Hull a hó és hózik, meg a szél is nagyon fúj, ilyen hidegben pedig csak azért sem írok már a hóról, hanem inkább küldök egy kis meleget ebben a képben. A kérdés persze az: mi jut eszedbe róla? Nekem azonnal egyetlen szó ugrott be, amikor először megláttam ezt a képet: Szabadság.
A szabadságot persze mindenki másképpen értelmezi. Alapvetően szabadok vagyunk, mégis olyan sok mindenben korlátoznak minket. Szabadok vagyunk, mert oda megyünk, ahova akarunk, azt csinálunk, amit akarunk, és akkor, amikor csak akarjuk. Más szempontból egyáltalán nem vagyunk szabadok, mert sokszor megmondják nekünk, mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem, és mi az, amit muszáj. Ez lehet jó is, de nem mindig az. Na jó, a muszájok inkább sosem jók. Én nem igazán szeretem, ha mások által állított korlátok között kell élnem. A saját magam által felállított korlátokkal már sokkal barátibb viszonyban vagyok, mert arra - ha kell - fel tudok állni. Vagy át is mászhatok rajta. De mivel a korlátok alapvetően biztonságosak, nem is olyan nagyon rossz kissé korlátoltnak lenni. Éppen ezért én a korlátaimat nem igazán szoktam döntögetni, inkább csak tologatom azokat. Minél messzebb tolom őket, annál több lehetőséget adok magamnak. Lehet, hogy emiatt korlátlanul korlátolttá válok? Végül is... annyi baj legyen 🙂
Engem a könnyed ellazultság érzésére emlékezted, amikor mentes vagy a problémáktól, és igazán jól érzed magad 🙂
Kösz és BÚÉK
Szia Judit, hát a sínes is itt van ebben a blogban: http://ittismondom.posterous.com/sinek-menten Buék!
Ez a kép is tetszik,de a sínek című jobban tetszett és jobban meg is mozgatta a fantáziámat. Sajnos vmi olyan néven mentettem el, hogy nem tudom előkeresni. Ha vki aki olvassa ezt el tudná nekem küldeni, akkor nagyon hálás lennék.BÚÉK KöszönettelJudit
Ez tényleg jó, Balázs, talán a sötét felhők a háttérben a fáradalmak és nehézségek, amiket már magunk mögött hagytunk… Köszi!
Én egy olyan érzést látok aképben, amit egy nehezen megszerzett siker után érzünk, amikor úgy érzed te állsz a világ tetején és minden a tied. Felhőtlenség (még akkor is, ha a felhők a közelben vannak) ebben a pillanatban ez nem számít.Ezt látom.
Én is köszönöm, hogy elmondtad, Trixi! 🙂
Bennem is a szabadság érzését kelti ez a kép.Mindentől távol, ami esetleg a szabadságom útjában állhat!!! Széttárt karokkal, a zöld mező közepén, – ráadásul egy kerékpárral, ami plusssz a szabadság érzetét adja, mert száguldhatok vele, ahova csak akarok! – erősen fúj a szél, amit nagyon élvezezek, mert ez is a Mozgás, a Lendület jelképe ebben az esetben.Bár vihar előtti állapot érezhető, mert a sötét, zavaros felhők ezt az érzetet közvetítik, mégis nagyszerű érzés tart "hatalmában", mert a nyugodtság mellett, izgalom is van a "levegőben", pontosan a vihar előjelenként, ami lehet nagyon rossz és vészjósló is, de itt erről szó sincs.Élvezem az egész helyzetet, a veszély tudatában, vagy "tudattalanjában".Talán azért, mert ott van a kerékpár, ami vészhelyzetre menekülő eszköz lehet.Mélyebben belegondolva:nagyon élvezem a szabadságot, de élvezem a veszélyhelyzetet is, ami közeledik és húzom az időt az utolsó pillanatig (túl feszítem a húrt),megvárva a vihar teljes közelségét.Ellentétek:Szabadság=biztonság, Vihar közeledte=bizonytalanság (a Húr túlveszítése, a biztonság elveszítésének lehetősége).Köszönöm, hogy elmondhattam a gondolataimat.Trixi.