A hétvégén Debrecenben voltam, és út közben többször elfelejtettem bizonyos kanyarokat. Ennek voltak következményei, mert autópálya-lehajtókra vezető kanyarok voltak, és így minden tovább tartott. (és mily' gyönyörű ez a magyar szó, hogy autópálya-lehajtó, ki tudja, mit jelent valójában, mert én arra a kanyarra céloztam, ami kivezet a sztrádáról, de mi van, ha valójában egy foglalkozásról van szó, mert az autópályák néha túlságosan magasra ívelnek, és akkor szólnak az autópálya-lehajtó bácsinak, aki odamegy, és lehajtja azt az autópályát, nehogy még leessen róla valaki.)
Na és azon gondolkoztam el, ha néha ilyen megesik, hogy nem oda lyukadok ki, ahová menni akartam, akkor milyen jó is az, hogy bosszankodás helyett elgondolkozok azon, van-e valami keresnivalóm ezen a helyen, és ha igen, akkor mi? Ez olyasmi, mint amikor a kezedbe keveredik egy régi kacat vagy emlék egyszer csak, amit már ezer éve nem láttál. És akkor azon is elgondolkozhatsz, hogy miért pont ez került elő és miért pont most? Tudattalan elméd bölcs üzenetei ilyen formában is megérkezhetnek, kérdés, képes vagy-e kódolni az üzenetet?
Na de ez az autópálya-lehajtó-mizéria nem ebbe a kategóriába tartozik, mert ki a francnak van kedve elgondolkozni azon, hogy mire jó az, ha egy félórával többet autózik olyan helyeken, ahol úgysem fog kiszállni, és emiatt egy félórával később ér oda, ahova indult? Ami persze nem igaz, mert a benzinóra (vagy mi, szóval az üzemanyag-mennyiségmérő készülék) valahogy kiesett, nem kellett érte visszamenni, mert csak a fejemből esett ki, és mire ismét találkoztam vele, már feküdt, igen stabilan. Szóval úgy gurultam be Füzesabonynál (ahová persze eszem ágában sem volt menni) a benzinkútra, hogy közben arra gondoltam, ehhez még kell az utolsó csepp benzin utolsó cseppje is, aztán vagy így volt, vagy nem.
Mert az üzemanyagszint-jelző lámpácska nem gyulladt ki pirosan, de még sosem és sehogyan, szóval lehet, nincs is olyanom az autóban... Hm...
Az autózás - valamilyen szinten - vitathatatlanul szórakoztató.
*
Ha eltévedsz, abból nagyon jó dolgok is kijöhetnek. Az élet tele van meglepetésekkel!Ha eltévedsz, gazdagabbá válsz, mert olyan tapasztalatok birtokába juthatsz tévedésed által, amit előre nem terveztél be.
Igen, az eltévedés mélyebb nyomot hagy bennünk, szerintem is.Hajdúnánáson? Ott is voltam? 🙂
Hosszabb távon visszagondolva egy eltévedés képei élesebbek lehetnek, mint maga az úticél. Ez is az agy játéka.
És rájöttél mit akartál Hajdúnánáson???