Egész évben egy csomót autóztam, persze csak önmagamhoz képest, mert más biztosan sokkal többet szokott. És akkor jön a karácsony, és végre nem kell autózni! Ez persze csak vicc, mert most kell csak igazán, mert hogy az összes ember, akit szeretünk, az galád módon szétszéledt a világban, és meg kell őket látogatnunk. Nemrég jöttem haza, és az autópályán kemény hatvanas tempóban száguldhattunk, mert havas-csúszós volt a terep.
Egy kicsi hó az jó nagyon, de ha esik nagyon, az meg kicsit fárasztó is tud lenni. Szóval az a lényeg, hogy a hó az kicsi vagy nagy. És hát vannak más dolgok az életben, aminél fontos, hogy kicsi vagy nagy. És nem mindig a nagy a jó. De néha mégis. Szóval inkább azt mondhatnánk, a méret a fontos. Számít, hogy mekkora a vállunk, a csipőnk vagy a mellünk, fontos, hogy milyen nagy a fizunk, a kocsink meg a házunk, hogy milyen kicsi az adósságunk, meg hogy mekkora az önbizalmunk, és mekkora az arcunk hozzá. Valamit kifelejtettem, nem? Hát persze, mert még van egy csomó minden. Ezek szerint tényleg ilyen fontos, hogy mi milyen nagy?
Azért ez mekkora már, nem? Tényleg, mekkora?
Cukkiniből például finomabb a kicsi….
Ez? Ez NAGY, Tibi 🙂