ára ….. már más. Túl sok " kedvezmény" sem lelkesít, : az apróbetűs …….. utólag derűl ki.Bocsi, de úgytünik ma méginkább kételkedő vagyok.
Na, ne mérgelődj már annyit, ez nem jellemző Rád. Hidd el, te biztos megtalálod a tibit is, meg a sportot is, meg a bocit is. Szerintem tudod is tutira, hogy hol vannak, csak most itt mérgelődsz és bebeszéled magadnak, hogy már meg se találod… Az 50 filléres fagyira én is emlékszem és hogy milyen magasan volt a pénzbedobó, de azért mindig sikerült belerakni az érméket! Szerintem a mogyorós milka se rossz… Hm?