Ezt vettem észre a lányaimon. Hogy megvan bennünk az a nagy szeretet egymás iránt, az a szokatlan békesség és gondoskodás egymással szemben. Hogy folyamatosan mindig együtt vannak, és ez már természetes.
Egész nap együtt vannak. Legtöbbször a Barbi ébred, és a többi gyerekemre rácáfolva, ő azonnal felébreszt a következő kedves szavakkal: “Keljél föl.” És ezt megismétli jó párszor. Ha nem jön be, akkor megvannak azok az adui, amit gondolkodás nélkül teljesítek. Ilyenek a “pisilni akarok a vécébe”, a “zsepit kérek” felszólítások, de azok a kérdések sem ritkák, amikre egyszerűen nem tudok felelni. Például:
“Apa, neked miért van két feneked?”
Te mit mondtál volna erre?
De ami még megfogott: “Apa, miért van augusztus?” És persze, mondhatnám, hogy azért, mert július volt, és utána mindig augusztus jön, de mi van, ha ez a válasz a buta fölnőttet szólaltaná meg belőlem, mert Barbit sokkal mélyebb összefüggések érdeklik affelől, hogy milyen létjogosultsága van most itt az augusztusnak?
A Barbi után úgyis kel a Bogi is. Sokkal nyugodtabb a tesójánál. Felőle még aludhatnánk egy órát is. De felkel a Barbival, és onnantól kezdve együtt vannak. Folyamatosan. Ha csend van, ami nem túl gyakori, akkor a lakás egy távoli zugában bontják le apró darabokban a falról a hungarocellt maximális egyetértésben. Együtt játszanak, pisilnek, fürdenek, esznek, meg minden.
Az összetűzések igen ritkák. Mondjuk lehet, hogy van öt perc, amikor valamelyik elveszi a másiktól a cuccot, és ilyenkor van nemteszés-nyilvánítás is, de ez tényleg csak öt percig tart. Vagy semeddig.
És ez a természetesen jelenlévő tiszta szeretet olyan apró és kedves gesztusokban mutatkozik még meg, mint például, amikor az áruházban két kocsiban ülnek, és az egyiknek beszorul az ujja a kocsi rácsai közé, akkor a másik átnyúl és segít neki kihúzni. Az odanyújtja neki a kezét egy puszira, és utána ki-ki folytatja további tevékenységét. És átölelik egymást, és kézen fogva közlekednek, és aztán este együtt alszanak. Nehéz eset, mert mindketten mindent bevetnek elalvás ellen. Kiküldenek a két rózsaszín oroszlánért, amivel végül nem akarnak aludni. “Szomjas vagyok”, “nem ezt a kispárnát akarom”, “hallgassunk zenét”, “ne hallgassunk zenét”.
Jó, jó, maradjunk a személyiségfejlesztésnél, meg a hétindításnál. És igazság szerint épp ezért passzol ide ez az egész, amit a kislányaim művelnek.
Mert ez, kérlek, egészen hatalmas szeretetnek látszik. És hát, nem ezért remegünk ma olyan sokan, hogy valakivel így szerethessük egymást? Hogy folyton együtt legyünk? Hogy legyen természetes minden érintés és ölelés?
Hát akkor erre a hétre azt kívánom neked, hogy legyen részed a nagy-nagy szeretetben. Közben nyugodtan lehetsz hatékony, okos, talpraesett, meg ami akarsz. Semmiről sem kell lemondanod…
A szeretetre mindenkinek,szüksége van különösen ha tú