A hétvégén iskolai évzárón voltam ballagással egybekötve.
Nos, hadd legyek őszinte. Gyerekként is utáltam ezeket, mind a kettőt, felnőttként pedig semmit sem változtak ezen érzelmeim.
Így hatalmas örömömre szolgált, hogy részt vehettem életem első olyan iskolai évzáróján és ballagásán, ahol jól éreztem magam. Sőt, nemcsak én, hanem az összes gyerek.
Amikor haza kellett indulnunk, a gyerekek így reagáltak: “Jaj, ne már, hadd maradjunk még!”
Négy óra hosszat tudtunk maradni, és ez is kevés volt nekik.
Hogyan lehetséges ez?
Vannak az életünkben állandó dolgok (a ballagás és évzáró hatalmas felhajtás, órák hosszat kell állni és unalmas beszédeket végighallgatni, amelyek valószínűleg azokat sem érdeklik, akik mondják). Ezt meg lehet őrizni, mint “hagyományt”, vagy meg lehet változtatni. Be lehet hozni új dolgokat, amelyek eddig nem voltak.
Néhány példa:
A ballagás itt tíz perc volt, és nagyon kedves. Volt sok asztal és szék, hogy senkinek se kelljen ácsorogni, rengeteg sütemény és innivaló, kávé ingyen, bográcsban főzött közös ebéd, zenés műsorok (a gyerekek és a tanárok is részt vettek benne), helikopter az udvaron, pónilovaglás, íjászat, önvédelmi bemutató, sok beszélgetés. A tanárok kedvesek a szülőkhöz és a gyerekekhez, és egyáltalán, mindenki kedves mindenkihez. Alig várom a következőt!
Nos, mindig érdemes tovább gondolni életünk eseményeit.
Vajon hogyan tudnánk megváltoztatni a saját életünket, az ünnepeket és a mindennapokat úgy, hogy jobb legyen, és szebb, és örömtelibb?
Örömteli, tetszik ez a szó. Én nagyon szeretek örülni. Ez a kedvenc hobbim. Amikor már az agyamra megy a sok hülyeség (van bőven, ne aggódj), akkor mindig inkább örülök egy kicsit.
Ja, még valamit akartam mondani, ami fontos.
A változásért áldozatokat kell hozni. Én az évzáró miatt 600 km-t autóztam tegnap. És még párszor megteszem ezt az utat ebben az évben.
Tehát, mielőtt azt mondanád, hogy “Ó, az én életemen már nem lehet változtatni, nem bizony! Nem olyan egyszerű az!”
Senki sem mondta, hogy egyszerű. Kifejezetten nehéz. De megoldható.
Király! szeretem a kreatív hagyományőrzést 🙂
Szia Tibi!
De jó hogy ilyen évzáró is van. Nálunk ugyanolyan volt, mint 30 éve. Először üdvözölték az önkormányzat neves résztvevőit, majd az igazgatói beszéd jött. Aztán kitüntették egymást a tanárok, végül elmondták az évfolyamelső diákok neveit.taps , hosszantTartó vastaps, zsibbadás és levegőtlenség. Jublijum meg minden…Nembaj, itt még van sok lehetőség a változásra.
Szia Zoli!
Igen, ismerem ezt.
Itt is ragaszkodott hozzá az igazgató úr, hogy ő zárja az évet, de a beszéd maximum 1 perces volt. Nagy vastapsot kapott 🙂